A zoonózis - amikor egy vírus, vagy baktérium állatokról kerül emberekbe, és okoz betegséget - bizonyítottan létezik. Azonban ritkábban esik szó arról, hogy állatok is elkaphatnak fertőzést emberektől, amit fordított zoonózisnak neveznek: kék kagylók megfertőződhetnek hepatitis A-vírussal, gepárdok influenzásak lehetnek az A-tipusú vírustól, az ázsiai elefántok tüdőbajban szenvedhetnek. De genetikai hasonlóság miatt legnagyobb veszélyben a nagytestű majmok vannak. “A genetikai állományunk 98 százalékban azonos a gorillákéval és a csimpánzokéval, ezért könnyen megbetegíthetjük őket” - mondta Gladys Kalema-Zikusoka, vadállat-orvos a Nature-nek, aki egy nonprofit szervezetnek dolgozik Ugandában, amely az emberek és a vadállatok együttélésének segítését tűzte ki célul.
2017-ben az ugandai Kibale Nemzeti Park 205 csimpánza hetekig köhögött, tüsszögött és láthatóan nagyon betegnek nézett ki. De senki sem tudta biztosan megmondani, mi okzta a tüneteket, még akkor sem, amikor az állatok elkezdtek pusztulni. Ugyan a boncolás segíthet a halál okának azonosításában, de általában a betegségnek kitett csimpánzok testét jóval a bomlás beindulása után találják meg, ha egyáltalán megtörténik. Tony Goldberg amerikai, vadállatok járványaival foglakozó tudósnak sikerült egy friss tetemet kapnia, és a mintákból hónapokkal később kiderült, hogy egy olyan vírus okozta a vadállatok halálos betegségét, ami embereknél gyors és veszélytelen légzőszervi problémákat okoz, de a csimpánzok több mint 12 százalékával végzett, amihez ráadásul hozzájárult az anyjukat vesztett kölykök pusztulása is.
A nagytestű majmok néhány populációja számára a fordított zoonózis nagyobb veszélyt jelent, mint a területvesztés vagy az orvvadászat, ez kimbalei csimpánzok esetében szinte teljes egészében így van. A Kanyawara közösségben élőket már több, mint 35 éve gyilkolja két emberi légzőszervi vírus, ezek az ismert okokból bekövetkező pusztulások csaknem 60 százalékáért felelősek. “Az egész Afrikára jellemző probléma ellenére, más vadállat-védelmi kérdésektől eltérően, ezt alig kutatják, és az emberek alig tudnak róla” - jegyezte meg Goldberg. Goldberget megrendítette a Kibale-ben látottak, ezért úgy döntött, hogy arra fog összpontosítani, hogyan csökkentse az ilyen járványok jövőbeni előfordulásának kockázatát. De kiderült, alig vannak tudományos ismertek arról, hogyan terjednek a kórokozók emberekről állatokra.
Azt, hogy a csimpánzok gyermekbénulást okozó és légzőszervi vírusokat kaptak el emberektől, az 1960-as években már Jane Goodall is látta, de a tudományos bizonyíték csak 2008-ban lett, amikor Fabian Leendertz, a németországi Helmholtz Institute for One Health igazgatója és kollégái molekuláris kutatási eszközökkel kimutatták, hogy az egyik elefántcsontparti nemzeti parkban a csimpánzok közötti légzőszervi megbetegedésekért emberi vírusok okolhatók. Az azóta eltelt időben a nagytestű majmok populációja a már ismertetett okok miatt egyre csökken, a nyugati és keleti gorillák állománya súlyosan veszélyeztetett, a csimpánzoké és bonobóké (törpecsimpánzok) veszélyeztetett státuszban van, ezért a betegségek különösen súlyos hatással lehetnek. Az emberekben enyhe tüneteket okozó betegségek azért veszélyesek a majmokra, mert nincs immunológiailag vagy genetikailag kialakult védekezési rendszerük ellene. Ha egy csimpánz vagy gorilla nincs jól, nem nagyon lehet mit tenni, még vakcinák sincsenek a közönséges meghűlést okozó vírusok ellen. Közegészségügyi megközelítés lehetséges: ha egy kórokozó forrása kiderül, meg kell akadályozni, hogy az bekerülhessen egy populációba.
Tavaly júliusban egy munkacsoport mutatkozott be Ugandában, amely azt tűzte ki célul, hogy összehozzon tudósokat, természetvédőket, közösségalakítókat, turisztikai szervezőket, kormánytisztviselőket azért, hogy a nagyobb kényszerítő erővel bíró felelős turisztikai megoldásokat és a turisták oktatásának standardizálását megbeszéljék. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2015-ben már kiadott egy útmutatást, de a szabályok betartatása - például a minimum hétméteres megközelítés, a maszkviselés, a szálláson maradás némi hasfájás miatt - nehézségekbe ütközhet egy messziről, kifejezetten a nagytestű majmok megfigyelésére érkezett ember esetében. A turisták gyakran fegyelmezetlenek, a csoportvezetőknek alkalmanként nehéz velük bánni, sokszor tartózkodnak attól, hogy figyelmeztessék a látogatókat a szabályok betartására, mert félnek a borravaló elvesztésétől, ami havi fizetésük többszöröse lehet. Több tanulmány is bizonyítja, hogy a szabályokat a látogatók sok esetben nem tartják be, például a csoportok gyakran egyesültek, és a hatfős határról átlagosan 18 egyedre nőttek, és egy vagy több csimpánz körül zsúfolódtak össze. Az emberek egy kiránduláson több százszor is megfogdossák a fákat, ami komoly veszélyforrás lehet, könnyen megfertőződhetnek az állatok. A kör azonban ördögi, hiszen a teljes tiltás sem megoldás: 13 afrikai országnak jelent komoly jövedelmet a nagytestű majmok iránti érdeklődésből, turizmusból. A parkok dolgozóinak megélhetése, sőt maga a helyi természetvédelem, a fajok, a gorillák, csimpánzok megóvása is függ ettől.
