A fél ország már csak „kegyelmes asszonyokként” emlegeti Novák Katalint és Varga Juditot. Ha nem hallanánk bele a keserű gúnyt, a sistergő felháborodást, a terminus akár bele is simulna a rendszer feudális és horthysta nosztalgiáiba. Ugyanúgy körüllengi a molyirtó szaga, mint a „vármegye” és a „főispán” elnevezéseket, de utóbbiakon inkább nevetünk. Most nincs kedvünk. Régebben kegyelmesékről leginkább a József Attila verssor jutott eszembe. A Mamáról, aki „kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját”. Vagy Rejtő Piszkos Fredjében a Kegyelmesek Köre a bűnöző kemény fiúkból, akiknek megkegyelmeztek.
Semmi sem változott. Ma is megalakulhatna a morbid kör, a két kegyelmes asszony jóvoltából, az egyik kegyelme, a másik miniszteri ellenjegyzése nyomán szabadlábra került bűnözőkből: a terrorcselekmények miatt elítélt Budaházyból és társaiból: a Hunnia mozgalmárjaiból, valamint a főnöke pedofiliáját takargató, gyerekkényszerítő tanárból. Csak most az egész nem olyan vicces, mint a Piszkos Fredben. A sár minket is bepiszkol, a szánkig ér a rendszer bűzös végterméke, fuldoklunk a tehetetlen szégyentől, ahogy a haragtól és megalázottságtól a semmibe vett, szemen köpött bíróságok.
És az is úgy van, mint József Attilánál: azt esszük, amit kegyelméséknél főztek. Kifőztek. Azzal etetnek. Csakhogy ezt most nem tudjuk, nem akarjuk lenyelni. Ezt a kegyelmet sehogy sem vette be a gyomrunk, akárhová szavaztunk. A hányinger pártsemleges.
Ennyit a kegyelmes asszonyokról, akik mára, úgy tűnik, kegyvesztettek lettek. De az igazi kérdés: mi van a kegyelmes úrral? Egy országban, ahol minden szál egyetlen ember kezébe fut össze, nehéz elhinni, hogy fontos dolgok nélküle történhetnek. Ez az egyszemélyi hatalomgyakorlás ára: nem hisszük el, hogy valamiben ne lenne ott a keze. A kéz, ami fölemeli a telefont, lesöpör az asztalról, ajtót mutat, ökölbe szorul vagy vállon vereget.
Lehet, hogy mit sem tudott a kétes kegyelmekről, hogy két maga választotta bizalmasa egy árva hangot sem szólt, csak most, az újságban olvasott róluk, amikor már állt a bál? Amikor 107 gyerekjogi szervezet és szakértő tiltakozott, amikor sorra hagyják ott az elnök tanácsadó testületét a tagok, amikor saját emberei behúzzák a nyakukat vagy orbitális hülyeségeket beszélnek a baloldalra mutogatva?
Ekkora rendszerhiba azért mégsem valószínű. Az elnök vagy az igazságügyminiszter nyilván nem küldi el neki az év mind a 446 kegyelmi kérvényét. Még azt a 40-et sem, amit végül jóvá hagytak. De azt már kizártnak tartom, hogy a politikailag kényes Budaházy-ügyre ne kellett volna legalább rábólintania. És ha már a stócban Budaházy mellett ott volt egy másik, még problematikusabb eset, olyan témakörben, ami a Fidesz-kommunikáció vezérszólama volt, hát csak jelezték azt is.
A két kegyelmes asszony egyike sem nyeretlen kétéves, és egyik sem ostoba. Felhatalmazás nélkül nem húznák magukra minden felelősséget.
Hogy a kegyelmes úr, aki saját (hamis) állításai szerint nemzete érdekében nem riad vissza a mindenkivel dacoló vétóktól, most miért nem mondott nemet? Rejtély. Nem szokása figyelmetlennek lenni, ha kommunikációról van szó. Ha véletlenül mégis félrenézne, Rogánék teljes stábja éberkedik helyette.
Magyarázat egyelőre nincs. Ami itt-ott terjed vagy terjesztenek, semmivel sem meggyőzőbb, mint az egyik naiv tanácsadó spekulációja arról, hogy biztosan a titkosszolgálatok állítottak csapdát szegény jó elnök asszonynak. Elvileg persze lehetne a kegyelmet kapott K. E. súlyos beteg, erről valóban nem szabadna információt adni, de ha az ágyat nyomja (nem nyomja, elutazott), miért kellett a hivatásába is visszaengedni? Jobbat nem tudunk, mint hogy valaki nagyhatalmú protektora volt. Aki már előbb is belenyúlt az igazságszolgáltatás gépezetébe, hiszen gyámolítottja eddig is a saját lakásában, háziőrizetben tölthette büntetését. Szemben más, a kegyelmet esetleg valóban megérdemlő szerencsétlenekkel.
Ha csak a protekció, esetleg nepotizmus szokásos jelenségéről van szó, akkor nem történt más, minthogy ezt is meghosszabbították Bicskéig. A bicskei gyermekotthon méltatlan nevelőéig.
De a botrány ezúttal nagyobb a vártánál. A politikai, gazdasági bajokat a rendszer jól viselte, kimagyarázta. De most a morális szakadék szélére kerültek. Épp úgy, mint korábban a még megúszott Borkai és Szájer-ügyben, most meg az eutanázia lehetőségét kérő gyógyíthatatlan beteg szenvedése iránti közönyben. Veszély van. Ebben nincs többségük.
Orbán pár napi sunnyogás után lép. Magasan kezd: semmi szóvivő meg Kormányinfo, maga szólal meg, és mindjárt alkotmányt módosítana. Muszáj mutatnia, hogy nem ő a hibás, ezek a buta libák rontották el a dolgot. Percek alatt kegyvesztettként estek ki a pixisből.. „Látjátok, kikkel vagyok körülvéve?” mondja a viccbeli rabbi is. Ha nem volna kissé antifeminista hangzása, úgy fogalmaznék: a kegyelmes úr elbújt két asszony szoknyája mögé.
Hogy mi lesz ezek után a két kegyelmes asszony sorsa, talán még ő sem döntötte el. Vár. Még egy köztársasági elnöki bukás azért már túl nagy blama.
De ha további áldozat kell a népharag csillapításához, nem fog habozni
A szertő volt parlamenti képviselő
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.