- Veres Tamás: Galambok

Felszállok a buszra. Balról a negyedik ülésre. Mindig ide ülök. Ez az én helyem. Mögöttem Jenő ül.
Mintha galambok lennénk a galambdúcban. Elüldögélünk egymás mellett a többi melóssal.
A dolgozni indulókat beszippantja magába a téglatest alakú vasszörnyeteg. Minden nyomorult kis faluba bemegyünk összeszedni a kollégákat. Autóval negyven perc az út, céges busszal másfél óra. Lenne más megoldás is az útvonalra, de a buszos cég fuvarszervezője nem ért a munkájához.
Sanyika a következő felszálló. Elém fog ülni. Ülve fog némán táncolni a zene ritmusára, amit hallgat. Régebben zavart, de már megszoktam. Beül elém a harmadik székre, és bont egy alkoholmentes citromos sört.
Jenő átkiabál a fejem felett.
– Sanyika! Az alkoholmentes sör az első lépés a guminő felé!
Sanyika Jenő felé fordul.
– A guminő nem csal meg! Nem kell vele beszélgetni, és ha megunom, csak behajtogatom a szekrénybe!
Korán keltem, jó lenne kicsit aludni a buszon, amíg beérünk. Imádkozom, hogy ne csörögjön Jenő telefonja.
Jenő telefonja csörög.
Elővadászom a táska aljáról az olcsó fülhallgatómat, és a fülembe dugom. Elindítok valamilyen rádiót. Inkább ezt hallgatom, mint Jenőt. De Jenőt is hallom, és a rádiót is. Megpróbálok a rádióra koncentrálni.
Jenő sztorizni kezd. Lassan, tagoltan mesél.
– Képzeld, pénteken mentünk haza, és láttuk, hogy odafészkelt az albérletünk erkélyére egy galamb. Tojás is volt a fészekben. Fogtam egy zsákot, és belehajítottam a fészket tojásostul. A párom felmosta az erkélyt. Több tisztítószer volt a vödörben, mint víz. Azóta nem jönnek oda a galambok fészket rakni.
Harmadszor hallom ezt a történetet a buszon a héten. Szerda van. Remélem, Jenőnek csak három barátja van. Szeretném megrázni Jenőt, és megérdeklődni tőle, hogy miért ilyen nyomorultul unalmas az élete.
Félúton felszáll Éva, és beül Jenő mellé. Szeret beszélgetni. Beszélgetés közben gyorsabban szokott témát váltani, mint profi focista ritmust a labdával. Látszólag udvariasan érdeklődik Jenőnél, mi történt vele tegnap óta. Pár pillanat múlva ő fog beszélni saját magáról. Jenő mesélni kezd.
– Tegnap elmentünk a párommal fagyizni. Levendulafagyit ettünk.
– Már fagyit is készítenek belőle? Én levendulaszappant vettem egyszer! Négy éve télen ónos eső esett, megcsúsztam a kocsimmal, neki a villanyoszlopnak, és összetört az autó. Virágzik az egyik orchideám. A férjem csináltatja a fogait. Már ötöt kihúztak neki!
Jenő próbál visszatérni a beszélgetésbe.
– Meséltem, hogy egy galamb fészkelt az erkélyünkre, és amikor felmostunk, több tisztítószer volt a vödörben, mint víz?
Éva gyorsan visszaveszi a szót.
– Említetted. Lesz nálunk falunap! Tegnap volt a lányom állás­interjún. Múlt héten kikeltek a kiscsirkék a kotlós alól. Hétfőtől olcsóbb lesz a tejföl a barátnőm kisboltjában. Holnapra kaptam időpontot a körmöshöz.
– A tisztítószer nem lesz olcsóbb a barátnődnél? Sokat elhasználtunk, amikor a vödörben több tisztítószer volt, mint víz.
– Majd megkérdezem. Alig lesz sárgabarackunk idén. A fagy elintézte. Tüzel a kutyánk. Horvátba megyünk nyaralni. A kocsinkon lyukas a kipufogó. Szombaton főzök bodzaszörpöt.
Holnap jó lenne máshová ülni! Körülnézek a buszon. Elöl négyen vihorásznak hangosan a sofőrrel. Észre se veszik, hogy egyre lassabban megy a busz. A sofőr nem az utat nézi, hanem rájuk koncentrál.
Hátul öten szidják felváltva a sofőrt. Miért megy ilyen lassan? Nem lesz idő miatta kávézni vagy cigizni munka előtt. Egyikük a telefonján mutogatja a többieknek, hogy milyen lassan megyünk. Méri a busz sebességét.
Még mindig ez a legjobb hely, ahol ülök. Eszem ágában sincs máshová ülni. Ez az én helyem.
Mindjárt beérünk. Már nincs értelme aludni. Egy pillanatra szeretném lecsukni a szememet. Fél órát aludtam. Észre se vettem, amikor megérkeztünk.
Sanyika finoman megrázza a vállam.
– Te nem jössz ma dolgozni?
Félkómásan kinézek az ablakon. Levánszorgok a buszról. Próbálok felébredni. Előkotrom a belépőkártyámat a táskám aljáról. Útközben megelőzöm Évát, aki már Melindával beszélget. Szinte suttogva mondja, de meghallom.
– Jó lett volna egy kicsit pihenni a buszon, de ez a Jenő olyan sokat szövegel. Teljesen lefárasztott. Egy igazi energiavámpír.
Hirtelen nekem is sok mondanivalóm lenne, de összeszorítom az ajkaimat, és hagyom, hogy magába szippantson a robusztus épület.