matematika;választások;rezsicsökkentés;

- A Fidesz és a Pareto-elv

Hozott anyagból

Ebben az írásban Orbán hatalomra kerülésének és hatalmon maradásának egy lehetséges magyarázatára teszek kísérletet. Azt próbálom bemutatni, hogy semmit sem tesz anélkül, hogy meg ne mérné tervezett akciójának hatásosságát. A lehetséges irányok közül azt választja, amelyik a legnagyobb valószínűséggel, viszonylag kis ráfordítás mellett a legnagyobb eredményt ígéri. Orbán maga nem közgazdász, de zsoldosai között nyilván van olyan, aki a Pareto-elv mibenlétét nemcsak elmagyarázza neki, de képes azt a gyakorlatban alkalmazni is.

SZELEKCIÓ A VALÓSZÍNŰSÉGEK ALAPJÁN. Mérő László 2013-as összegzése szerint „Pareto-elvnek, más néven 80-20 szabálynak nevezték el azt a gondolatot, miszerint általában a következmények mintegy 80 százaléka az okok mindössze 20 százalékára vezethető vissza.” Matematikai ismeretekkel felvértezett közgazdák ráadásul jól ismerik a lognormális eloszlást is, így nemcsak utólag, hanem előre tervezve tudnak választani az alternatívák között, mert – ahogy Mérő írja - : „A lognormális eloszlás nemcsak elvileg támasztja alá a Pareto-elvet, hanem a segítségével azt is meg tudjuk mondani, hogy az általában mikor érvényesül.”

A marketing menedzserek és az üzleti menedzserek képzésénél a lognormális eloszlás, gyakorlatiasabban a Pareto-szabály alkalmazása az erőforrásokkal való racionális gazdálkodás egyik legfontosabb rendező elve. Ha megfelelően alkalmazzák, az üzleti sikert hozó változatok, a leggyakoribb panaszokat okozó minőségi hibák, a különösebb eredmény nélkül sok erőforrást lekötő döntések jól detektálhatóak. Arra nyilván nem alkalmas, hogy az élet minden területén érvényesüljön, mint Zsdanovnak – Sztálin kultúrpolitikusának – elhíresült felszólítása: „Írók, írjatok remekműveket!”. Ám az biztos, hogy érdemes a rendelkezésre álló pénz, hirdetési felület, nyilvánosság szempontjából szelektálni a célok között. Melyik hoz nagy (80 százalékos) valószínűséggel eredményt, miközben erőfeszítéseinknek csak 20 százalékát használjuk fel rá; és melyik az, amire szinte teljes (80 százalékos) erőbedobással készülünk, miközben a várható eredményesség legfeljebb néhány (esetleg 20) százalékkal növeli a következmények mértékét.

A 80-20 szabály arra int, hogy ne akarjuk megváltoztatni, megjavítani működésünk minden elemét, mert csak elvesznénk a részletekben, hanem koncentráljunk arra, ami igazán fontos. Igaz, éppen az utóbbi időben tette szóvá a jegybankelnök, hogy Orbán és csapata nem hajlandó mérni, mérőszámokat alkalmazva tervezni, ehelyett belevesznek a vezérnek tetsző demagógiába. Ez akár igaz is lehet, hiszen a vezér valahai „jobbkeze”, Matolcsy ezzel éppen az aktuális „balkéz”, Nagy Márton által kitalált rögtönzéseket bírálta. De a méréshiány biztosan nem áll Orbán politikai rendszerének egészére, mert az általa vezetett bűnszövetség előre bejelentetten arra koncentrál, ami hatalmi szempontból fontos; azoknak kedvez, akik eldöntik számára kedvező eredménnyel a választást. A vezérnek egyáltalán nem fontos a nép, a polgárok jóléte – ami a normális gazdaságpolitika célhierarchiájának legelső eleme. Orbánnak az a fontos, amit Bill Clinton így fogalmazott meg: „tetszik neki a tekintélyelvű kapitalizmus, és nem akarja elhagyni a hatalmat. Általában ezek a fickók örökre (a hatalomban) akarnak maradni és pénzt akarnak keresni."

SZÁMÍTÓ CINIZMUS? A modern tömegdemokráciák korában lényegében minden technikai eszköz és módszer rendelkezésre áll, hogy a szükséges politikai támogatás (szavazat) megszerzése érdekében azokra a célokra összpontosítsunk, amelyek a közönség nagy részét mozgósítani képesek. Ez lényegében nem más, mint a választóknak feltett kérdésekben elrejtett információkat értelmező válaszaik intenzitásának mérése a kérdésekben szereplő problémák rájuk gyakorolt hatásossága alapján.

Ismeretes, hogy a közvéleménykutatások során gyűjtött válaszokban az egészségügy, az oktatás, az időskor, a jövedelmi egyenlőtlenség kínzó kérdései az élen szerepelnek. A valamirevaló politikai programoknak, a politikusok beszédeinek ki kell térniük ezekre, mert jó visszajelzésre találnak a választóknál. Értékelik, hogy a vezetők érzik, sőt átérzik a problémáikat. Ám ezek a kérdések, jóllehet minden családban előfordul idős vagy beteg, illetve a továbbtanulás problémáival küszködő családtag, mégis: legfeljebb a választók kisebb részét (mondjuk egyenként 20-20 százalékát) érintik közvetlenül.

Ha pontosabban mérjük a válaszok rangsorát, akkor ezek a fontos kérdések ugyan benne vannak az első háromban, de a három közül minden választói csoportban más és más szerepel az első helyen. Másképpen megfogalmazva: természetesen nem lehet választásokat nyerni anélkül, hogy egy párt ne foglalkozna ezekkel, de az is nyilvánvaló, hogy lehetetlen az évente rendelkezésre álló erőforrásokból egyidejűleg megalapozni az előrelépést. Annak a lehetséges reális megközelítésnek pedig, amelyik előre bejelenti, hogy a négyéves kormányzási ciklusnak az első évében az egészségügyben, a másodikban az oktatásban, a harmadikban meg a segélyezésben akar áttörést elérni, azért nem lehet foganatja, mert

a választók olyanok, mint a kisgyerekek. Egyszerre és azonnal szeretnék megízlelni a beígért csokoládéfajtákat.

Orbán és spin-doktorai erre éreztek rá, és kellő cinizmussal alkalmazták a 80-20 szabályt, amikor 2013-ban a korábbi szabadáras rendszer helyett - a hatósági ár bevezetésével - a rezsicsökkentést tették a középpontba. Amikor Orbánék a gázt és áramot szolgáltató vállalatokat arra kötelezték, hogy a korábban – a megváltozott és kedvező piaci viszonyok, a verseny hatására – maguktól is csökkentett árakat úgy tüntessék fel, mint amit az Orbán-kormány harcolt ki velük szemben, káprázatos eredményt söpörhettek be. A 20 százalékos ráfordítással – hiszen a bevezetéskor nem kellett kompenzálniuk a kiesett bevétel miatt a cégeket, nem kellett a költségvetésbe új támogatási kiadási előirányzatot sem beépíteni – 80 százalékos eredményt értek el.

Szinte minden család elhitte, hogy a rezsi alacsony terhei a kormánynak köszönhetőek, így a hatalomban maradást sokkal jobban biztosította, mint az orvosok vagy a tanárok számára már sok-sok kormány által előirányzott béremelés. A hatalom megtartását kiválóan szolgálta a 80-20 szabály, amihez persze kellett a minden más problémát (pl. a jólét kérdéseit) háttérbe szorító cinizmus. Eldőlt, hogy a keretezés, a választói figyelem egyetlen pontra irányítása (20 százalék) káprázatos eredményhez (80 százalékos elfogadottság) vezet.

ÉS AZ ELLENZÉK? Attól, hogy Orbánt az örök hatalomban maradás és a pénz vezérli, és csak a hideg számítás irányítja döntéseit, a 80-20 szabály alkalmazását az ellenzék pártjainak sem kellene elutasítaniuk. Elemi kérdés, hogy bármennyire a saját arculat feladásával jár is a választási szövetség létrehozása, mégis ez az egyetlen megoldás arra, hogy az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon ne vesszen el szavazat.

Ráadásul - erre Bauer Tamás hívta fel a figyelmemet – ha az Európai Parlamentbe kerülő magyar képviselők között Orbán hívei több mandátumot szereznek, akkor erősödik a liberális demokráciát, az európai szellemiséget tagadó, Putyin ölebeit erősítő frakció. Hiába fitogtatja itthon az erejét egyik vagy másik ellenzéki párt azzal, hogy önállóan indulva a legtöbb szavazatot és ezzel a legtöbb mandátumot kapta, ha az 5 százalékos választási küszöböt el nem érő ellenzéki pártra adott szavazatok elvesznek. Érvényesül a 80-20 szabály.

Ha minden ellenzéki párt önállóan indul, és szétszórva használják fel a rendelkezésre álló embert, pénzt, médiafelületet (80 százalék), az eredmény aligha haladja meg azt a mandátumszámot, amit az előző választások alkalmával önállóan indulva elértek (20 százalék). Az észszerűség és az európai haladó frakciók erejének növelése itt kapcsolódik egybe a célszerűséget alátámasztó hideg számítással. Pareto nem a jobboldali nacionalisták, a populisták, a fasiszták módszere. Matematikából pedig nemcsak a szocialisták, a zöldek, a függetlenek vagy a liberálisok buknak meg, hanem mi, valamennyien.

A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.

Hazugságvizsgáló