A perben, amely több mint öt éve ad munkát az amerikai igazságszolgáltatásnak, háromhetes tárgyalássorozat, tucatnyi tanú és szakértő meghallgatását követően a minap hirdettek ítéletet, de hogy nem igazán keménykedtek a bírák, azt mi sem jelzi jobban, minthogy mindkét fél „győztesen” távozott a manhattani tárgyalóteremből. A konspirációval megvádolt patinás aukciósházra, a Sotheby’s-re nem bizonyítottak rá semmit, a felperes orosz oligarcha pedig, mint ügyvédje fogalmazott, elérte célját, rávilágított a műtárgypiac átláthatatlanságára, igaz az áhított dollár százmilliókat nem ítélték meg számára. Amit pedig a kívülálló leginkább számonkért volna az eljárástól, a tisztánlátást, azt most sem sikerült elérni, a kiszivárgott információk szerint a tárgyalóteremben sem.
Dimitrij Ribolovljev néhány évig a világ eddigi legdrágább festményének birtokosa volt – de az orosz milliárdost talán többen ismerik az AS Monaco futballcsapat tulajdonosaként. 2018 őszén vádolta meg a Sotheby’s aukciósházat piacmanipulálással, gondatlansággal, szándékos megtévesztésben való közreműködéssel. Ribolovljev állította, hogy a Sotheby’s aktívan részt vett a „műtárgy-kereskedelem legnagyobb csalásában”, amely neki összesen legalább 1 milliárd dollárnyi kárt okozott. A történet a 2000-es évek elején kezdődött, amikor az Oroszországból érkezett műtrágyakirály rövid idő alatt kétmilliárd dollárért épített fel egy páratlan képgyűjteményt. Klimt, Rothko, da Vinci, Toulouse-Lautrec, Modigliani és egyéb műveket vásárolt. Az eladó egy genfi műkereskedő, Yves Bouvier volt, aki, mint azt az orosz milliárdos szinte meghatottan ecsetelte a tárgyaláson, feltétlen bizalmát élvezte. Egyszer azonban szembejött az igazság, Ribolovljev egy elegáns svájci síparadicsomban együtt vacsorázott egy amerikai gyűjtővel, aki a piaci pletykák között megemlítette, hogy valaki a Sotheby’s privát értékesítésén 94 millióért jutott egy szép Modiglianihoz… Hamar kiderült, hogy a kép azonos azzal, amit Ribolovljev csaknem 120 millió dollárért vett meg Bouvier-től, aki privát értékesítés keretében szerezte meg a képet a Sotheby’s-től. Hasonló módon került a Leonardo da Vinci Salvator Mundi című műve Bouvier-hez, aki 83 millió dollár körüli összeget fizetett az aukciósháznak, majd 127,5 millióért adta tovább. Ez az a kép, amely 2017-ben nyilvános piacon soha nem látott rekordáron, 450 millió dollárért kelt el – ám a megszállott orosz nem a több mint 300 milliós nyereségének örült, hanem azt számolgatta, hogy Bouvier mennyit keresett rajta. Az a pár tízmillió dollár nagyon fájdalmas volt számára.
A Világ Megváltója
A Jézust ábrázoló Salvator Mundit először 1649-ben regisztrálták I. Károly angol király gyűjteményének leltárában. Később Buckingham hercegének tulajdona lett, majd 1763-ban árverésre került, hogy azután nyoma vesszen egészen 1900-ig, amikor is Sir Francis Cook tulajdona lett. 1958-ban az addigra szinte felismerhetetlenül megrongálódott, részleteiben újrafestett alkotást Cook leszármazottai 45 angol fontért értékesítették. 2017-ben az akkoriban sokak által vitatott eredetű vásznat a Christie’s aukcióján 450,3 millió dollárért adták el, mint az később kiderült Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg megbízottjának. A festményt titokban a Louvre szakértőire bízták, akik 2018-ban tüzetesen megvizsgálták. A múzeum laboratóriumának véleménye szerint a kép Leonardo „kizárólagos keze munkája.”
Az oligarcha 2016-ban kezdte meg harcát a „Freeport King”-ként is ismert svájci ellen. A véget nem érő pereskedésben Ribolovljev 37 mestermű, összesen kétmilliárd dollárra rugó vételárát kérdőjelezte meg, szerinte Bouvier legalább 1 milliárd dollárt tett zsebre közös ügyleteikből. Bouvier álláspontja szerint ő képkereskedőként szabadon árazhatott, Ribolovljev viszont azt állította a Monacóban, Szingapúrban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Svájcban indított pereiben, hogy a műkereskedő egyszerű ügynök volt, és ily módon a jutalékot finoman szólva is túlárazta. Ellenségeskedésük fordulatokban nem szűkölködött, hamis vádak, egymás csőbe húzása, magas rangú monacói hivatalnokok korrumpálása színesítette a történetet. Bouvier ellehetetlenítése érdekében semmi nem volt drága Ribolovljevnek, ügyvédje például Monacóban hatósági prominenseket vesztegetett meg apró ajándékokkal, többeket Gstaadban látott vendégül egy kis síelésre, helikopteres utazással, vacsorával, csokoládékkal, virágokkal örvendeztetve meg a hozzátartozókat. Philippe Narmino, a hercegség igazságszolgáltatásának irányítója „személyes okokból” nyugdíjba vonult, és további fejek hullottak a rendőrségen, ügyészségen. Monacóban most is napirenden van a korrupciós vizsgálat, a nyomozó ügyész beadványára várnak, hogy a bíróság elé citálják-e Ribolovljevet és ügyvédjét, valamint a megvesztegetett személyeket.
Ribolovljev egyébként 2011 karácsonya előtt lett az AS Monaco társtulajdonosa,1 euróért megvásárolva a futballklub 66 százalékát, míg 34 százalék maradt a herceg, II. Albert tulajdonában. Albert és Ribolovljev kapcsolatán nem rontott semmit, hogy 2014-ben a Football Leaks anyagai Ribolovljev illegális ügyeire világítottak rá, és az ukrajnai agresszió sem zavaró a hercegségben. A monacói uralkodó nemrég a hercegséget megrázó egyéb korrupciós ügyek szigorú kivizsgálásáról beszélt a Le Figaro-nak, és egyúttal az újságíró kérdésére, szentelt néhány szót az ASM tulajdonosához fűződő viszonyának. Szó nincs arról, hogy az orosz milliárdos nemkívánatos személy lenne a hercegségben, az orosz a háború kezdetétől az ukránok mellé állt, részt vállalt a humanitárius segélyakciókban – mondta II. Albert, aki Ribolovljev kapcsán leginkább a futballklub eredményei miatt aggódik, miközben közös páholyból nézik ma is a meccseket.
Ribolovljev sorra veszítette el a világ különböző sarkaiban Bouvier elleni pereit, legutóbb tavaly decemberben zárták le a genfi bíróságon a jogvitát, amelyben végül is peren kívüli megegyezés született. Hogy pontosan miben állapodtak meg a felek, azt nem hozták nyilvánosságra, annyi azonban kiderült: Ribolovljev „nem nyert”. Ami a Sotheby’s szerepét illeti, eredetileg összesen 14 mű adásvételében kérdőjelezte meg az orosz az aukciósház tisztességét. Hogy a tranzakciók nem egészen normális mederben zajlottak, azt jelzi, hogy a Sotheby’s 2016 novemberében permegelőző iratokat adott be a New York-i bíróságra, alátámasztandó, hogy nem volt tudomásuk Bouvier továbbértékesítési szándékairól. Ribolovljev viszont állította, az aukciósház közreműködött abban, hogy Bouvier hitelesnek tűnjön, és némi piacmanipulációval is megtámogatta a portékák árát. A keresetben a Sotheby’s két munkatársát is nevesítették; az egyik Alexander Bell társelnök, a másik a privát értékesítést alelnökként irányító Samuel Valette, aki, mint az Bouvier számítógépes levelezéséből kiderült, valóban rendszeres kapcsolatot ápolt a svájci kereskedővel. Mostanra összesen négy alkotás maradt fenn a szűrőn: a Salvator Mundi mellett René Magritte és Gustav Klimt egy-egy képe, valamint Modigliani egy szobra – a vád szerint ezek adásvételét befolyásolta a Sotheby’s. Ribolovljev szerint Bouvier és az aukciósház „konspirált”, a svájci önkényesen megszabott árait az aukciósház irányítóinak, elsősorban Valette alelnöknek a véleményével, különböző fiktív érdeklődők lebegtetésével erősítette. Bouvier amúgy páholyból nézte végig a tárgyalássorozatot, amelynek eredményétől azt remélte Ribolovljev, hogy a Sotheby’s téríti meg az általa 380 millió dollárra becsült kárt, amelyet ugyan a svájci okozott neki, de az aukciósház állt a háttérben. A Sotheby’s szerint saját tévedéseit akarta megfizettetni mással, az amúgy kemény orosz üzletember, aki érthetetlen módon egy emberben megbízva vert el 2003 és 2014 között 2 milliárd dollárt, és ezért egyedül ő a felelős.
A bírósági eljárás lezárását követően sem lettünk okosabbak, nem tudjuk, valójában mi is történt a háttérben, nem derült ki, hogy csalt-e valaki, s valóban megrövidítették-e egymilliárd dollárral Ribolovljevet. Mindössze annyit közöltek a nyilvánossággal, hogy az aukciósház nem sértett jogot, miközben nem tagadta senki, hogy valamilyen formában fel-fel bukkant mint háttérszereplő a milliárdos és Bouvier másfél évtizeden átívelő üzleti kapcsolatában. A kíváncsi, de könnyen megtéveszthető kívülálló annyit minden esetre leszűrhetett, hogy a jog őrei nem igazán a tartalmi kérdéseket mérlegelték, inkább a formaságokat, a felek közötti kommunikáció mikéntjét, a kapcsolattartás törvényességét firtatták, de például az e-mailek tartalma nem befolyásolta a bíróságot. Elértük a célunkat, ami nem volt több, minthogy rávilágítsunk a műtárgypiac szürke zónájára, az átláthatóság hiányára – nyilatkozta Daniel Kornstein, Ribolovljev egyik ügyvédje, aki szerint a jelen kusza helyzetben kideríthetetlen a közreműködők szerepe a tényleges piaci csalásokban.
A „műtrágyakirály”
Dimitrij Ribolovljev, vagy ahogy hajdan sokan ismerték, a „műtrágyakirály” 6,5 milliárd dollárral a zsebében, a „vad Ural” aljáról követte 2010-ben az akkor már évek óta nyugaton élő családját, végleg maga mögött hagyva egy félhalott várost, Bereznyikit, amely Csernobil után a legsúlyosabb környezeti kárt szenvedte el 2006-ban egy bányaomlás következményeként. Ártalmas anyagokkal teli víz árasztotta el a környéket, 12 ezer embert kellett kiköltöztetni, 50 millió tonna kálium ment veszendőbe. A társaságot, a műtrágyagyártó Uralkalijt, amelyé a bánya volt, akkor már egy évtizede ő irányította. Vagyona javát kimentette Oroszországból, és mohón vásárolt kielégítve minden szenvedélyét. Jachtok, repülőgépek jelentették számára az apróságokat, megvette Donald Trump Palm Beach-i luxusvilláját, Onasszisz kedvenc szigetét, a Skorpiót, ahol a görög hajómágnás Maria Callas-szal, majd Jackie Keneddyvel múlatta az időt – hogy csak néhányat soroljunk szerzeményeiből. Előbb Svájcban, majd Monacóban letelepedve intézte üzleti ügyeit. Válása is felkerült a lapok címoldalára, több mint félmilliárd eurója bánta az ügyet.
