Azt állította Lánczi Tamás, az újonnan létrehozott, úgynevezett Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke (a Hír Tv-nek), hogy a hivatalt a semmiből kell létrehozni, nincs is olyan a világban, mint ez az intézmény, „a jog nyelvén ez egy sui generis intézmény vagy hungarikum”.
Ezzel szemben a (másik) tény az, hogy ugyanez a Lánczi egy másik interjúban, az állami médiának azt mondta, hogy vannak máshol is ilyen jellegű intézmények, mint például a romániai dezinformáció ellenes hivatal, vagy az EU külső befolyásolási kísérleteket kiszűrő hivatala. Most akkor hungarikum, vagy nem? Vagy ahogy éppen a tisztelt vendég kívánja? Hol háború, hol különleges katonai művelet, á la Orbán? Esetleg Nemzeti Pávatánc Hivatal?
Azt is állította Lánczi (az M1 tévének), hogy a hivatal nem hatóság, nem végez nyomozást, és nem alkalmaz szankciókat, feladata alapvetően az elemzés és a feltárás lesz. „Azokat az információkat, amelyek más állami szerveknél képződnek, ha úgy tetszik, elkérheti egy együttműködés keretében, azokat elemezheti és megvizsgálhatja, ezekből vonhat le következtetéseket, amelyeket nyilvánosságra hozhat.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a hivatal nemcsak más állami szervektől kérhet információkat, hanem közvetlenül bármilyen adatot az általa vizsgált szervezettől és magánszemélytől, sőt büntetőeljárást is kezdeményezhet, aminek a vége akár börtönbüntetés is lehet. Szép kis elemzések lesznek. Együttműködés keretében. Ha úgy tetszik.
Azt állította továbbá a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, hogy a személyes támadásokra nem akar reagálni, de ha a hivatalt éri támadás, akkor ő azt meg fogja védeni, mert a munkájukat és a dolgozóikat „nem félemlíthetik meg”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a törvény szerint éppenséggel a hivatal félemlíthet meg lényegében bárkit, nemcsak szervezetet, hanem minden magánszemélyt is ebben az országban. Még szerencse, hogy a hivatal szerény fizetésű dolgozóit az elnök megvédi, nehogy bántódás érje őket. Meg vagyunk nyugodva.
Azt állította Nagy Márton, nemzetgazdasági miniszter (az Indexen megjelent cikkében), hogy „a magyar gazdaság és a kormány gazdaságpolitikája is válságállónak bizonyult”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a gazdaság egyáltalán nem bizonyult válságállónak, hiszen egy éven át recesszióban, visszaesésben volt, az infláció a legmagasabb szintet érte el az Európai Unióban, a reálbérek pedig jelentősen csökkentek. Mi ez, ha nem válság, és mi ez, ha nem a gazdaságpolitika válsága? Valójában tehát csak maga a kormány volt válságálló, mert ebbe a súlyos kudarcba nem bukott bele, hanem megőrizte a társadalom felének támogatását. Ez is valami, de ezt az eredményt nem a gazdasági jelzőtáblára írják ki, hanem az Orbán házibajnokság eredményjelzőjére.
Azt is állította a miniszter (ugyanott), hogy 2010-hez képest 1 millióval nőtt a foglalkoztatottak létszáma.
Ezzel szemben a tény az, hogy csak 860 ezerrel emelkedett, és ebből 110 ezren dolgoznak külföldön (magyarországi lakhellyel), 64 ezren pedig közfoglalkoztatottként. Tessék elővenni Obádovics matematikakönyvét!
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
