Átlátszó, primitív és kiszámítható, mégis működik. A migránsokkal való riogatáshoz migránsok kellenek, ha nincsenek, akkor keres, akinek ez a dolga. Mindig vannak szerencsétlenek, akiket oda lehet küldeni vagy akár fuvarozni a megtámadni kívánt határhoz. Jól szervezett autokráciában ez igazán nem megoldhatatlan. A média beszámol a fenyegetésről, megretten, akit éppen meg kell rettenteni és rohan leadni a voksát a keménykezű védelmezőre.
Mostanra elég tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy a legnehezebb felfogású diktátor is megtanulja, mi a teendője. 2015-ben sem véletlenül kerültek a nyugatra tartó szíriaiak a Keleti pályaudvarhoz – a menet szervezői az osztrákokat és a németeket zsarolták velük. Törökország évekig kedvére játszadozott a balkáni menekülési útvonallal: hol megnyitotta, hol elzárta. Belarusz a lengyel és a litván kormányoknak kedveskedett szervezett menekültekkel, Oroszország biciklis afgánokat és afrikaiakat küldött a havas finn határátkelőkhöz. Szerbiában mindig épp akkora volt a magyar határra nehezedő nyomás, hogy a belgrádi vezetés kedveskedni tudjon vele az itteninek. Északi határunkon véletlenül pont a szlovákiai választások előtt alakult ki látványos miniválság – és láss csodát, mint a Telex a minap megírta, ahogy nyert az Orbánnak tetsző Robert Fico, egy csapásra eltűntek a „hordák”. Pont, mint Szerbiából, amikor az ottani választás előtt Vucicnak kellett egy kis nyugalom.
Már csak az a kérdés, hogy a jobboldali populista vezetők maguktól okosodtak meg vagy valaki felvilágosította őket. Nyolc évvel ezelőtt is felmerült, hogy nem spontán indult meg a szíriai menekülthullám. Arról is voltak találgatások, hogy Orbán esetleg nem maga jött rá, milyen plakátokat érdemes kirakni országszerte, hanem Moszkvából (és/vagy Ankarából) megsúgták neki, mi készül.
A Wikipédia szerint az „aktív intézkedések” a titkosszolgálatnak az idegen államok kormányzatának és társadalmának befolyásolására irányuló, kezdeményező jellegű tevékenysége. Jó kis téma lenne a Szuverenitásvédelmi Hatóságnak.