Időről-időre megkapom a kérdést, hogy mit gondolok az ellenzéken belüli vitákról. Nem szeretek ezzel foglalkozni, de látom, már megint fellángolt a veszekedés mindenhol, ezért rögzítsünk három dolgot.
Az első és legfontosabb az, hogy az MSZP e vitáknak nem részese. Mi nem vesztünk össze senkivel, és nem gondoljuk, hogy ha bármely más ellenzéki pártról csúnyákat mondunk, az közelebb hozza a kormányváltást. Mi ennek ellenkezőjét gondoljuk, szerintünk addig nem szavaznak többen az ellenzékre, míg az azt alkotó pártok vitájáról hangos a közélet. Miért választanák azokat az ország vezetésére, akik egymást sem képesek elviselni?
A második felvetésem az, hogy egyáltalán min folyik a vita? Személyes ambíciókon és ellenszenveken? Pedig a Momentum és a DK egészen hasonló dolgokat gondol az országról és Európáról, az EP-ben majdnem ugyanabba a liberális frakcióba ültek be – de még mindig a „Gyurcsány vagy nem Gyurcsány” gittet rágják. Az LMP és a Párbeszéd pedig egy-egy fővárosi zöld párt, amelyek szinte minden tartalmi kérdésre ugyanazt válaszolják, csak most épp Karácsony Gergelyen veszekednek. A Jobbik és a belőle kivált pártok ellenségeskedése pedig szintén személyes ügy, hiszen legkésőbb a „migránsmunkás” kampánnyal megérkezett az anyapárt is oda, ahonnan indultak. Márpedig a belső, személyes viták eredménye mindig ugyanazon személy győzelme. Igen, ez csak Orbán Viktornak jó.
A harmadik pedig, amit mondanék, hogy az MSZP egyébként rengeteg ügyben nem ért egyet a fenti pártokkal. A Momentum és a DK számunkra túl közel van a kapitalizmushoz, és túl messze a határon túli magyaroktól; a Párbeszéd és az LMP politikájával szemben mi nem általában a gyárakat, hanem a gyári dolgozók és a környezet kizsákmányolását vetjük el – a jobboldali pártokkal pedig természetes a vita egy baloldali, szocialista politikai közösség részéről.
Ezeket a vitákat le kell játszani a 2026-os, közös választási program írásakor, majd a reménybeli közös kormányprogram megalkotásakor, és a vágyott koalíciós kormányzás minden egyes napján is. Mindezek helyett személyeskedő, gyerekes veszekedést folytatni most a nyilvánosságban annyit jelent, hogy 2026-ban is a Fidesz marad hatalmon, és minden mai személy, akin vitázunk, mind vesztes lesz – de leginkább az ország, amely megérdemelne már egy rendszerváltást.
Amikor elültetünk valamit a gyerekeimmel a kertben, a legkisebbek is tudják, hogy ez nem a mának szól. A magot, a palántát azért tesszük a földbe, mert meghatároztuk és végiggondoltuk a következő időszak teendőit. Hogyan locsoljuk, metsszük, neveljük, míg termőre fordul. Azt szeretném kérni minden ellenzéki kollégától, hogy járjon el ugyanígy. Minden poszt, odaszúrás, beleállás előtt tegye föl magának a kérdést: mi nőhet ki ebből?
A szerző a Magyar Szocialista Párt társelnöke, országgyűlési képviselő.
–
A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
