Orbán Viktor kinevezte Csanády Andrást a „Szuverenitásvédelmi Hivatal” élére − szólt a nagy bejelentés. Ja, bocsi, nem is, egy Lánczi nevű pártkádert nevezett oda ki. Már nem az egész Magyarországon világhírű társadalomtudóst, tudják, aki szerint a lopás a legfőbb politika, hanem Tamást, a fiát, akinek a főszerkesztősége alatt a Figyelőben Csanády álnéven szedték listába a magyar nép sorosista ellenségeit. 200 értelmiségit, kutatót, újságírót, civil jogvédőt. Apró malőrként halottakat is. Fekete alapon fehér betűkkel, hogy a gyengénlátók is tudják, hogy kit kell gyűlölni.
Nos, ez a konfekcióöltönyhöz szabott emberke jövőre már hivatali elnökként, közpénzből, havi ötmillió forintért folytathatja a listázgatást. Ennyi erővel persze az Origo, a Vadhajtások vagy a Pesti Srácok szerkesztőségét is simán ki lehetne nevezni valami nemzeti hivatallá. Nagy változás nem lenne, így is, úgy is közpénzből fizetik az ún. kormánysajtó rágalmai után a kártérítéseket, legfeljebb onnantól már gov.hu-s honlapról hazudozhatnák tele a netet.
Mindenesetre a Figyelő élén ideiglenesen állomásoztatott NER-káder rövid regnálása alatt is sajtótörténelmet írt: a listázgatásával rekordidő alatt nullázta le a patinás gazdasági hetilap évtizedek alatt felépített presztízsét, majd ugyanilyen rekordidő alatt távozott a főszerkesztői székéből. Maga után perek tömkelegét hagyta, azóta bíróság mondta ki – igaz, eddig csak első fokon –, hogy a Soros-listázós cikk súlyosan jogsértő és megfélemlítő volt, a Figyelőt kiadó Mediaworksnek milliókat kell fizetni kártérítésekre, elnézést kellett kérnie a listázottaktól, végül médiatörténeti kuriózumként a romeltakarításra leszerződtetett új figyelős újságírók óriásplakátokon határolódtak el az előző főszerkesztő tevékenységétől.
Kíváncsian várjuk a folytatást a Szuverenitásvédelmi Hivatal élén.