Krúdy Gyula írta a lassan feledésbe merülő foglalkozásról: „Sohase lehet tudni, hogy egy vérbeli lókupec mondott-e valaha is igazat életében.” Ez jutott eszembe a magyar-dubaji törvénytervezetet olvasva.
Eszerint a Rákosrendezőre tervezett felhőkarcolók építésekor magyar kormány és az Egyesült Arab Emirátusok is betartja saját országa törvényeit, és az általuk megkötött nemzetközi szerződéseket. Nem ismerem az Arab Liga környezetvédelemre, építésre, beruházásokra vonatkozó szabályait, de azt tudom, hogy Magyarországon a helyi törvényekhez való igazodás 14 éve nem szokás. Illetve úgy szokás, hogy a kiemelt beruházásokat felmentik azok betartása alól.
Az európai uniós kötelezettségeket csak aláírják, majd fütyülnek rájuk. Köztük a környezet védelmében aláírt aarhusi egyezményre, amely szerint 2001 óta „minden környezeti hatással járó beruházás esetén" széleskörű társadalmi egyeztetést kell lefolytatni a lakosság, a helyi szervezetek, civilek és a szakhatóságok bevonásával. Ennek ellenére a meglepetésszerű dubaji tervekről sem folytatott tárgyalásokat a kormány a fővárossal, a kerületekkel, a lakossággal, de a hatóságokkal sem.
A törvénytervezetben hivatkoznak a hatóságok állásfoglalásának figyelembe vételére, holott 2018-ban megszűnt a hatóságok függetlensége. Megsemmisítették az örökségvédelmet, negligálják a vízügyi, a közlekedési és a környezetvédelmi hatóságok függetlenségét. A főispánok előre kijelentik, hogy a „kiemelt beruházásoknak” nincs jelentős környezeti hatásuk. Annyira nincs, hogy ez hatásvizsgálat nélkül kimondható.
Így eshetett meg, hogy a Biodómról 60 milliárd elköltése után derült ki, hogy használhatatlan, a Zuglói Városközpontról pedig majd öt darab 8 emeletes épület elkészülte után derül ki, hogy a „tervezők” picit elszámították magukat: a valóságban a termálvíz igény hatszorosan több, mint gondolták. A beruházó szerint viszont akár ennyi is kinyerhető a földből, és használat után belenyomható a Rákos-patakba. Ha a környező termálvizes fürdőknek nem marad, az az ő bajuk. Felelős sincs, nemhogy felelősségre vonás.
Mit jelent Magyarországon a „kiemelt beruházás”? Nem, kedves emírek, nem azt jelenti, hogy kiemelten odafigyelünk rá, jól előkészítetten számba vettük a talajszennyezettség mértékét, a növekvő forgalomra nem felkészült út és közmű hálózatot. Hanem csak annyit, hogy a beruházót felmentik a szabályok betartása alól, azt csinál, amit akar, annyiért, amennyit nem szégyell leírni.
Ha ötször annyiba kerül, az sem lesz drága.
A legriasztóbb mondatok a törvénytervezetben ezek: „a magyar kormány végrehajtja a Projekt sikeres megvalósításához szükséges valamennyi jogalkotási intézkedést”. Azaz bármelyik jogszabályt módosítjuk, amelyik az utunkba állna. „A Projekthez kapcsolódó szerződések, programok és megállapodások egyik fél esetében sem, de különösen Magyarországon nem képezik közbeszerzési, pályázati, versenyeztetési eljárás (...) tárgyát”. Biztosak lehetünk benne, hogy ugyanazok dolgoznak majd, akik eddig is, csak ezután nem töltik a drága idejüket pályázatírással. Kiderült az is: a magyar kormány és az Egyesült Arab Emírségek egyedi megállapodásokban szabályozzák saját befektetéseiket, fejlesztéseiket. A szóba jöhető magyar magántársaságokat elég jól ismerjük, de láthatóan a kiválasztást illetően nagy összhang van a felek között.
Fontos szerepe van az üzletben a lócsiszárnak. Ő a ló külsejét csinosítja, sörényét, farkát fésülgeti, hogy jobban eladható legyen. A mi kormányunk tehát gálánsan felajánlott 300 milliárd forintot infrastruktúra fejlesztésre. Igaz, szakértők szerint Rákosrendező környékének fejlesztésére a 300 milliárd forint rigófütty. Csak szépészeti beavatkozásra elegendő. Arra viszont jó az állami beavatkozás, hogy a Földalatti vasút meghosszabbított vonala a lakótelep helyett Dubajhoz vezessen. Azaz parasztvakítás.
Eddig szó sem esett arról, hogy ki fogja megtisztítani a területet a kőolaj- és gázvezetékektől, tartályoktól, a talpfákból kioldódott kátránytól, sínektől, közművektől, világháborús aknáktól. Dubajban érintetlen, tiszta homoksivatag volt a mai felhőkarcolók helyén. A kormány viszont az arab tervezővel arról konzultál, hogy milyen magas lehet egy felhőkarcoló. Nem egy geológust, örökségvédőt, az urbanistákat kellene előbb megkérdezni?
Hitszegők lettünk Európában, és pávatáncolunk új barátaink mulattatására. Mi, egyszerű magyarok nem tudjuk, hogy az Emirátusokat milyen nemzetközi szerződések mire kötelezik, de bátran aláírunk bármit néhány felhőkarcolóért.
A lókupecé ennél tisztességesebb szakma: vesz és elad, haszonnal. Ebből az üzletből biztosan nem Magyarország, nem a főváros és nem a lakosság jön ki haszonnal. A soha nem látott mértékű pazarlás és a környezeti kár ellenben a miénk lesz. De kié a haszon? Kinek és mennyiért éri meg eladni a telket és a lelkét?
A szerző Podmaniczky-díjas városvédő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
