A Noran Libro Kiadónál jelent meg Daróczi Ágnes magyar és cigány nyelvű könyve mondókákkal, versekkel – elsősorban, de talán nem kizárólagosan cigány anyanyelvű gyerekeknek. A szerzőt, ahogy bevezetőjében írja, még egyetemista korában a szociológus Solt Ottilia bízta meg azzal, hogy készítsen kétnyelvű, romani-magyar gyűjteményt, hogy megkönnyítse a cigány gyerekeknek az iskolai tanulást: tapasztalják meg a tanulás és a műveltség hasznát.
Daróczi Ágnes volt az első cigány fiatal, aki egyetemi diplomát szerzett Magyarországon.
A vékony kis füzet egy régi romani (cigány) dallal kezdődik: Várikáná csiriklya számász / Valaha madarak voltunk. (Ebben a recenzióban nem a Gypsy Lore Society, a Cigány Tudományos Társaság hivatalosan elfogadott írását, hanem a magyar fonetikus átírást használom, ahogy Daróczi Ágnes is.)
Idézet a kezdő strófából:
Várikáná csiriklyá számász.
Thém thémésztar, gáv gávesztar,
pláj plájésztar phíraszász.
Káj rátyolász pé améndé
kothé szóvászász.
Szo rákhászász pé phuv,
kodo hászász.
Szó szerint: "Valaha madarak voltunk, országról országra, faluról falura jártunk. Ahol ránk esteledett, ott aludtunk. Amit a földön találtunk, azt ettük".
Műfordításban: Valaha madarak voltunk, / ágról ágra, / országról országra szálltunk. / Ahol ránk esteledett, / ott megaludtunk, / s ha felvirradt, tovább szálltunk. / Az anyaföld szülte magokat ettük, / és a folyók adta bő vizet ittuk.
A könyv mondókákkal folytatódik. Egy példa:
Mé szom o cino sávo,
trádáv lólo khuroro,
máráv dopo háj csokáno,
lásáráv lészko pétálo.
(Kicsi fiú vagyok én, / piros csikót hajtok én. / Üllőn formázom a vasat, / megpatkolom a lovamat.)
Weöres Sándor versecskéi következnek.
Éj-mélyből fölzengő / - csing-ling-ling - száncsengő./ Száncsengő - csing-ling-ling - / tél öblén halkan ring.
Cigány (romani) nyelven, lovári nyelvjárásban:
Ándáj rát ásundo,
- cinoro - klopoto.
Klopoto - cinoro
jiv hárátár sundo.
A 2018-ban elhunyt Choli Daróczi József tanító, népművelő, költő, műfordító fordításaival folytatódik a könyvecske szintén Weöres verseiből:
Bóbita, Bóbita táncol, / körben az angyalok ülnek, / béka-hadak fuvoláznak, / sáska-hadak hegedülnek.
Cigányul:
Borinká, Borinká khélél,
krujál le inzséri lén lá,
zéléni zsámbi gilyábén,
cincári báságyi lén lá.
Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája. // Zúg a tüske, / szél szalad ide-oda, / reszket a galagonya / magába.
Cigányul:
Tomná rátyi
ábgyonpé lá lobodá,
ábgyonpé lá lobodáké
gádá.
Kánron pislyil,
bálvál zsál kothé-kathé,
é lobodá izdrálpé
téhárá.
A következő dalt más, úgynevezett magyarcigány (kárpáti) dialektusban énekelték (énekelik?) a csobánkai szegkovács cigányok. (A magyarországi magyarcigányok többsége már nem beszél cigányul, kivéve a Pest megyei szegkovácsokat, a hajdúhadháziakat, az abaúji Gönc környékén élőket. Viszont sokan beszélik még Szlovákiában, például Szepsi – Moldava nad Bodvou –városában; itt a recenzens, e sorok írója is készített kárpáti cigány nyelvű interjút.)
Szegkovácsok dala
Bútyi kérén é kárfingéré romá,
Szako gyivész rodén pánzs-sóv sélá.
Náj lén gondo, náj lén bájo.
Dzsivén pumáro világo.
Magyarul: Veri a vasat sok szegkovács roma, / szegénységnek nincsen semmi nyoma, / nincsen gondjuk, nincsen bajuk, / jókedvűen élik a világuk.
Egy csurár (késes) népdal részlete Vígh Rudolf gyűjtéséből:
Lé csurárá mol ná péná,
míg é bunda ná rándéná.
Káná é bundá rándéná,
sóváriko mol pijéná, háj, Dévlá!
(A csurárok bort se isznak, / míg bundát nem borotválnak. / Ha a borotválásnak vége, / filléres bornak vendége valahány.)
A híres népdalgyűjtők, Csenki Imre és Csenki Sándor gyűjtése, Szegő László fordítása a következő népdal:
Phurdél balval plajinatar,
dur phurdász má murá dátár.
Kádé dur phurdász má látár,
szár o cséri lá phuvátár.
(Szél fúj a hegy oldaláról, / messze elfújt jó anyámtól. / Olyan messze, olyan távol, / mint a föld az ég boltjától.)
Találós kérdések következnek, egy példa Rajko Gyurics gyűjtéséből.
Lészké punré tépé-lépé,
lészké káná káli-káná,
lészki póri numá-numá,
té dikhéltut, lél pé fugá.
Vagyis: Lábacskája meg nem áll, / hosszú füle táncot jár, / farkincája csak egy falat, / ha észrevesz, messze szalad. (Nyúl)
A lánykéretésnél ezt énekelhetik:
Hej, de, Mici, hurávtu,
ávén lé rom, mángéntu,
pé zéléné vurdoná,
tháj pé sárgi khuróra.
Sáj trádész tu sóvár sóv,
ánglá Mici csi szán rom.
Sin luludyi ándé bár,
te khándész mángé sukár.
Azaz: Hej, te Mici, öltözz fel, / lánykérőbe jöttek el, / zöld szekeret hajtottak, / sárga csikót befogtak. / Indulj, testvér, elmehetsz, / nem kellesz a Micinek. / Mici helyett szakajthatsz / egy virágot magadnak.
Következik Choli Daróczi József kiszámolója.
Jek, duj, trin, stár,
zsátár mándár!
Pánzs, sóv, éftá,
tu zsá kutká!
Ohto, ínyá,
zsá máj intyá!
Dés,
pálá mándé bés!
Magyarul: Egy, kettő, három, négy, / te bizony most odamégy! / Öt, hat, hét, / te menj arrébb! / Nyolc és kilenc, / mászós Ferenc! / Tíz, / magad mellé hívsz!
Karsai Ervin versét a Zsigó Jenő vezette Ando Drom együttes is énekelte:
Káná szomász terno sávo,
szász ma zeleno kolopo.
Nász mán bájo, nász mán kháncsi,
bahtálo szomász átuncsi.
(Mikor kicsi fiú voltam, / kicsi zöld kalapot hordtam. / Nem kísértek kínok, gondok, / szerencsés voltam és boldog.)
És végül egy korai József Attila-vers Daróczi Ágnes fordításában:
Ó, ba jokhár bárválo t'ávo,
péki pápiny, tháj pulpa ho,
ándé nyévé gádá phiro,
pé l pánzséndé guglo kino.
Kánák ábá cukro háloj,
nyévé gádá szá szikávo.
Ásáromá szákonészké,
o Attila szár trájilpé.
Daróczi Ágnes gyűjteménye, ha az iskolák használják, valóban fontos szerepet játszhat, ahogy mondani szokás, hézagpótló lehet mind a cigány gyerekek etnikai identitásának megőrzésében és megerősítésében, mind társadalmi-politikai integrációjukban.
