Négy hónap múlva önkormányzati választások lesznek, de még mindig nem lehet tudni, hogy a Fidesz kit indít Karácsony Gergely főpolgármester kihívójaként. A közérthetőség kedvéért: olyan ez, mintha kevéssel meccs előtt a Felcsút edzőjének fogalma se lenne arról, milyen taktikával és milyen összeállításban küldi pályára csapatát a Fradi ellen.
A különbség az, hogy a Fidesznek – eltérően a Felcsúttól – vannak szurkolói, méghozzá nagy számban, akikről elmondható, hogy módfelett kitartók és türelmesek. Háborgás nélkül figyelik azt a vergődést, amit kedvenc kormánypártjuk művel Budapesten. Pedig a főpolgármester-jelölti keresgélés nem nélkülözi az abszurd pillanatokat. Fideszes indulóként szóba került már űrkutatásért felelős miniszteri biztos, tévés újságíró, ilyen-olyan szóvivő is. Kinek az ötlete volt vajon bedobni a mentős Győrfi Pál nevét? A nagy akarásnak egyelőre csak nyögés a vége.
A kampány már beindult, de még nem pörgött fel. A közbeszédet mostanában más témák uralják: a svéd NATO-csatlakozás blokkolása, az Ukrajna támogatása körül járt orbáni pávatánc, még inkább a bicskei pedofil-ügyben hozott köztársasági elnöki kegyelem. Kérdés, hogy a választási láz mikor szökik fel az országban, és Novák Katalin botrányos döntése ugyanúgy az ellenzéket segítő kampányelemmé válik-e, ahogyan Borkai Zsolt szexvideója azzá vált 2019-ben.
A fideszes szavazókat vigasztalhatja, hogy több kerületben és vidéki nagyvárosban az ellenzéki pártok pitiáner politikai csatákat folytatnak egymással, máig nem sikerült megegyezniük arról, melyik polgármesterjelöltet támogassák. Nyilván örömteli érzés látni a másik oldalon zajló belharcokat, de a kormánypárti táborban ettől még nem kapnak választ arra, hogy a Fidesz kit képzel el a legfontosabb önkormányzati poszton, a főpolgármesteri székben.
Amikor a Fidesz már nem képes stratégiai nyugalomnak álcázni a zavarodottságát, menetrendszerűen színre lép a kormánypárti sajtó. Jönnek az elterelő hadműveletek. A Magyar Nemzet most éppen azzal traktálja a sajátjait, hogy „pánik lett úrrá Karácsony Gergelyen”, a baloldalon ugyanis a „lecserélését” fontolgatják. Úgy hülyeség, ahogy van – a lap is idézi azt az ellenzéki véleményt, hogy ez „politikailag már lehetetlen” –, de a Magyar Nemzetet a realitások minimálisan sem akadályozzák meg abban, hogy cikksorozatot szenteljen a témának. Így aztán a szakértőként bemutatott kormányszócső, ifjabb Lomnici Zoltán is lehetőséghez jut, hogy előadja: arcvesztés nélkül már tényleg nehéz kihátrálni Karácsony Gergely mögül, azonban „ő maga akár vissza is léphet”.
No, persze.
A fideszes szavazóknak ezzel a kevéssel kell beérniük Budapesten: konteókkal és fantazmagóriákkal, lejáratásokkal és kreált álhírekkel. A tényleges helyzeten mindez nem változtat. Négy hónappal az önkormányzati választások előtt ott tartunk, hogy Karácsony Gergelyre az a Vitézy Dávid jelenti a legnagyobb veszélyt, akit az elméletileg ellenzéki LMP szemelt ki, de még azt se döntötte el, hogy egyáltalán hajlandó-e elindulni.