Idestova két éve tart Oroszországnak Ukrajna elleni megszálló háborúja. Milliók hagyták el a megtámadott hazájukat a visszatérés reményében. Ez a remény egyre halványabb, az agresszor láthatóan nem törekszik a békére, a helyzet igazságos megoldására. A menekülteknek, egyedülállóknak és családoknak hosszabb tartózkodásra kell berendezkedniük a befogadó országban, köztük Magyarországon.
Ha családokról beszélünk, sokszor csak gyerekekkel együtt menekülő anyákról, nagyszülőkről van szó, hiszen a férfiakat behívták katonának. Nekik nemcsak szállást, megélhetést, hanem a gyerekek számára befogadó intézményeket is kell keresniük, erre törvény is kötelezi őket. A magyar jogszabályok szerint a három hónapnál tovább az országban tartozók esetében a három évnél idősebb gyerekeknek óvodalátogatási, a hat évnél idősebbeknek iskolalátogatási kötelezettségük van. Ez pedig nem olyan egyszerű, hiszen a menekült gyerekek túlnyomó része nem magyar anyanyelvű, sőt még a latin betűket sem ismeri. Iskoláztatásuk nemcsak az amúgy is nehéz helyzetben levő családokat terheli, hanem az iskolarendszert is.
A magyar közoktatás érkezésükkor új problémával szembesült: a nem magyar anyanyelvű, idegen kultúrából érkezett gyermekek oktatásának, nevelésének feladatával. Más országok iskolái felkészültebbek erre. Németországban például már évtizedek óta küzdenek az úgynevezett „migrációs hátterű” gyermekek oktatásának nehézségeivel, többféle pedagógiai programot is kidolgoztak integrációjukra. Ezeket most tudják alkalmazni az ukrán gyerekekkel kapcsolatban is. Sajnos nálunk, részben a migrációellenes kormánypropaganda hatására, a befogadott menekültek, köztük az iskolás korúak helyzete kívül marad a közérdekődésen. Azoknak az iskoláknak, ahova bekerülnek, maguknak kell megküzdeniük az így rájuk háruló új feladatokkal.
Füredi Éva a Modern Nyelvoktatás 2023. évfolyamának utolsó számában megjelent írásában reális képet rajzol a magyarországi helyzetről. Az iskolai oktatásba bekerülő gyerekek zöme ukrán és/vagy orosz anyanyelvű, vagy a kettő keverékváltozatát, a szurzsikot beszéli. Vannak közöttük magyar-ukrán kétnyelvűek is, egy kis csoportjuk pedig a hátrányos helyzetű, elsősorban magyar anyanyelvű romák közül kerül ki, sok esetben analfabéta szülők gyerekeként. Az ő sajátos problémáikkal a Romaversitas Alapítvány munkatársai foglalkoznak. És végül vannak köztük harmadik országból, főleg a volt Szovjetunió tagországaiból érkezettek is, pl. azeriek.
A sikeres iskoláztatás alapfeltétele a közös tanítási nyelv megtalálása. Mivel a gyerekek nyelvtudása eleve nem egységes, az angolt sem beszélik valamennyien megfelelő szinten, nem marad más, mint a magyar elsajátíttatása. Magyart idegen nyelvként tanító diplomásokat több egyetem is képez Magyarországon. Ez a stúdium azonban felnőttképzésre készíti fel a hallgatókat, a tananyagok is ezt a korosztályt célozzák meg. A közoktatásban a magyart mint idegen nyelvet szakirányú felkészültséggel tanítani képes nevelő ritka, mint a fehér holló.
A határon túlról érkező szülők sem lelkesednek azért, hogy gyerekük magyarul tanuljon. Ők az itt töltött időt átmenetinek tekintik, nyelvünk megtanulását pedig – a világnyelvekéhez képest – fölöslegesnek. Ukrán körökben amúgy sem állunk a népszerűségi lista élén, ennek okait nem kell magyaráznom. A szülők többsége azt szeretné, ha gyermeke ukrán nyelvű online oktatásban részesülne, így megszerezhetné idővel a végbizonyítványokat is. Erre azonban a magyar törvények nem adnak lehetőséget, illetve csak egészen kivételes esetben, egyéni döntés alapján. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a magyar és az ukrán iskolarendszer nem kompatibilis egymással. Ukrajnában a gyerekek öttől tizenhét éves korig járnak iskolába, az általános és középiskolai képzés is másként oszlik meg, mint Magyarországon.
A speciális katonai hadműveletnek nevezett háború már két éve tart, s ki tudja, még meddig, a gyerekek iskolába járását valahogy meg kell oldani. Hazánkban nincsen egységes menekültügyi stratégia, amely magában foglalna egy iskolai integrációs koncepciót. Ennek következtében társadalmi szervezetekre marad a munka. Elsősorban a menekülteket már három évtizede támogató Menedék Egyesület foglalkozik az ukrajnai iskolások beilleszkedésének sajátos problémáival. Tapasztalatcseréket szerveznek az érintett pedagógusoknak, megismertetik őket a bevált módszerekkel. 2023-ban már másodszor szerveztek iskolaelőkészítő tábort a határon túlról érkezett gyerekeknek.
Ez azért is fontos, mert az ukrajnai gyerekek nemcsak más nyelven beszélnek, mint jövendő iskolatársaik, hanem másfajta szocializációs környezetből, eltérő kultúrából érkeznek. Elkerülhetetlen a magyar osztálytársak felkészítése is. Egy befogadó iskolai környezet tudja csak a jövevényeket integrációhoz segíteni, s megértetni a helyiekkel, hogy maguk is gazdagodnak a más kultúrából érkező társak révén.
Végül, de nem utolsó sorban: az Ukrajnából és más országokból érkező gyerekek bekerülése a magyar közoktatásba tovább terheli az egyre fogyatkozó számú pedagógusokat. Bérük kevés, társadalmi megbecsültségük gyenge. Így próbálnak megfelelni egy olyan feladatnak, a kultúrák közötti közvetítésnek, amelyre az egyetemen nem is készítették fel őket. Nem kapnak ehhez a munkához sem érdemi szakmai, sem pénzügyi segítséget az iskolák fölé helyezett központokból sem.
Miközben Budapesten a központi oktatásirányítás – ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről – az egységes magyarságtudatot helyezi a nevelés központjába, ők pedagógusként a végeken többnyelvű, többkultúrájú iskolásokat próbálnak felkészíteni az életre. És még elismerést is ritkán kapnak érte.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
