Ritkán fordul elő, hogy megadatik tisztán látnunk, mit, és milyen emberi minőségben művel a hatalom. A mostani egy ilyen kegyelmi pillanat. Laptársunk, a 444 jóvoltából idő előtt lebbent fel a függöny, és olyasmi tárult elénk, ami egyszerre volt ijesztő, és lett örökre tanulságos.
Először is világossá vált – megint –, hogy az Orbán-rendszernek nincs erkölcse. A megkegyelmezési ügy nemhogy a nyilvánosságra kerülése előtt nem zavart senkit a Fideszben/a kormányban/a Karmelita kaszárnyában, de utána sem, amíg ki nem mérték, hogy odalenn az embereket viszont nagyon is zavarja. Az ilyesmit nem erkölcsnek hívják, hanem a megszégyenüléstől való félelemnek: ilyen „erkölcse” még a Margit-szigeti szatírnak is van.
Másodszor: megtudtuk (szintén sokadszor), hogy a rezsimben továbbra sincsenek felelősök. Tévtan, hogy a jobboldalon a hibáknak is következménye van, a baloldalon a bűnöknek se. Ennek a sokszorosan elfuserált kegyelmi ügynek semmiféle következménye nem volt: nemhogy hibáról nem volt szó, de megalapozott döntést emlegettek egészen addig, míg a mérésekből ki nem derült, hogy a nép, akinek a nevében kormányoznak, homlokegyenest mást gondol erről.
Harmadszor: bizonyítékot kaptunk róla, hogy ennek az erkölcs és felelősség nélküli társaságnak nem számítanak a gyerekek. Nem számítottak a gyermekvédelminek nevezett jogi torszülött elfogadásakor: aggályok nélkül utasítottak el minden, az áldozatvédelmet hatékonyan szolgáló módosítót, aminek következtében az a gyalázatos bicskei eset ugyanúgy ismétlődhetne meg ma is, az érintettek pedig ugyanúgy nem remélhetnének semmilyen szervezett segítséget; és pont ugyanilyen érzéketlenek a gyermekotthonban homoszexuális erőszak áldozatává váltak érzéseivel kapcsolatban: a botrány napjai alatt egyetlen empatikus szavuk vagy gesztusuk nem volt hozzájuk, csak magukat igyekeztek - és igyekeznek azóta is - kihúzni a pácból.
A legfájóbb konklúzió, hogy még a közvetlen politikai életveszély pillanataiban sem képesek az őszinteségre. „Pedofiloknak nincs kegyelem” – dörgi összeráncolt homlokkal Orbán Viktor a Facebook-videóban. Csoda, hogy meg tudta állni nevetés nélkül (alighanem sokszor kellett elpróbálni). Nincs kegyelem? Hiszen a Fidesz-KDNP és a kormánypárti holdudvar összes eddig megismert pedofilja – soroljuk: például a gyerakabuzáló videókkal lebukott Kaleta, a 13 éves kislányt megrontó körmendi kereszténydemokrata alpolgármester, a saját nevelt lányát annak 11 éves korától titokban intim helyzetekben videózó XVII. kerületi fideszes polgármester-helyettes – egytől egyig mind szabadon van, vagy rács mögé sem került!
De van más is, ami fájdalmas: a színjáték, amelyben a nyilvánosság összes, a kormány által befolyásolható csatornáján elemzők hada próbál úgy tenni, mintha Novák Katalin hirtelen autonóm, önálló akarattal rendelkező politikai tényezővé változott volna. „Orbán nem tudott róla, és Novák utólag sem tudta megmagyarázni neki” – elnézést a párhuzamért, de ez még a Vadhajtások kommentszekciójától is színvonalon aluli lenne. Novák Katalin maga is jogvégzett – ráadásul a politikába sem tegnap csöppent bele –, a Sándor-palotában pedig 15 képességes jogászból álló Alkotmányossági és Jogi Igazgatóság készíti elő a kegyelmi döntéseit. Nettó képtelenség, hogy a néhány más kulcstéma mellett épp a pedofília-tematikára felhúzott EP-választási előkampány idején közülük senkinek nem ugrott be, hogy ebből baj lehet. Nem, ezt a kegyelmi döntést - még sok másik hasonlóval együtt - az elnök készen kapta, olyan helyről, ahol nem ismerik a visszautasítás opcióját. És azért nincs rá magyarázata még utólag sem, mert soha föl sem merült benne, hogy neki kell megmagyarázni. Sőt, inkább lemondott, de nem mert előállni a magyarázattal.
Hogy kármentés folyik, az legalább igaz – mint ma már mindenki számára nyilvánvaló, nem Novák, és nem is Varga, hanem valaki más érdekében. És az, hogy az illető milyen módon, a sajátjait is mennyire semmibe véve próbálja menteni a bőrét, nem csak őt jellemzi pontosan, hanem mindazokat, akik ennek ellenére mindig, mindenben kiszolgálják.