- Benézni a zárt ajtók mögé - Cailee Spaeny Zoom-on adott interjút a Népszavának

A Priscillában megmutatja, igazi kaméleon, lévén, hogy a címszereplőt kamaszkorától egészen az Elvis-től való válásig játssza el. Mesélne a szükségszerű átalakulásokról?

Értékelem a véleményét, nekem még fontos a visszacsatolás: minden kritikát és véleményt komolyan veszek. Színészi szempontból nagyon fontos a külső, így nagy elismeréssel és hálával tartozom a haj-, a smink- és a jelmezes részlegnek. Csodálatos volt, hogy pontosan meg tudták határozni, mi segíthet nekem az átalakulásban. És tényleg: ahogy felvettem a jelmezt, rögtön másképp mozogtam, minden a helyére került. Vagy amikor megkaptam a nagy fekete hajkoronát: úgy jársz benne, mint egy királyi nemes. Érzed, most már nő vagy, nem csak egy kislány, és ezt is kell projektálnod. Elsőrangú volt játszani ezeket a különböző korszakokat, különösen olyasvalakiét, aki a hatvanas évek divatikonja volt. Aztán jöttek a hetvenes évek, amikor Priscilla lázadt és olyan ruhákat hordott, melyek Elvis-nek nem tetszettek, például farmert.

Priscilla a kinézetével vált lázadóvá?

Pontosan, ezt be kellett építeni a lelki folyamatokba, melyeket meg kellett mutatnom. Rendkívüli és kivételes volt látni és láttatni, hogy a haj, a smink és a jelmezek hogyan játszottak szerepet az érzelmi utazásában. A ruhák nem csak ruhák voltak. Eleinte olyanok voltak, amiket a férfi akart, hogy viseljen. A haját pedig feketére festette, mert lépést kellett tartania az Elvis-márkával. Azután úgy döntött, hogy kitör ebből. Nem volt könnyű forgatás, mert csupán harminc nap állt rendelkezésre és nem lineárisan vettük fel a jeleneteket: volt, hogy délelőtt terhes voltam, ebéd után pedig tizennégy éves. Ezt csak akkor lehet hitelesen hozni, ha felkészülsz minden eshetőségre. Hónapokig teszteltem a viselkedésem és a testem képességeit, hogy – ahogy ön fogalmazott – kaméleonná váljak. Igazi kihívás volt.

Mennyire volt tisztában Priscilla életével korábban?

Semmit sem tudtam a történetéről, ami nagyon érdekes volt, mert nagy Elvis-rajongóként nőttem fel, és a családommal együtt jártunk Greystonba családi nyaralásokra. A középnyugat déli részéről származom, ahol Elvis tényleg király. Az ő árnyékában Priscilla csak a feleség volt. Az embernek eszébe jutnak az ikonikus fotók, az esküvőjükről készült képek, de semmit sem tudtam az ő történetéről, ezért volt ez annyira lebilincselő ebben az utazásban. És az, hogy Priscilla is részt vehetett a film elkészítésében, hihetetlen volt. Ugyanakkor a jelenléte nehézzé és idegőrlővé tette a folyamatot. Olyan nagy nyomás nehezedett rám, hogy jól csináljak mindent, nemcsak a film miatt, hanem azért is, hogy ő védve érezhesse magát, és tudjon azonosulni a filmmel. Hevesen védte a történetét és a családját. Hihetetlenül erős nő, elképesztően intelligens és soha nem veszítette el a kedvességét és a kegyességét. Megható volt vele leülni és hallani az életének arról a fejezetéről, melyet épp el kell játszanom.

Mi volt a legjobb tanács, amit kapott tőle?

Ami a szerep eljátszását illeti, elsődleges volt számára, hogy úgy játsszam el őt, hogy a néző biztos legyen abban, hogy közte és Elvis között igazi szerelem volt. Ez nem volt egyszerű. Amikor elolvastam a könyvét és az abból készült forgatókönyvet a benne rejlő fájdalomtól, megszakadt a szívem. Azt mondanám, hogy Elvis és Priscilla viszonya minimum komplikált volt. De vállalták, hogy legyen közös gyermekük. Priscillának nem volt sok barátja. A nők, akik a házban megfordultak, Elvis barátainak feleségei voltak, olyan dolgokat tudtak arról, hogy mi minden történt a turnékon, hogy sosem érezte úgy, hogy közel kerülhetne hozzájuk.  Ennek ellenére Priscilla elképesztő szeretettel beszél Elvis-ről és életének erről az időszakáról. A legjobb tanács, amit adott: „Megoldod a feladatot. Hiszek benned. Itt vagyok, ha bármire szükséged van, legyen szó a filmről vagy az életedről.”

Csalódott Elvis-ben?

Vele nőttem fel és szeretem a zenéjét, de ezt félre kellett tennem és úgy kellett ezt a filmet felfogni, mint egy párkapcsolati drámát. Tény: megpróbáljuk demisztifikálni a sztár jelenséget és megnézni, kik ők a zárt ajtók mögött. Nagyon nehezen vesszük le az ikonikus figurákat a piedesztálról, miközben nekik is megvannak a problémáik és az emberi mivoltuk. Ez a film nagyon sok mindent elmond erről, de egyben elrettentő történet is a hírnévről és annak mellékhatásairól.

Azért Priscilla tizennégy évesen költözött Elvis-hez. Mivel ön is gyerekként kezdte a showbizt, adódik a kérdés: ehhez mennyire tud kötődni?

Az egyik párhuzam, amit Priscilla történetével látok, az, hogy mindketten tizennégy éves korunk körül láttuk, hogy mit akarunk, és nagyon fiatalon döntöttünk úgy, hogy bármit megteszünk azért, hogy megkapjuk ezt az életet. Ő találkozott Elvisszel, és bármit feláldozott volna azért, hogy azzal a személlyel lehessen, akit szeretett, kész volt az egész életét odaadni. Én tizenhárom éves koromban otthagytam az iskolát, és elkezdtem színészkedni. Ha ilyet csinálsz, nagyon gyorsan felnősz, és neki is ezt kellett tennie. Megértem őt, és azt is, hogy mindig azt mondták neki, hogy ő egy öreg lélek. Megértettem, hogy miért látnak így minket az emberek, mi tett minket ilyenné, és mik voltak azok a dolgok a múltunkban, amelyek ilyen pillanatokhoz vezettek bennünket. Sofia gyönyörűen teszi, hogy soha nem becsüli alá a filmjeiben szereplő fiatal női karaktereket. Vannak vágyaik, igényeik, szükségleteik, és vannak sötét, bonyolult oldalaik. Felszabadító és érdekes volt, hogy láttunk dolgozni egy női rendezőt, aki azzal foglalkozik, milyen érzés tizenéves lánynak lenni. Ezt éreztem, amikor néztem a filmjeit fiatal lányként. Ez volt az, amire igazán rákattantam.

A Priscilla kis költségvetésű szerzői film, de időközben leforgatta az új Alien mozit, amivel egy neves franchise-ba került be. Mennyire volt más a két világ?

Az Alien: Romulus-t Budapesten forgattam, pazar város, imádtam ott lenni! A tervem, - és remélem, ha elég szerencsés leszek - hogy folytatni is fogom.  Bármi is volt az utolsó szerepem, megpróbálom következő alkalommal az ellenkezőjét csinálni. Ez tart ébren. Mindent ki akarok próbálni. Egy kisebb film készítésének ugyanúgy megvannak a hátrányai és előnyei, mint a nagy költségvetésű produkcióknak. Másfajta színészi játékra van szükség. A nagy költségvetésű akciófilmekben több technikai munka van, mint a kis, finom párkapcsolati drámákban, különösen, ha valaki olyan rendező, mint Sofia Coppola. Nem is lehetne másképp egy olyan lányt játszani, aki megpróbálja megtalálni, hogy ki is ő valójában, magas sarkú cipőben, sminkben és őrült frizurával, hogy aztán néhány nap múlva lézerfegyverrel próbáljon megölni földönkívülieket. De mindkettő karakterben nagyon jól éreztem magam, más dolgokat követeltek meg tőlem. Hogy is fogalmazzam frappánsan: egyszerűen csak szeretek mindenféle izmot megdolgoztatni.