Az ellenzéki pártok, ha intézményesített formában nem is, abban az értelemben – tetszik, nem tetszik – mindenképpen szövetségesnek számítanak, hogy elméletileg közös a céljuk: a kormány leváltása. A politikailag nem eléggé képzett és reménytelenül idealista választópolgárok azt gondolnák, hogy vitás kérdések esetén ezeknek a pártoknak a képviselői asztalhoz ülnek, és addig tárgyalnak, amíg kölcsönös megelégedésre sikerül megegyezniük. Aztán nyilvánosságra hozzák, hogy mire jutottak egymással.
Budapesten pillanatnyilag más történik. Karácsony Gergely nyílt levélben tett ajánlatot a DK, a Momentum, az MSZP és saját pártja, a Párbeszéd (társ)elnökeinek. A főpolgármester azt szeretné, ha a „köztársaságpárti erők” az ő vezetésével közösen indulnának a fővárosi listás választáson, a kerületekben pedig legkésőbb február közepéig megállapodnának a közös polgármesterjelöltekről. Ahol ez valamiért nem sikerül, előválasztást kell tartani.
Karácsony Gergely október 23-án jelentette be, hogy a fővárosban létrehozza az ellenzéki pártok szövetségét. Ekkor még nem tudhatta, hogy a Fidesz az utolsó pillanatban átírja Budapesten a választási szabályokat. Mindenesetre a nyílt levél puszta ténye arra utal, hogy a főpolgármester törekvése, mondjuk így, nem valósult meg maradéktalanul. Még az is képlékeny, hogy egyáltalán mely pártok tartoznának ehhez a szövetséghez.
A Jobbikról – amely a 2022-es parlamenti választáson még az összefogáshoz tartozott, most viszont saját főpolgármester-jelöltet állít – már szó sem esik. Az LMP esetében Karácsony azt kéri, hogy a pártok legyenek nyitottak a csatlakozására, az LMP pedig „döntse el, hogy részese kíván-e lenni ennek az együttműködésnek, vagy külön indul mindenhol”. Csakhogy az LMP mozgását nehéz követni. A párt helyenként látványosan szövetkezik a DK-val, Budapesten ellenben Vitézy Dávidot győzködi arról, hogy LMP-s jelöltként induljon el Karácsony Gergely kihívójaként. Ha valaki megkérdezné, hogyan képzeljük el a megbízható és kiszámítható politikai partnert, kevéssé valószínű, hogy lelki szemeink előtt elsőként jelenne meg a Lehet Más a Politika.
Ne hagyjuk ki, hogy a főpolgármester megemlítette még a kétfarkú kutyapártot is, az általa írtak azonban – a pártok tegyenek javaslatot a MKKP-nak a „méltányos és moderált együttműködésre” – inkább tekinthető gesztusnak, mint kiérlelt, a gyakorlatba átültethető koncepciónak.
Nem vált tisztábbá a kép. Ha nem jön össze a közös indulás a nyílt levélben felsorolt pártok részvételével (amelyek amúgy kinyilvánították, hogy támogatják Karácsony újrázását), akkor az minimum presztízsveszteséget jelent a főpolgármester számára. Ha összejön, az már önmagában elkönyvelhető sikernek, de félő, hogy az energiák egy részét a kampányra való felkészülés helyett leköti majd a listás helyekről való osztozkodás.
Bárhogyan is alakul, a pártoknak fel kell nőniük a feladathoz. A választók sokfélék, de abban például hasonlítanak: nem szeretik, ha az ellenzék belső pozícióharcokkal van elfoglalva.