Filmsztárok adják egymásnak a kilincset ebben az évben a brit fővárosban, ráadásul nem pusztán a West Enden, hanem kicsit távolabbi helyszíneken is. Január végéig látható például Woody Harrelson a nyugat-londoni Hammersmith kerület Riverside Studios színházában. A többek között a Larry Flynt, a provokátor filmből ismert sztár történetesen egy hollywoodi színészt, Jayt alakítja David Ireland Ulster American című darabjában, mely az északír zavargások időszakába vezet vissza, azzal a csavarral, hogy Jaynek fogalma nincs a konfliktus lényegéről.
Az elmúlt évek egyik legsikeresebb tévésorozatának hősnőjét, az Utódlás Shivét játszó Sarah Snook február elejétől május 11-ig vállalta el Oscar Wilde drámájának, a Dorian Gray arcképének valamennyi szerepét. Alighanem a Roy dinasztia is értékelné a jól ismert történet megvalósulását, melyben tulajdonosa helyett csak a padláson rejtőzködő portré öregszik. A híres darab új változata Kip Williams, a nagyra tartott Sydney Theatre Company művészeti igazgatójának nevéhez fűződik. Egy legalább ennyire népszerű szappanopera, a Korona utolsó Károly hercegét alakító Dominic West hosszabb távolmaradás után tér vissza a színpadra Arthur Miller Pillantás a hídról című művében Eddie Carbone szerepében. A február 16-i bemutatóra a bathi Theatre Royal Usztyinov termében kerül sor. Rajongóinak serege abban bízik, hogy a kritikusok elég nagyra értékelik majd az előadást ahhoz, hogy az az április 6-i zárás után átkerülhessen a jövedelmező West Endre. Tim Price a szerzője, a remek walesi színész, Michael Sheen (többek között a Királynő Tony Blairje) a főszereplője a londoni National Theatre-ben műsorra tűzött színműnek, a Nye-nak. Aneurin Nye Bevannak köszönheti a szigetország lakossága az NHS-t, a második világháború utáni munkáspárti kormányzás idején, 1948 július 8-án megalapított világszerte irigyelt ingyenes egészségügyi ellátást.
A brit színházi élet és a filmvilág egyaránt büszke az örökifjú Sir Ian McKellenre, aki a különc, hosszú időre eltűnt Robert Icke rendezésében jelenik meg Falstaffként Shakespeare kétrészes IV. Henrikjében. Icke korábban XXI. századi kasszasikerré adaptálta az Oreszteiát, így új vállalkozásához is nagy reményeket fűznek a szakemberek. Bár a Bárd és Sir Ian elválaszthatatlanok voltak egy impozáns pályafutás során, a Gyűrűk ura filmsorozat Gandalfja mindeddig nem alakította a nőcsábász lovagot. Fellépése már csak azért is piros betűs esemény, mert nemrégiben jelezte, tudja, hogy már nincs sok ideje hátra a világot jelentő deszkákon. Az előadások helyszíne március 14-e és 23-a között a Manchesteri Operaház, majd április 1-jétől június 22-ig a londoni Noël Coward Színház.
Az előadóról a képzőművészetre térve ritka vívmánynak tűnik, hogy az évben London két Michelangelo-kiállítással is csábítja a turistákat. A szervezést megkönnyítő körülmény, hogy brit nemzeti gyűjtemények jelentős Michelangelo-kincsekkel rendelkeznek, így a metropolis bármikor alkalmas a reneszánsz géniusz bemutatására. A British Museum kezdi a sort a mester utolsó három évtizedének áttekintésével, május 2-a és július 28-a között. Ez már csak abból a szempontból is érdekes, hogy a XVI. században az átlagos élettartam 40 év körül volt, Michelangelo pedig 89 éves korában hunyt el. 1534-ben hagyta maga mögött Firenzét, hogy azután soha ne térjen oda vissza, egyben drámai új fejezetet nyisson az életében Rómában. A tárlat vonzerejének a Sixtus-kápolna monumentális Utolsó ítélet freskójához készített varázslatos vázlatok ígérkeznek. A British Museum kollekciójához olyan korai szkeccsek tartoznak, melyeken már a Vatikáni Múzeum hihetetlen műkincsét alkotó vagy 300 figura jelentős része is megjelenik. A Royal Academy of Arts november 9-e és 2025. február 16-a között a nagy hármast, Michelangelót, Leonardót és Raffaellót együtt prezentálja. Ez a show közvetlenül a Michelangelo–Leonardo da Vinci rivalizálásra koncentrál, amikor a duót 1504-ben együtt kérték fel a Palazzo Vecchio szemközti falainak csatajelenetekkel való díszítésére. Mindkét mű, sőt a kartonok is elpusztultak, mielőtt a falakra felkerültek volna. A Királyi Akadémia kiállítja viszont saját, befejezetlenségében is ikonikus Taddei Tondo, A Szűzanya, a kisded és a gyermek Keresztelő Szent János domborművét és mellette, Szent Annával kiegészítve ugyanezeket az alakokat Leonardo Burlington House Kartonján. Ahogy ez a névből is kiderül, hosszú ideig a Királyi Akadémia tulajdonolta ezt a művet, amit 1962-ben eladott a National Gallerynek, hogy azután most „hazataláljon”.
Korunkhoz közelebb álló képzőművészeti szenzációszámba megy a Tate Modern múzeum április 25-e és október 20-a között látható Expressionisták címet viselő tárlata, mely az 1911-ben alapított, Vaszilij Kandinszkij, Gabriele Münter és Franz Marc köré csoportosult rövid életű Der Blaue Reiter mozgalom alkotásaira épül. Az új irányzat a hagyományos formáktól eltérve az érzelmeket és a belső világot hangsúlyozta, gyakran erős színekkel és stilizált geometrikus formákkal.
A brit kulturális naptár zenei csúcspontjai a klasszikus műfajban a Los Angeles-i Filharmonikusok és Gustavo Dudamel fellépései június 1-jén és 2-án a Barbicanben, illetve a pop és rock világában Taylor Swift Eras című, június 7-e és 23-a, majd augusztus 15-e és 20-a közötti turnéja lehetnek. A venezuelai születésű maestro Dvorák Újvilág-szimfóniáját, illetve Beethoven Fidelio operáját tűzi műsorra, utóbbit a süketek és nagyothallók elismert LA-i társulatával, a Deaf West Enddel együttműködve, utalva a zeneszerző betegségére.
