A közel negyven éves montreáli Cirque du Soleil társulat szerencsére nem először hozza el hozzánk valamelyik lélegzetelállítóan nagyszabású, az énekléstől a komikusok játékán és a zsonglőrködésen át az akrobatikus és légtornász zsánerekig csak és kizárólag emberi csúcsteljesítményre épülő számokkal tűzdelt showját. Az OVO-t (portugálul tojás) a cirkusz 25. évfordulójára írt 25. darabot először 2009-ben mutatták be Montrealban, és a pandémia okozta másfél éves kényszerszünettől eltekintve azóta is töretlen sikerrel turnéznak vele világszerte: tavaly májusban Svédországban ünnepelték a 3500. előadást. A rovarok öröknyüzsgő életébe bepillantást engedő színpompás produkció Bécs után érkezett most Budapestre, ahol február 8 és 11 között összesen hatszor lesz látható.
A száz főt számláló OVO csapatban 7 zenész és 52 fellépő, köztük két olimpikon és két magyar artista is szerepel. Kapitány Olívia és Fülemen Tamás az első felvonás utolsó, egyúttal a teljes előadás talán legidegőrlőbb számában lépnek illetve „repülnek” a színpadra hétről hétre. A Russian Cradle zsánerben kb. nyolc méteres magasságban, egymástól 6-6 méterre álló négy erős férfi, a fogók passzolgatják a levegőben különböző fordulatokat, formákat bemutató, vékony, ruganyos hölgyeket, a forgókat. A premier előtti másfél órás színpadi főpróbát követően, a backstage meglepően nyugodt, eszeveszett kapkodást és rohanást még nyomokban sem mutató, csakis teljes profizmust sugárzó morajlásában beszélgettünk velük.
Teljesen más lesz hazai közönség előtt fellépni, azzal a tudattal, hogy a család, barátok, ismerősök egyaránt ott ülnek majd a nézők soraiban. Nagyon nagy extra energiát ad nekem, tulajdonképpen még mindig kicsit hihetetlen és szürreális ez az egész – mondta a karrierjét szertornászként kezdő Kapitány Olívia, aki épp egy éve csatlakozott forgóként a produkcióhoz, miután 2022 nyarán egy nyolc hetes megálló alkalmával, Szaúd-Arábiában érte utol a társulatot, és lehetőséget kapott megmutatni tudását.
Ez most egy hatalmas alkalom, hogy itt Magyarországon, Budapesten léphetek színpadra, ahol születtem, ahol a családom, barátaim vannak. Most először fogják élőben látni, hogy mivel foglalkozom immár két éve. A szakmából is érkeznek majd jópáran, az Artistaképzőből és a Fővárosi Nagycirkuszból az a hatalmas háttér, akik egytől-egyig sokat segítettek, támogattak, hogy ma itt lehessek. Az lesz az első számú cél, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból - tette hozzá Fülemen Tamás. Ő immár második éve tagja a produkciónak, még a pandémia előtt kapott meghívást a három lépcsős, szigorú castingba, de a lezárások miatt ők is leállásra kényszerültek, így csak az újrainduláskor tudott belépni a csapatba. 16 évesen, akkor még forgóként szenvedett horrorbalesetet előadás közben, felépülését követően pedig már fogóként tért vissza a porondra. “Sérülésből felépülni nagyon végletes, sorsdöntő történet szerintem, mert vagy valaki egy életre elfelejti az egészet és abbahagyja, vagy csak még több motivációt merít belőle. Rengeteg kollégám választott más utat magának, akár kisebb sérülések hatására is, gondolván nem ér ennyit az egész. Én azonban úgy éreztem most kell igazán megmutatnom, hogy tényleg, ezután is ezt szeretném csinálni.”
A Cirque du Soleilnél egyébként különösen figyelnek a biztonságra, minden egyes próbát és előadást videóra vesznek majd kielemzik a kisebb-nagyobb hibákat, lehetséges változtatásokat. A premier előtt egytől egyig kb. másfél órás validációs próbán vesznek részt az előadók, hogy megszokják az új helyszínt, a beszűrődő fényeket, légáramlásokat. Az eszközök szintén, kivétel nélkül szigorú ellenőrzésen esnek át nap mint nap. “Itt még nem volt semmi sérülésem, nagyon figyelnek rá hogy ne erőből, hanem technikával dolgozzunk. Rengeteg energiát fektetnek belénk, fontos nekik, hogy be tudjunk menni dolgozni, hosszú távon itt maradjunk, és 120 százalékot tudjunk nyújtani minden előadáson.”
Jelenlegi pozíciójukat mindketten karrierjük csúcsának tekintik, hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy még gyerekként először látták a társulat egyik produkcióját, nem volt kérdés, hogy ehhez a számhoz szeretnének csatlakozni. “Ez az amit nagyon szerettem volna csinálni, már 2012-ben kinéztem magamnak a szerepet. Mindaddig amíg fizikailag és mentálisan is bírom, és ameddig azt tudom nyújtani amit magamtól elvárok, nem szeretnék váltani. Vannak persze lehetőségek akár műsoron belül is más zsánereket kipróbálni, igyekszem az azokhoz szükséges tudásomat is állandóan magas szinten tartani. Az egyik forgó kollégám, 41 éves és még mindig ott röpköd fent velünk.
Teljesen emberfüggő, hogy ki milyen hosszú karriert tud befutni, megőrizve fizikai és mentális egészségét, ráadásul én csak most kezdtem, jó pár évig még biztosan maradok
– magyarázta Olívia.
Tamás számára a legnagyobb kihívást jelenleg az jelenti, hogy meg tudjon maradni ebben a szerepben: Ha valaki nagyon sokáig dolgozik stressz alatt, az mindenre kihatással van, először a mentális majd a fizikális egészségedre.
Szerencsére ez a szakma lehetővé teszi, hogy 30 évesen nyugdíjba menjek, és ez a cél. Van még 7 évem addig, feltéve, hogy tudom egészségesen csinálni, ugyanúgy megy a műsor, és változatlanul meg vannak velem elégedve.
Persze nem kizárt, hogy ha úgy alakul tovább is maradnék, de ez az életforma a sok felejthetetlen élmény mellett rengeteg lemondással is jár: minden este egy hotelszobába mész haza, és nem az otthonodba, rengetegen vannak távkapcsolatban, sokan telefonról nézik végig ahogy a gyerekük felnő. 30 évesen már elkezdi hiányolni az ember a nyugalmat, hogy letelepedjen a sok utazás után. Pillanatnyilag mindössze három havonta járok haza. Most Pesten legalább nem hotelben alszom, hanem otthon. Vendégségben a saját szobámban.”
Szédítő mutatványok
A morajló nézőtér közepén álló ívelt színpadon egy hatalmas fehér tojás terpeszkedik, a háttérben két hatalmas virág kacsintgat az izgatottan zsibongó tömegre. A hangszórókból halk tücsökzene, zümmögés hallatszik. Sokan még a büfében szerzett zsákmánnyal kezükben kecmeregnek le a lépcsőkön, mikor a színpadon és a széksorok között feltűnnek a hihetetlen aprólékossággal kidolgozott, vibráló jelmezes “ízeltlábúak”. Kíváncsian méregetik az egybegyűlteket, az egyik "szöcske" még óvatosan meg is érint egy kopasz fejet, amit elsőre tojásnak nézett. A magyar és angol általános tájékoztatót két "pók" is elpantomimeli, az előadás egészét végigkísérő, amolyan komikus, rovaros, értelmetlen, mégis mindenki számára érthető “gügyögéssel”. A felvezető végére az apró népek felröppennek-szökkennek a porondra, a tojás eltűnik, mögötte feltárul a fények és jelmezek színkavalkádja, felcsendülnek az elektronikus és funk motívumokkal fűszerezett szambás, bossa novás ritmusok.
Először a vörös hangyák kápráztatják el a közönséget: játszi könnyedséggel másznak, csúsznak, ugrálnak fel és át a színpad elején álló három kínai rúdra. Nem lehet nem lélegzetvisszafojtva nézni szédítő produkciójukat. Tulajdonképpen az egész este olyan momentumokból állt össze, amikor vagy egy elfojtott szisszenés, „hűű”, meg „haa” suttogások, vagy őszinte nevetés töltötte meg a levegőt. Előbbieket a kézen egyensúlyozós gyakorlatot bemutató, gyönyörű kék „szitakötő”, a mintegy nyolc méter magasan röpködő „skarabeuszbogarak", a hajlékonyságban határokat látszólag egyáltalán nem ismerő "pók", az egyszerre négy diabolóval zsonglőrködő narancssárga "szitakötő", és a trambulinon pattogó "szöcskék" idézték elő, hogy csak néhányat említsünk a másfél órás show felejthetetlen produkciói közül, utóbbit pedig az est három komikus főszereplőjének, egy "katicabogár lánynak", egy "kék légynek" és egy "molylepkének" köszönhetjük. A közönség bevonásában sem volt hiány, egy férfit és egy nőt is színpadra segítettek a szereplők, további vicces pillanatokat szerezve a nagyérdeműnek. Az előadást héttagú „csótányzenekar” kísérte, élükön angyali hangú énekesnővel. Ők nagyrészt a színpad mögülről követték le az eseményeket, csak néhány olyan jelenet volt, amit a színpadról kísértek, játszottak végig.
A show amilyen lendülettel kezdődött, olyan frappánsan fejeződött is be, egy rövid fináléval és tapsrenddel. Az utolsó pillanatban mindenki levette a fejdíszét, vagy kiengedte szoros kontyba kötött hosszú haját, majd mosolyogva levonult, letáncolt a színről. Artistaként jöttek, emberként távoztak.
Infó: OVO. Cirque du Soleil. 2024. február 10. 15.30, 19.30, február 11. 11.30., 15.30. MVM Dome, Budapest
