A jegybanki alapkamat mértéke "békeidőkben" nem sok vizet zavar. Nincs ez másképpen a világ boldogabb felén sem. Válságos vagy arra emlékeztető időkben, recessziók és geopolitikai feszültségek idején azonban megváltozik a helyzet. A pénzügyi stabilitás érdekében megtett szigorítási, majd a lazítási lépésekre árgus szemekkel figyelnek a gazdaság szereplői, a vállalkozások és a háztartások egyaránt. Korántsem mindegy ugyanis, hogy milyen kamatfeltételekkel juthatnak hitelekhez, hiszen egy a piacgazdaság törvényei között működő országban teljesen természetes, hogy a banki kamatok, - még ha kis késéssel is - alkalmazkodnak a jegybankéhoz, a kockázatok figyelembe vételével. Magyarország - pontosabban annak kormánya - azonban ebben az esetben is belenyúl a folyamatokba.
E heti döntésével az MNB Monetáris Tanácsa, az elmúlt hónapok kiszámítható tendenciáját követve, ismét 0,75 százalékpontot vágott az alapkamatból, ami 10,75 százalékos lett.. Ha a bankok ezt szolgalelkűen átvennék, akkor kétségtelen, hogy továbbra is pangana a jobb sorsra érdemes hitelpiac, így belátták, hogy érdekük, ha jobbik arcukat mutatják, nehogy újabb terheket varrjanak a nyakukba. Nem kétséges, hogy a nyereségük mérséklődése árán is érdemes a bankoknak a kétségtelenül magas alapkamat alá kell menniük. De nem csak önszántukból, hanem rendeleti úton is, s mindezt farizeus módon úgy hívják, hogy a bankok által vállalt önkéntes hitelplafon, - teljes hiteldíj mutató - ami január 1-jétől 7,3 százalék lesz. Az nem vitás, hogy ez valamit lendíthet a jövendő lakáshitelesek gondjain. Sőt akad olyan pénzintézet is, amely az éleződő versenyt felvállalva még ez alá is ígér! Ők arra számítanak, nem csekély optimizmussal, hogy a lejtmenetre kapcsolt jegybanki alapkamat egy féléven belül - számításaik szerint - 6,5 százalékra mérséklődik. A lakáshitelesek most jól jártak, de ne legyen kétségünk afelől, hogy a kedvezmények száma szűkül, a bankolás megdrágul. A kormány "gondoskodását" mások fizetik majd meg.