A miniszterelnök elől sem lehet titkolni, hogy a tavalyi évben semmi sem sikerült. Nem jött be a csavaros észjárású, minden szót és minden sarkot ellenőrző Tóni által feltálalt, „pozitív nulla” fedőnevű kísérlet, de nem jött be az államháztartási hiány tartása sem. Ezzel szemben sikerült európai csúcstartói címhez juttatni a magyar inflációt.
EGYSZER MINDEN HAZUGSÁGOT BE KELL ISMERNI. A bruttó hazai termék (GDP) nem hogy nem nőtt, hanem valamelyest (kb. fél (-0,5) százalékkal) még csökkent is. Igaz, hogy – úgy tűnik – véget ért a 2022. második félévétől, négy negyedéven át tartó gazdasági visszaesés, mivel az utolsó, adatokkal alátámasztható negyedévben (2023. III.) már volt az előzőhöz képest növekedés is. De a KSH által igazoltan is látható, hogy a növekedésben a pozitív nullát nem sikerült elérni.
Részben a növekedés elmaradásával magyarázható, hogy az államháztartás hiánya meg – a többször, mondhatni állandóan módosított tervhez képest – „túlteljesült”, szerencsés esetben nem sokkal lépi túl a GDP 6 százalékát, ami éppen a duplája a túlzott deficit eljárás elkerüléséhez szükséges 3 százalékos hiánynak, és több mint másfélszerese a veszélyhelyzeti, rendeleti költségvetésben meghatározott első mértéknek (3,5 százalék).
Láthatóan a szétesett költségvetés az első számú áldozata a miniszterelnök bomlott agyú kísérletének, hogy egyszerre akar növekedést - mert ebben látja a hatalmon maradásának és a soron lévő választások megnyerésének zálogát -, és ugyanakkor elkerülné, hogy a helyzet konszolidálása érdekében szükség legyen az IMF-re. A második áldozat a vágtatásból léptetésbe fékezett áremelkedés, ennek nyomán a visszaesett fogyasztás. Az egész naptári évre a fogyasztói árak emelkedése, Európa rekorderhez méltóan, átlagosan 18 százalékos volt, úgy, hogy az első negyedévben még 25 százalékkal nőttek az árak az előző évhez képest; majd az utolsó negyedévben ez a mérték 8 százalék alá szelídült. Azonban még ezzel az „egyszámjegyű” inflációval is az európai átlag kétszeresét értük el.
A vágtató infláció „levágta” a fogyasztást, már másodszor fordult elő, hogy még karácsony környékén sem nőtt a vásárlások volumene. A kereslet drámai visszaesése, az infláció megfékezésére alkalmazott monetáris megszorítás miatt emelkedő kamatszint és a költségvetésből finanszírozott beruházások durva befékezése pedig a beruházásokat, az állóeszközfelhalmozást vitte padlóra, mivel ez több mint 10 százalékkal esett vissza 2022-höz képest is.
MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ. Évtizedekig a külső mérlegek, így a fizetési és tőkemérleg hiányának növekedésétől rettegtek a gazdaságpolitikusok, ám éppen a gazdasági visszaesés és – szerencsés módon - a szénhidrogén- (elsősorban a gáz-) árak drámai visszaesésének hatására a külső hiány jelentősen mérséklődött. 2022-ben a választások megnyerésére kitalált ütőkártya, a rezsicsökkentés megőrzése még 13 milliárd eurós fizetési mérleghiányt (a GDP közel 8 százaléka) okozott, de 2023-ban az általános visszaesésnek meg a világpiaci gázárak szerencsés összeomlásának hatására a fizetési mérleg deficitesből szerény többletbe (1,3 milliárd euró) csapott át.
Ezzel minden rossz elnyerte méltó jutalmát. A miniszterelnök legnagyobb félelme, hogy a folyamatos fizetési mérleghiány, jelentős külföldi eladósodás okán be kell hívni az IMF-et, eloszlott. Emlékszünk a mondására, hogy ha az IMF bejön, akkor ő kimegy, azaz országa jövőjét már nem az ő hatalmon maradása jelenti. Egyelőre ott tartunk, hogy az észszerűséget képviselő pénzügyminiszter szénája áll rosszul, hiszen elvesztette a gazdasági ügyek felett kontrollt gyakorló gazdasági kabinet vezetését. Helyette inkább a gátlástalanságban a miniszterelnökkel versengő ifjú karrierista tör az élre. De persze lehet, hogy már a következő fejezet előkészítését: az új kedvenc hírnevének fokozatos erózióját követhetjük.
A lakosság – minden újabb hazugság ellenére – józanul viselkedik. Két év alatt nagyjából egyharmadával mérsékelte a gázfogyasztását, amivel nemcsak saját háztartását manőverezte kedvezőbb pénzügyi helyzetbe, de az oroszok erszényét hizlalni kívánó kormánya ellenére még javította is az ország külső egyensúlyi helyzetét. A lakossági fogyasztás mérséklődése meg az állóeszközberuházások jelentős zuhanása pénzbőséget eredményezett éppen azokban az években, amikor az Uniótól érkező segélyek elapadni látszanak.
Ez csak annyiban kedvező, hogy az ország nincs annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint a váratlanul bekövetkezett 2008-as világpénzügyi válság idején, amikor a világon is minden pénzforrás kiszáradt, és akkor sem a lakosság, sem a vállalatok, sem a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy átvészelhette volna az első heteket, mert csak igen szűkös tartalékai voltak.
A 2023-as év jól mutatja, hogy a nép megokosodott, most sokkal gyorsabban kijózanodott a kormányzati pénzszórásból, mint a herdálásba és önnön mindenhatóságába beleszeretett kormánya, amelyik ráadásul a valahai kommunista gazdaságirányítás eszközeit (hatósági árak bevezetése, ársapkákkal való bűvészkedés, gazdasági rendőrségi fenyegetés az „árdrágítókkal” szemben, beruházások leállítása) is megszerette.
MESE HABBAL. Talán nem egészen véletlen, hogy már az új év legelején jelentős, dollárban denominált kötvénykibocsátással rukkolt elő az Államadósság Kezelő Központ. Az eredetileg meghirdetett 2 milliárd dollár helyett befogadott 2,5 milliárd összegű ajánlat nemcsak azt mutatja, hogy a tavalyi dollárkötvény kibocsátásokhoz képest a befektetők közel 100 bázisponttal kisebb hozammal is beérik, ezért érdemes többet is piacra dobni, hanem elsősorban azt, hogy a várható kedvezőtlen fejlemények hatásának ellensúlyozására fel kell tölteni a devizatartalékot.
Már most, az év elején látványosan kirobbant egy szópárbaj a gazdasági miniszter és a pénzügyminiszter között, amely a miniszterelnök hatalomhoz való görcsös ragaszkodása miatt kettéhasadt tudatát tükrözi. Amíg a gazdasági miniszter a visszafogott kereslet miatt megállt növekedés fellendítésére, a költségvetési kiadások növelésére, expanzióra, akár további eladósodásra szólít fel, hogy aztán a gyorsabb növekedést, a magyar oligarchák etetéséhez szükséges megrendeléseket és a soron lévő választások megnyerését szolgálva „kijöjjenek a számok”, a pénzügyminiszter óvatosságra int.
Ha majd a zárszámadás is elkészül, amiből jól láthatóan kiderül, mennyire katasztrofális évet zárt Magyarország 2023-ban, egész biztos, hogy nem lesz elég a sok optimista kinyilatkoztatás a növekedés idei felpörgéséről, az élénkülésről, a pénzügyi hiánycsökkentésre vonatkozó elszántságról. Akkor a rövidlejáratú, „forró” pénzek kivonásának hatását ellensúlyozandó pénzre lesz szükség a stabilitás megőrzése érdekében. Jól tudja ezt a jegybankelnök is, aki sokkal óvatosabban mérsékli az irányadó kamatokat, mint ahogyan azt a gyeplőt a lovak közé dobni készülő gazdasági miniszter szeretné.
Egyelőre a miniszterelnök – szokása szerint – mindent egy lapra tett föl. Bármennyire is 2030-ig tervezi a hatalmon maradást, valójában a holnapot akarja túlélni. Mindig van egy újabb választás, amit meg kell nyernie, bármi áron. Most az európai parlamenti és az ezzel együtt rendezett önkormányzati választás megnyerése a hatalmon maradás tétje. A hatalmon maradáshoz - hiszen erre tart ez a szenvedély - nemcsak a minden pénzügyi következményt figyelmen kívül hagyó, gátlástalan költekezésre van szükség, hanem annak a látszatnak a fenntartására is, hogy mérlegeli a kockázatokat. Ezért kell mindhalálig játszania a bábjátékot.
Továbbra is kitűnő ujjbábozó, így minden ujjára jut egy a látványos szappanoperát eljátszani képes miniszter: a gazdaságpolitikában ott a hüvelykujjára húzott gazdasági meg a mutatóujjára húzott pénzügyminiszter; a fővárosi önkormányzati választásokra gyúr a középső ujjára húzott építésügyi miniszter, meg a gyűrűsujján játszadozó valahai fővárosi közlekedési szakértő. Nem kell tartanunk attól, hogy novemberig, az amerikai elnökválasztásokig műsor nélkül maradunk.
Lesz mese, habbal. Aztán? Utána az özönvíz…
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.