- Somogyi Tibor: Párbaj

Rudi először volt párbajon. Nem mintha nem tudta volna, mi ennek az elég népszerű látványosságnak a lényege, de eddig valahogy nem érdekelte, minden idejét azzal töltötte, hogy megszerezze az infobölcsész-diplomáját.
Most Martin cimborája rábeszélte, hogy csapjanak egy görbe estét, és az egyik párbajterembe is benéztek. A beugró nem volt olcsó, de Martin biztosította, hogy izgalmas élményben lesz része. Azért is mondott igent, mert túlságosan egy bizonyos hölgyön járt az esze, akinek videofonozására várt órák óta, de hiába. A kis készülék meg se rezdült. Minden, amit szeretek, drága, egészségtelen vagy nem válaszol, gondolta.
Miután kiállták a hosszú sort, a kőmosolyú biztonsági megmotozta őket, majd a fal melletti kis rekeszekre mutatott: – Videofonjaikat oda rakják…
Egy hosszú, kék falú folyóson indultak el. Újabb csomópont, egy szelídebb arcú biztonságival.
– Melyik terembe mennek?
– Miből lehet választani? – kérdezte Rudi
– Nézzék meg a párbajfonon – mutatott a kis érintőképernyőkre a biztonsági, de Martin már húzta is oda az egyik szabad géphez.
– Na, nézzük csak! – nyomkodta a kijelzőt. A piros teremben egy harmincas pár öt év együttélés után, nézd meg az arcukat is, meg hogy mik az okaik… á, ez nem lesz jó, szerintem még az is lehet, hogy kibékülnek. Múltkor voltam egy ilyenen, öt perc után feladták, persze sokan vissza is kérték a pénzüket. Nyugdíjasok 52 év után… esetleg, de ez meg nem túl izgalmas, de néha jókat lehet nevetni.
– Nevetni?
– Jaja, ahogy kirepülnek a protkóik, meg ahogy tápászkodnak! Nézzük tovább! Ezek profi verekedők, ezt elsőre nem javaslom.
– Profi?
– Tudod, vannak, akik csak életükben egyszer-kétszer párbajoznak, akik kényszerből vállalják, meg akik versenyszerűen csinálják, a pénzért, de sok esetben a hírnév és másik nem elleni gyűlölet is hajtja őket. Úúúú, ma párbajozik Feminem is.
– Feminem?
– Nagyon menő párbajnok. Radikális feminista, ugyanakkor nagy show-kat csinál.
– Inkább az amatőröket nézném.
– Van ma két meleg páros is, viszont a türkiz teremben 4-től lesz egy érdekesnek tűnő. 15 év házasság, egy gyerek, dzsip és egy háromszobás lakás. Aszongya: Kölcsönösen megromlott kapcsolat. Ebből még bármi lehet. Siessünk, mert már mindjárt négy!
– A türkiz terembe megyünk! – mondta Martin a biztonságinak, aki beírt valamit az előtte álló gépbe, majd odavetette. – A/12-es és 13-as szék! Sajnos már csak a koedukált szektorban van hely. A bejáratnál lehet fogadni.
– Én nem fogadnék – mondta Rudi.
– Illik – suttogta Martin. – Tegyél egy húszast a nőre, én is annyit teszek a férfira. De csak végső győzelemre, részeredményre most ne.
Mentek tovább, majd a türkiz ajtón lepecsételtették jegyeiket, fogadtak, vettek kolbászos popcornt, és helyet foglaltak. Négy órára zsúfolásig megtelt a terem. Az első sorokban a kemény férfi- és női mag, a Mars, illetve a Vénusz jelével ellátott zászlókat lobogtattak. Szektoraik természetesen elkülönítve. A pólóikon olyan feliratok voltak olvashatók, mint a „Minden férfi disznó – amelyik nem, az meg kinek kell”, illetve ennek párja: „Minden nő kurva – és még kurva drágák is”. Ezek még a humorosabb verziók voltak, a többség megelégedett ennél primitívebb jelszavakkal.
Belépett egy magas nő és egy fejjel alacsonyabb, zselézett hajú férfi, kezükben mikrofon. Vártak, hogy a gép kisorsolja, melyikük kezdi a konferálást.
– Női versenyzőnk – kiabálta a nő – 42 éves, rengeteget szenvedett megtört lélek, akit férje sose értett meg, mert a munka fontosabb volt neki, mint a család. Tamaraaaaa!
Bejött egy türkiz mezbe öltöztetett rövid, szőke hajú nő.
A férfi műsorvezető vette át a szót.
– Férfi versenyzőnk – búgta a műsorvezető – 50 éves, agyonhajszolt kisember. Akit felesége folyton gyötört, és egy szlovén fritőzgyárossal csalt. Bééétaaaa!
Bejött egy türkiz mezes, teljesen ősz, vékony, de inas férfi.
– Elnézést, nem Béta, hanem Béla.
A műsorvezető rá se hederített.
– Itt vagytok, ti, férfiak?
– Igeeeen! – zúgták a férfiak.
– Nem hallom!
– Igeeeen!
– Zúgjál már te is, baszd meg! – bökte oldalba Rudit Martin.
A magas nő penderült elő.
– Itt vagytok, nők?
– Miiindd! – zúgta a női kar.
– Remek! Én Amanda vagyok, és ezt a párbajt Brájennel ketten vezényeljük le. – A párbajozókhoz fordult. – A párbaj, mint tudjátok, mehet első jajig, elsősegélyszintig vagy halálig. A bíró Gabi lesz.
Megszólaltak a fanfárok, és egy ezüst parókás, sminkelt arcú szakállas ember lépett be öltönyben és tűsarkúban.
– A bírók általában transzneműek, transzvesztiták vagy hermafroditák – súgta Martin –, kivéve az azonos neműek párbaján.
– Ez melyik?
– Fogalmam sincs.
Brájen vette át a szót: – Gabi közjegyző jelenlétében már elmondatta a párbajesküt a váló párral, és aláíratta velük az ilyenkor szükséges papírokat. Kezdődhet az első menet!
Gabi megütötte a feje fölötti gongot.
Amanda és Brájen egy-egy mikrofont adott a párnak, akik egymással szemben, a porond két végén foglaltak helyet.
– Kezdődjön a szópárbaj!
Béla szólalt meg először.
– Nem is értem. Miért adtad be a válópert?
– Mert arra, hogy te lépj, arra várhattam!
– Mert te mindig csak elvártál mindent.
– De én meg adtam mindent, amit nem is vártál. Te mit adtál? Csak a munka.
– Abból lett a házunk, a dzsip, a megélhetés.
– Mindig ezzel takarózol. De nekünk mi jutott? A fiadnak? Alig látott.
– Téged se sokat.
– Mert így se kerestél eleget.
– Mert te mindig…!
– Mert te soha…!
– És ez ok, hogy megcsalj?
– Ljosa olyat adott, amit te nem tudtál. Kalandot, romantikát, szeretetet. Miközben te arra a kis ribancra költötted a pénzt, és még te beszélsz arról, hogy mindent megadtál nekünk? Megvannak a számlák, azt hiszed, nem tudom? Meg a csetbeszélgetésetek!
A veszekedés kezdett elfajulni, és egyértelműen Tamara irányította.
– Vegyél még popcornt! – súgta Martin.
Egy idő után kiabálni kezdtek, de ekkor már olyan szinten, hogy nem lehetett követni, min vitatkoznak. – Mert a befőtt fontosabb volt! – kiabálta Béla.
– Kétszer is rád pislogtam, de hiába! – visította Tamara.
Hirtelen Béla földhöz vágta magát. – Hagyd már abba, hagyd már abba! Kussoljááááál! – De Tamara csak annál jobban ­mondta.
Gabi a gongra ütött.
– Hölgyeim és uraim – kiabálta Amanda –, a szópárbaj eldöntötte, hogy a dzsip Tamaráé lesz.
Most két perc szünet.
A szünetben a versenyzők ittak egy kis vizet, kifújták magukat, Martin pedig vett még egy adag popcornt.
– Második menet! – kiáltotta Brájen. – A tét a gyermekelhelyezés!
Nagyon komikusnak is hathatott volna, ahogy a két fél egymást szidalmazva kergeti egymást, miközben a tömeg azt skandálja, hogy „Kapd el a mocskot!”, de Rudi valahogy mégse érezte annak. A helyiségben valami émelyítően undorító szag kezdett terjengeni. Talán a gyűlöleté, talán a félelemé, de a legvalószínűbb, hogy az odaégett kolbászos popcorné.
Tamara utolérte Bélát, a hátára ugrott, az próbálta lerángatni, majd csiklandozni kezdték egymást.
„KAPDELAMOCSKOTKAPDELAMOCSKOTKAPDEL­AMOCSKOT!” – zúgta a vegyes kar. Hosszas birkózásba kezdtek. Béla felordított, mikor Tamara nyakon harapta. Spriccelni kezdett nyakából a vér. Béla odaszorította a kezét, és elengedte Tamarát. Térden állva szorította a nyakát. Tamara ekkor teljes erőből ágyékon rúgta. Béla megint üvöltött és eldőlt, véres baljával nyakát, jobbjával az ágyékát szorította, és úgy üvöltött, hogy Rudi nem hitte, hogy kiadhat ember ekkora decibelt. Tamara ekkor lehajolt, bűnbánattal az arcán megsimogatta férje izzadt homlokát, majd tenyerébe vette szenvedő fejét, és egy erőteljes mozdulat…
Tapsvihar a nézőtéren.
– Jézus, kinyomta a szemét, kinyomta a szemét – hebegte Rudi. – Kifolyt a szeme!
– Megesik – bólogatott ropogtatva Martin – Kérsz popcornt?
Megszólalt a gong.
Két fehér ruhás nő szaladt oda Bélához.
– Hölgyeim és uraim! – mondta Brájen. – A második menet eldöntötte, hogy a 12 éves Szebasztián nevű kisfiuk Tamaránál kerül elhelyezésre. Láthatásról (nagy nevetés a nézőtéren) később döntünk. Nos, integetnek a doktorok, hogy Béla folytatja. Tíz perc szünetet tartunk, amíg Béla elsősegélyét befejezik.
Rudi csak kábán ült szünetben.
– Ennyire sokkolt? – kérdezte Martin. – Szerintem még simán meg lehet menteni a látását. Amúgy ez nem is volt annyira durva párbaj eddig. A múltkor például…
Rudi nem bírt odafigyelni, csak annyit észlelt, hogy Martin folyamatosan beszél.
Letelt a szünet.
Megkezdődött a harmadik menet.
Béla bal szemén szemtakaró, nyaka jobb oldalán kötés, és fájdalmasan sántított, Amanda pedig mintha leeresztett volna.
– Kemény nő – suttogta Martin –, a nyomi öregnek vége.
Tamara lendült és karmolt. Vérbe borult Béla arca. Ekkor elkapta a nő karját. Dermesztő roppanás hallatszott, majd még egy. Béla mint a ropit törte el Tamara jobb karját, egymás után vagy három helyen.
Tapsvihar a nézőtéren.
Tamara üvöltött. Béla ököllel támadt. Tamara hanyatt esett. A száját elöntötte a vér. Felült, és kiköpte pár fogát.
Ujjongás. A női szektorban pfujolás.
Tamara olyan szerencsétlenül esett, hogy kificamodott a bokája. Nem tudott felállni. Közben Béla nyaksebe átvérezte a pólyát. Szédelegve leült.
Gabi jelzi, a meccsnek vége.
– Hölgyeim és uraim! Tamara és Béla párbaját látták. Az utolsó kört Béla nyerte, a lakás az övé! – Amanda lelkes. – A válásukat ezennel kimondjuk!
Tapsvihar.
Béla eközben odamászott Tamarához. Átfogta a nő vállát.
A nő felé borult, és félszegen megölelték egymást, miközben vérük összekeveredett.
Óriási pfujolás. Berepült egy paradicsom, majd egy alma.
A fehér ruhás párbajsegédek odasiettek, és kitámogatták a párbajozókat.
A végső győztes 2:1 arányban Tamara, így Rudi felvette a nyereményét, majd távoztak,
– Szerintem zseniális ez az új törvény. Nincsenek felesleges bírósági hercehurcák, vagyonmegosztási perek, ügyvédek, csak egy nagy bunyó. Nincs kedved még egyhez? – pendítette meg Martin. – Fél hatkor kezdődik Überalfacsávó és Feminem harca, ez tényleg durva lesz, nem ilyen amatőr vagdalkozás. Ők egy új szint, nem kicsinyes kapcsolati konfliktusaikért harcolnak, hanem tényleg férfi- és nőtársaikért.
– Talán majd máskor – motyogta Rudi.
– Hát jó – sóhajtott Martin. – Ludovika már úgyis nagyon hiányzik. Ma megnézzük a Star Wars legújabb részét a 4D-s új házimozimon.
– Ludovika? Nem is tudtam, hogy van barátnőd.
– A guminőm, de teljesen élethű, elasztikus vaginával. Olyan dolgokra be tudom programozni, ne tudd meg!
A csarnok előtere. Martin már el is búcsúzott. Rudi kivette a videofont. Üzenet. A jól ismert, bájos arc a küldőnél.
„Este akkor tali?” Mennyire várta már, hogy írjon! Gyorsan válaszolt hát. „Nincs értelme. Ne keressük többet egymást.” Elküldte, majd kikapcsolta a készüléket. Csak állt, nézte, szorította. Valami rácsöppent. Nagy a meleg, bizonyára egy izzadságcsöpp. Hisz a férfiak nem könnyeznek.