Tavalyi utolsó munkanapjai egyikén a brit kormányfő vezető újságíróknak adott fogadásán lényegében útjára indította a végtelen hosszúságúnak ígérkező választási kampányt. A legutóbbi, 2019. decemberi voksot követően a szavazóknak a szabályok értelmében legkésőbb 2025 januárjában kellene az urnák elé járulniuk.
A kormányzó párt számára nagy rugalmasságot biztosító szabályok miatt az elmúlt évtizedekben többször előfordult, hogy miniszterelnökök idő előtt, nekik előnyösnek tűnő időpontban oszlatták fel a parlamentet, vagy húzták az időt, mint John Major 1997-ben. Theresa May például rosszul taktikázott, amikor 2017 júniusában a "bizonyosság és biztonság tartós megerősítése" érdekében előrehozott választásokat tartottak, mert az eredmény egy döntésképtelen törvényhozás lett, amelyet csak a koronahű északír Demokratikus Unionista Párttal kötött keserves megállapodás tartott életben további két évig. Az őt 2019 nyarán váltó Boris Johnson viszont még az év decemberében fölcsuszamlásszerű, 80 fős konzervatív többséget hozó győzelemmel tette lehetővé a Brexit tényleges megvalósítását.
Mivel a Konzervatívok a közvélemény-kutatásokban jóideje tartósan a Munkáspárt mögött kullognak, sokan úgy gondolták, hogy Sunak egy kedvező fordulatban bízva halogatja majd a következő szavazást. Ám a toryk népszerűségének 2023 végére remélt javulása nem következett be. A The Times napilap által a YouGov elemzőitől rendelt felmérés ehelyett támogatottságuk stagnálásáról tanúskodik. Amikor Sunak egy és negyed éve hatalomra került és ismertette fő célkitűzéseit, a Munkáspárt fölénye 21 százalékpont volt, és ma is 19. Ahogy a konzervatív lap írja, Sunak "választási reményei azon nyugszanak, vajon sikerül-e meggyőznie a választókat arról, hogy szebb jövő vár rájuk, és ő az, aki eredményeket lesz képes felmutatni".
Vitathatatlan: ünnepélyesen tett öt ígéretéből háromra ráfogható, hogy teljesítette. A 10 százalék fölötti infláció például látványosan visszaesett 3,9 százalékra, vélhetően csak átmenetileg, de parányi növekedés és egy ugyancsak tiszavirág-életű deficitcsökkenés is tapasztalható volt. Mindazonáltal még hónapokig nem várható a lakosságot sújtó magas jelzálogkamatok megvágása, s a múlt héten az is kiderült, mennyire nem egyenletes a gazdaság élénkülése. A harmadik negyedévben ismét visszaesés volt, és bekövetkezhet egy technikai recesszió, valóságos aduásszal szolgálva az ellenzék számára, amelynek legfőbb érve amúgy is a tory vezetés 13 éve alatt kialakult megélhetési válság. Visszatérve a YouGov felmérésére, a megkérdezettek nem egész ötöde hisz abban, hogy 2024-ben javulni fog az élete, míg 27 százalék borús forgatókönyvet lát maga előtt, ami annak fényében nem is megalapozatlan, hogy a társadalombiztosítási járulék ugyan csökkent, de más adók alacsony keresetűek millióit taszíthatják a személyi jövedelemadó-fizetés sávjába, és hárommillióval is nőhet azok száma, akik 40 százalékos adót pengethetnek ki.
Az utóbbi időben úgy tűnt, nem is a gazdaság a kormány legnagyobb problémája, hanem az egészségügyi ellátórendszer, az NHS. A nagy figyelmet kapott felmérés részvevőinek 63 százaléka jelölte meg ezt a témakört választási prioritásaként. Az év sorozatos kórházi sztrájkjai után az egészségügyi tárcának sikerült megállapodásra jutnia előbb az ápolókkal, majd a szakorvosokkal, de a "juniorként" emlegetett, szakvizsga előtt álló doktorokkal továbbra is hadilábon áll. A közvetlenül karácsony előtt megtartott négynapos sztrájkot január 3-9. között újabb hatnapos leállás követi.
Miközben a sajtó a fiatal orvosok "történelmi" hosszúságú munkabeszüntetéséről ír, a Covid-fertőzések és a szokásos téli légúti megbetegedések gyarapodása ismét az NHS összeomlásával fenyeget. Ami biztos, az a nem-sürgősségi beavatkozások várólistáján szereplő 7,2 millió beteg kilátásainak újabb romlása. Hiába lépett a rugalmatlannak látszó egészségügyi tárcavezető, Steve Barclay helyére a kompromisszumra készebbnek tűnő Victoria Atkins, a BMA, Brit Orvosok Szövetségének fiatal, radikális szárnya nem sieti el a megegyezést, s ragaszkodik az elmúlt évek elmaradásait kompenzáló, meredek, 35 százalékos fizetésemeléshez.
A Konzervatív Párton belül, illetve az ellenzékkel is komoly összecsapások várhatók az úgynevezett Ruanda-törvény megvitatása és az erről rendezett parlamenti szavazás során. Sunak változatlanul elszánt a La Manche-csatornán érkező illegális bevándorlás megfékezésére, de egyelőre fogalma nincs, mikor szállhat fel az első, migránsokat szállító járat a kelet-afrikai ország felé. A korábbi aggodalommal ellentétben, miszerint a kormányfő kész kiléptetni a szigetországot az Emberi Jogok Európai Bíróságából, hogy a menekültek ne kérhessék annak beavatkozását ügyükbe, Rishi Sunak azért sem teheti ezt meg, mert maga Kigali nem hajlandó befogadni menekülteket, ha azok nem támaszkodhatnak Strasbourg védelmére.
A következő választások legvalószínűbb ideje az ősz, ám a szigetország első számú választási orákuluma, Sir John Curtis professzor szerint a kormányfő "helyzete sivár", mert a “ruandai terv”, amelyet a legfelsőbb bíróság törvénytelennek minősített, alaposan megosztotta a pártot, így annak mindkét szárnya blokkolhatja az előterjesztést. Curtis úgy látja, még ha át is megy a javaslat az alsóházon, Rishi Sunakra választási katasztrófa vár.
