Nem hittem a szememnek, amikor pár hete, még az új törvény megjelenése előtt az Agrárminisztérium közleményében Nagy István tárcavezető nyilatkozatát olvastam: eszerint a termőföldek fokozott védelemét, az öntözéses gazdálkodás támogatását és az adminisztrációs terhek csökkentését szolgálja a készülő agrár salátatörvény. A változtatás egyik célja, hogy a beruházókat barnamezős fejlesztések megvalósítására szeretnék ösztönözni. Ezért az új szabályozás a földvédelmi járulékot és a földvédelmi bírság mértékét is megemeli: az ipari célra kivont termőföldért háromszor többet kell majd fizetni az eddiginél. Kormányzati cél az öntözött területek növelése és a már meglévő öntözött termőföldek megtartása is. Ezért az öntözési közösség területét képező termőföld más célú hasznosítása tilos lesz, ami alól kivételt képeznek a mezőgazdasági művelést elősegítő, illetve az öntözéses gazdálkodáshoz szükséges beruházások.
Az Agrárminisztérium egyik fő feladata a termőföld védelme és jogszabályi környezetének kialakítása. A termőföld mennyiségi és minőségi védelmével kapcsolatos rendelkezéseket a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) tartalmazza. A Tfvt. szerint termőföldnek minősül az a földrészlet, amely a település külterületén fekszik és az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas vagy fásított terület művelési ágban van nyilvántartva. A termőföld mennyiségi védelme elsősorban úgy valósul meg, hogy a termőföld más célú hasznosítására részletes szabályozást tartalmaz a törvény.
A Tfvt. főszabályként rögzíti, hogy a termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni, és a termőföld igénybevételét az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. A termőföld más célú hasznosítására pedig főszabályként az ingatlanügyi hatóság engedélyével kerülhet sor. A Tfvt. ezen túlmenően szabályozást tartalmaz a termőföld újrahasznosítására is, egyben olyan szabályozási környezetet alakít ki, hogy ezt a folyamatot ösztönözze. Az újrahasznosítás lényege, hogy annak megvalósításával az érintett terület újra termőföld legyen – írták már korábban.
Ha jól értem, ezzel az új, mindösszesen 24 jogszabálymódosítást magába foglaló, 2023. évi XCIV. számú törvénnyel lényegében maga az állam hívja fel a saját figyelmét arra, hogy a törvényt be kell tartani. Ezt is megértük. Mindezt a tizenhat évvel a korábbi törvény megjelenése és érvénybe lépése után. Másfél évtized. Az ingerület átadás kicsit lassú, a sok beton, úgy tűnik, tűzfalként ágaskodik. Lépjünk tovább. Egy kis unalmas statisztika (2023. október elsejei állapot): a tanulságos adatokat az interneten találtam, a KSH nyilvános, minden érdeklődő számára hozzáférhető oldalain.
A mezőgazdasági terület 1960 és 2023 között 2,0303 millió hektárral csökkent. A termőterület 1960 és 2019 között 0,94 millió hektárral, míg a szántó terület 1960 és 2023 között 1,1366 millió hektárral lett kevesebb.
Pici számtan: egy hektár az 10 ezer négyzetméter. Ekkora területen 100 darab 100 négyzetméteres lakás fér el egymás mellett. Ha a kiesett területeket ekkora lakásokra számoljuk át, riasztó, amit kapunk, akárhányszor ellenőrizzük is a számítást. De igencsak tanulságos a rendszerváltás előtti és utáni csökkenési ütem is. 1960 és 1990 között évi 9 ezer, míg 2000 és 2020 között évi 35 ezer hektár ez a mutató szám.
Nézzünk néhány növényt a betakarított területek alapján, számok nélkül. (A búza és a kukorica kultúrákat nem említem, ezekből stabilan 0,85 és 1,2 millió hektár között vetnek, és ha nincs komoly időjárási anomália, nagyjából ugyanekkora területről takarítják be a termést.)
De! A cukorrépa mélyponton van, eredményeként a majd egy tucat hazai cukorgyár bezárásának. A burgonyatermesztés helyzete szintén szomorú. A bab statisztikailag szinte nulla, alig mérhető. A borsó zuhant, a tavaszi, őszi takarmánykeverék, a lucernaszéna betakarított területei az állatállomány alakulásának tükreként jelentősen csökkentek.
A paradicsom betakarított területe zuhant, s ami van, az nagyrészt vagy import, vagy betonon terem; ugyanez a vöröshagyma sorsa is, ma már alig mérhető a hagymatermő és betakarított terület nagysága. A fejes káposzta, az uborka, a zöldbab, a petrezselyem gyökér, a sárgarépa, a zöldborsó területi csökkenése is elszomorító. Külön említem a fűszerpaprikát és a zöldpaprikát, melyek sorsa már tragikus. És a megszállottak - akiknek feltétlen köszönet jár - sem bírják már sokáig.
A gyümölcs termőterületekkel sem túl rózsás a helyzet. Az alma erősen csökkenőben van, a körte, cseresznye, meggy, szilva és a ringló ugyan nagyon kevés, de ez a kevés nagyjából stabil; a kajszi kicsit növekedik, az őszibarack kissé csökkenőben van, míg a málna és a szamóca alig mérhető. A szőlővel korábban már foglalkoztam. (Koccintsunk-e a magyar borra? 2023. augusztus 29.) Minden csökken, kevesbedik. Meddig mehet ez így tovább, és miért megy így?
Akárhogy is nézzük, elemezzük, véleményezzük e kérdést, zsonglőrködhetünk a számokkal, de tény: Győr-Moson-Sopron, Baranya, Somogy és Csongrád-Csanád vármegyék összes szántóterülete 1,0864 millió hektár, míg hazánk szántóterülete az elmúlt hatvanhárom évben 1,1366 millió hektárral csökkent. Picivel több, mint öt vármegyényi szántó. Piac az importnak. Elgondolkodtató. Elszomorító.
Megoldás? Vagy tovább engedi az állam a zöldmezős betonozást, és akkor az intenzív mezőgazdaság a csökkenő területeken, az eredmények hajszolása kizsigereli a talajainkat, vagy kidolgozzák a beton termőfölddé történő újrafeldolgozását (érdekes lesz), esetleg ösztönzi a lebetonozott területek rekultivációját. Netán leállítják a termőföldek további pazarlását, amit bizton nem állít meg a - nehézkesen követhető sorsú - földvédelmi járulék és bírság látványos emelése. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az érintettek, a (stratégiai) beruházók ezt állami támogatásban, bértámogatásban vagy éppen adókedvezményben így vagy úgy, de visszakapták. De ha nem így lesz, a befektetőnek még mindig megéri. Efelől azt hiszem, senkinek sincs kétsége. Fizetjük a saját leépülésünket és az importpiac kiépítését. Mégpedig busásan.
A földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság mértéke tíz éve változatlan összegű volt, az időközbeni inflációt nem követte. Az emelést azzal indokolták, hogy a járulék és a bírság a termőföld védelmével kapcsolatos szerepét változatlanul (sic!) be tudja tölteni. A módosítás szerint: „…Az igénybevétellel érintett termőföld más célú időleges hasznosítása esetén a járulék mértéke a minőségi osztályra tekintet nélkül az első évre vonatkozóan a termőföld AK (Aranykorona - a szerző) értéke háromezerszeres szorzatának megfelelő forintösszeg, azzal, hogy a járulék összege 60 000 forintnál nem lehet kevesebb. A szorzót évente háromezerrel növelni kell mindaddig, amíg a terület az eredeti állapotának helyreállítása elfogadásra kerül.”
Mennyi is az "időleges"? Ebben az új szabályban sok ösztönzés, bátor kényszerítés nem igazán fedezhető fel, legalábbis én nem találom. Nem történik más, csak inflációkövetés.
A beruházókat az új törvény szelleme szerint a barnamezős - azaz felhagyott ipari területeken történő - fejlesztések megvalósítására szeretnék ösztönözni. Eddig miért nem, milyen érdekek mentén nem volt ez így? Inkább kötelezni kellene erre őket! Betonból ugyanis nem lesz humusz. Ráadásul a megszületett új jogszabályban a barnamezőn történő fejlesztés korántsem kapott akkora hangsúlyt, mint az előzetes tájékoztatóban. Persze minden bizonnyal ezt takarja a földvédelmi járulék említése, annak emelése.
Ugyanakkor a tisztes megélhetés-biztonság feltételeit is meg kell teremteni, de sürgősen, mert a termőföld védelmének mindenkori alapja az ott gazdálkodók tudása, akarata, a meg- és helyben maradásuk, a jó, az elérhető szakmai, szociális, kulturális, oktatási és egészségügyi ellátási körülmények garantálása. De ez már nem csak agrárminisztériumi hatáskör.
Ahogy Horatius fogalmazott: Sapere aude! Merj bölcsnek lenni!
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.