Forgassanak filmet a méltatlanul elfelejtett magyar miniszterelnök, Nagy Ferenc fordulatokban gazdag életéről - veti fel interjúnkban az ötletet az 1979-ben elhunyt kormányfő pályáját kutató munkacsoport vezetője. Az ötlet jó. A kommunisták által hazánkból elüldözött és 32 éven át Amerikában élő politikus sorsát és államférfiúi teljesítményét ma nálunk szinte senki sem ismeri. Egy hatásos, de a tényekhez ragaszkodó film – azon túl, hogy szórakoztató és megrázó lenne - segítene múltunk jobb megértésében.
Bár a kormány bőkezűen támogatja, hogy történelmünk nagyjairól készüljenek filmek, alaposan meglepődnénk, ha Nagy Ferencről filmet forgatnának a mostani politikai kurzus idején. Rákosiék – a szovjetek támogatásával - leszalámizták a Kisgazdapártot; fél évszázaddal később ugyanezt megtette a rendszerváltáskor újrasarjadt kisgazdákkal Orbán Viktor és csapata. A mostani vezetésnek aligha van igénye arra, hogy emléket állítson egy tehetséges és erkölcsös kisgazda politikusnak. A film ráadásul hiába vádolná a Nagy Ferencet megbuktató kommunistákat, ha tényszerűen mutatnák be Rákosiék stratégiáját és napi taktikáját, akkor a néző ráismerne a mai hatalomra, és a komcsikat a Fidesszel azonosítaná. A mostani politikai vezetés ezt aligha szeretné.
Pedig Nagy Ferenc megérdemelné emléke megőrzését. És mi is megérdemelnénk.
Pontosabban: egy „nagy túrós”-t érdemlünk meg, nem Nagy Ferencet! Frázis, de igaz: minden ország olyan vezetőket kap, amilyeneket megérdemel. Mi olyanokat, akik az utolsó fillérig ellopják a közös vagyonunkat, és akik a féktelen uralkodásimádatuk által diktált jogszabályokkal elérik, hogy ide-oda rakosgatható bábuknak érezzük magunkat.
Az marad nekünk is, ami az Amerikából hazavágyó Nagy Ferencnek. A honvágy. És nemcsak annak a félmilliónak, aki már kint dolgozik, hanem azoknak is, akik itt dekkolnak, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren.
Magyarországnak van egy elfelejtett miniszterelnöke, az életéből filmet lehetne forgatni