Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) változatlanul vizsgálja a Paks 2-es fejlesztés úgynevezett „frissített előzetes biztonsági jelentését” – közölték minapi érdeklődésünkre a hatóságnál. A dokumentumot akkor fogadják el, ha megbizonyosodtak arról, hogy az minden vizsgált szempontnak megfelel – szögezték le.
A jelek szerint immáron eme jelentés az orosz-magyar beruházás egyik legbizonytalanabb pontja. Hagyományosan a beruházás legfontosabb hatósági irataként az úgynevezett létesítési engedélyt nevezik. Ennek kérelmét a kormány - pontosabban az állami Paks II. Zrt. -, több éves késés után, 2020. közepén adta be. Az elbírálására, legalábbis olybá tűnt, a hatóságot – szakértők szerint igen szoros, - egy és negyed éves határidő kötötte. Ám annak végső, 2021. szeptemberi lejárta estéjén a szervezet élére a közel fél évvel korábban távozó főigazgató helyére egy nappal korábban kinevezett addigi energiaügyi helyettes államtitkár, Kádár Andrea Beatrix, határidőmegjelölés nélkül, lényegében annyit közölt, hogy még dolgoznak. Bár a régóta várt létesítési engedélyt tavaly augusztusban végül kiadták, Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányfelelőse már aznap felhívta a figyelmet, hogy a belefoglalt, számos „visszatartási pont”, vagyis további engedélyekhez kötött igények, szinte teljesen kiüresítették az iratot. A feltételek közé tartozott a – szakértő által a létesítési engedély központi elemének nevezett – előzetes biztonsági jelentés is. Eme, több százezer oldalas leírás tartalmaz ugyanis minden, a nukleáris biztonsághoz kapcsolódó elképzelést. Ennek engedélyezése nélkül tehát Pakson „semmi lényeges” nem kezdhető el. A létesítési „engedély” ugyanakkor oly fokú elégedetlenséget tükrözött a 2020-as kérelem részeként beadott jelentés kapcsán, hogy az OAH teljesen újat kért. Az iratban ennek elbírálására még 120 naptári napot becsültek.
Bár a frissített jelentést az OAH korábbi tájékoztatása szerint a Paks II. Zrt. már tavaly novemberben beadta, a – jelek szerint szintén határidő nélküli - elbírálásra az azóta eltelt 414 nap sem bizonyult elegendőnek. Ennek okait a hatóságnál szokás szerint nem részletezték, amiként a többi „visszatartási pont” teljesültének állásáról sem kaptunk tájékoztatást. Miközben mindeddig csak szakmai folyosókon rebesgették, hogy a fő ok az orosz tervek alacsony színvonala, az amúgy nehezen szóra bírható orosz állami kivitelező, a Roszatom új Paks 2-es projektigazgatója, Vitalij Poljanyin a Világgazdaságnak adott minapi interjújában, szőrmentén elismerte: „míg itt minden lépést külön kell engedélyeztetni, Oroszországban az egészet egy csomagban; időbe került, amíg az orosz kollégák elsajátították a számukra új eljárást”.
Ritka önbírálat ez a beruházás amúgy sztálini időket idéző, leginkább csúsztatásokra, valótlan állításokra és elhallgatásokra épülő, csakis a fokozott előrehaladásról szóló propagandaözönében. Eszerint, míg hibás Paks 2-ügyben is csak Brüsszel lehet, a kormánykommunikációból mostanság feltűnően kimarad az OAH és a hatósági engedélyezés értékelése. A szakértőket az is megzavarta, hogy bár valamely kommunikációs megfontolásból a felek szerint a beruházás idén nyár óta az előkészítéséből a kivitelezés szakaszába lépett, ez a szigorú nemzetközi nukleáris biztonsági előírások tükrében egyszerű valótlanság. Az építési szakasz ugyanis kifejezetten az „első betonöntéstől” számít, amelynek viszont szigorú előfeltétele a már említett, régóta függőben lévő, frissített előzetes biztonsági jelentés elfogadása.
Az sem állítható ugyanakkor, hogy ne haladnának semmivel. Váratlan lendületet kapott például a munkagödörről szóló, a hatóság és az állami megrendelő közötti, szintén hosszú évek óta zajló, fordulatos engedélyeztetés. A talajszilárdítást, a résfalazást és ezek előzetes tesztjét is külön eljárásokhoz kötő OAH ugyanis a talajvízkizárás tisztázatlanságai miatt a két tervezett, 5-ös és 6-os számú blokk alatti terület kiásását eredendően csak 5 méterig engedélyezte. Utóbbi munkálatok befejeztével ugyanakkor, amiként most a hatóságtól megtudtuk, a Paks II. Zrt. október második felében beadta a teljes – a nyilatkozatok szerint 22 méteres – gödör kiásására vonatkozó kérelmet is. Ehhez viszont az OAH november végén, mindössze hat hétnyi vizsgálat után, hozzá is járult. Igaz, a friss engedély is tartalmaz hat „visszatartási pontot”, ami a létesítési irathoz hasonlóan a további engedélyezést szintén feltételekhez köti.
Az átadás lehetséges időpontja ugyanakkor évek óta a propagandaközpont kreatív ködösítési ötleteinek tárgya. Miközben a hivatalos kormánykommunikáció – a témáért felelős Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel az élen – ez év elejéig mereven ragaszkodott (a szerződésben is szereplő) 2030-hoz, miután Lantos Csaba energiaügyi miniszter egy januári interjújában, mintegy mellékesen, már 2032-t említett, a kötelezőnek tetsző fordulat a „2030-as évek elejére”, illetve a kereskedelmi üzem indulása helyett a „termelés" megkezdésére változott. Azzal ugyanakkor, hogy Orbán Viktor minapi, évi egyszeri, hagyományos sajtótájékoztatóján céldátumként már „2030-2032 környékét” említette, voltaképp utóbbi időpontot is "törvényesítette". Igaz: szakértők a 2032-es dátumot szintén igencsak vágyvezéreltként értékelik. Miközöben azt sem érdemes elfelejteni, hogy a beruházás kormányközi szerződésének közel egy évtizeddel ezelőtti aláírásakor még az első blokk idei, vagyis 2023-as átadását ígérték.
Megdöccent a 4-es blokk
Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. hivatalos honlapján megjelent közlemény szerint az atomerőmű 4. blokkján 2023. december 25-én 6 óra 42 perckor automatikus védelmi működés következtében a teljes reaktorblokk leállt - hívja fel a figyelmet Lantos Csaba energiaügyi miniszterhez címzett írásbeli kérdésében Tóth Bertalan MSZP-frakcióvezető. A termelés csak a rákövetkező napon állt helyre. Az ellenzéki politikus megkeresésében hiányolja a blokk teljes leállásához vezető, konkrét okokról szóló közléseket. Így, szem előtt tartva a Paksi Atomerőmű hazai energiaellátásban betöltött szerepét, a tárcavezetőtől a leállás pontos okait firtatja. Az OAH kapcsolódó közleménye szerint egyébként az eset a blokk biztonságát nem veszélyeztette, a tevékenység a nukleáris biztonságra és a környezetre nem gyakorolt hatást. Szakértők szerint, bár a különböző blokkok tervezett, részleges leállásai viszonylag gyakoriak, egy teljes blokk védelmi jellegű, hirtelen leállása némiképp szokatlan (bár szintén nem példa nélküli). Atomerőművek esetén a leállások, bár elkerülhetetlenek, különösen a paksihoz hasonló, régebbi típusok esetén, nem javasoltak és csökkentik a blokkok élettartamát. A négy jelenlegi, egyenként 500, összesen tehát 2000 megawatt (MW) teljesítményű paksi atomblokknak az állami Mavir honlapján követhető kihasználtsági mutatója a jelzett időpontban kétségkívül, hirtelen esést mutat. Igaz, ezt befolyásolta a többi blokk tervezett, részleges vissza- majd felterhelése is. Olyannyira, hogy a hosszú hetekig 1500 MW-on álló - vagyis lényegében három blokkal működő - atomerőmű mostanra ismét teljes, 2000 MW-os teljesítményen üzemel. Szakértők arra is emlékeztetnek, hogy az OAH korábban épp a 4-es blokk kapcsán figyelmeztetett leginkább a süllyedésveszélyességre. Mivel ugyanez a blokk határos Paks 2 telkével is, a hatóság az ott tervezett munkálatok hatásaival szembeni védekezésre is hangsúlyt helyez. - M. I.
