„Hatalmas Liverpool-szurkoló vagyok, Jürgen Klopp mindenkit meggyőzött, és mindenkit a klub mögé állított. Ő egy csodálatos menedzser, akinek van egy nagyszerű rendszere, amelyet minden játékos betart, és szenvedélye átragad a csapatra. Rajongója vagyok, és nagyon hiszek benne” – mondta az angol focirajt előtt még szeptemberben Stephen Bunting a ’Poolról, ami nyilvánvalóan semmilyen relevanciával nem bír a hétvégi győzelemét illetően, de Szoboszlai miatt mostanában kicsit érzékenyebbek vagyunk minden Liverpoolt érintő megnyilatkozásra. Szóval látni való, Bunting kivételesen jó fej, ami lerí róla: olyan az ábrázata, hogy senkinek nem jut eszébe róla, hogy amúgy egy fenevad – de csak a dartstábla előtt. „Igen, Smith, Chisnall és én mindannyian Mersey-partiak vagyunk. Sokat nevetgélünk amikor a turnén vagyunk. Chizzy és én a Liverpoolhoz tartozunk, míg a »Bully Boy« Smith a Manchester Unitedhez húz, szóval a focin állandóan viccelődünk, és szívjuk egymás vérét, hogy épp melyikünk csapata áll jobban.”
A jó kedélyű alak ihletett teljesítménnyel verte a víkenden a Milton Keynes-ben rendezett darts Mastersen 11-7-re a holland legendát, Michael van Gerwent, és karrierje során először ünnepelhetett egy major tornán győzelmet (fináléba is először jutott be). Most viszont lenyűgöző feltámadást vezetett elő: az első fordulóban 5-2-es hátrányból állt fel Ross Smith ellen, aztán legyőzte a világbajnok Luke Humphries-t. A döntő napján ugyancsak egy korábbi világbajnokot, Peter Wrightot, majd Nathan Aspinallt is elsöprő stílusban, szokásos félmosolyával küldte le a színpadról. Utóbbi ellen tíz egymást követő leget nyert, így született meg a mérföldkőnek számító 11-1-es győzelem.
Legjobbját mégis csak a fináléra tartogatta: 102-es átlaggal és nyolc 180-assal győzte le Van Gerwent az igen magas színvonalú döntőben. „Elvesztettem a fonalat” – vallotta be az elérzékenyülten Bunting, amikor arról kérdezték, hogy az előző 26 találkozójából miért csak négyet nyert meg a háromszoros világbajnok ellen. „Az pedig, hogy hogy mindez olyan közönség előtt történt meg elem, amelyik a nevemet skandálta attól a perctől kezdve, hogy betettem a lábam Milton Keynesbe, nagyon sokat jelent nekem” – idézte a profi dartsosokat tömörítő PDC-oldal az új bajnok szavait.
Bunting kijelentette, önmagát nem lepte meg, hogy végre befutott, mert nagyon keményen gyakorolt az előző másfél évben, és reményei szerint ez csak a kezdet volt a felfelé ívelő karrierívben. „Folyamatosan erre a szintre akarom emelni a játékomat, s noha nem tudom, mi történik majd a jövőben, de ezt a trófeát most szerintem nagyon kiérdemeltem.” Legendás riválisára is kitér, szerinte „Michael többszörös világbajnokként fantasztikus játékos”, de most jobb volt nála.
Ugyanígy látta a 30 ezer fontos második díjjal távozó vesztes Van Gerwen is: „Megfelelt a Fair play-nak, hogy Stephen nyert, nagyon jól játszott, folyamatosan 140-eseket dobált, és végig nyomás alá helyezett. Ez egy szép pillanat neki, én viszont még nem vagyok topformában. Sokkal jobban is tudok teljesíteni, de ez most lényegtelen, szeretném megadni az elismerést Stephennek, mert nagyon jó tornája volt.”
Bunting harcosságával eddig sem volt probléma, a jóllakott napközist idéző arcszerkezetről csak az tételezte fel, hogy nincs benne gyilkos ösztön, aki nem ismerte eléggé: voltak olyan Pro Tour-meccsei, amikor rendszeresen 5-0-s hátrányban volt, és onnan fordított, ami már a védjegyévé vált. „Soha nem adom fel, még akkor sem, ha a falnak tolnak és ütnek, mert a dartsban a dolgok egy másodperc alatt megváltozhatnak.” Ez amúgy az életfilozófiája is, amit speciális stratégiával támogat meg: „Egy nap rájöttem arra, hogy ahhoz, hogy még jobbá váljak, nekem napról napra a világ legjobbjai ellen kell játszanom” - ezért rávette társait, először Nathan Aspinallt, hogy együtt edzenek. „A tavalyi világbajnokság előtt döntöttünk úgy, hogy megcsináljuk, és nagyon jól ment, így megtapasztalhattam, hogy ez a fajta gyakorlás nekem nagyon bejön.” Olyannyira, hogy Aspinallt az elődöntőben 11-1-re verte. Nem lennénk meglepődve, ha barátja mostantól húzná a száját, ha felhívja, hogy ugyan már, dobáljanak néhány órát.
