A Wonka előzményfilm huszonöt évvel játszódik a Roald Dalhl Charlie és a csokigyár című műve előtt, de mivel az ő univerzumáról van szó, természetesen az ábrázolt világ nem lehetett barátságos – mondta Paul King rendező Londonban egy jókedvű sajtótájékoztatón, melyen lapunk digitálisan vett részt. A címszerepet alakító Timothée Chalamet öt oldal után igent mondott a felkérésére, miután King neve – és a Paddington filmjei – garancia volt számára. Amúgy az tetszett neki, hogy a történetben minden egy álommal kezdődik és Wonka nem tágít azzal kapcsolatban, hogy azokat valóra is váltsa. Nem mellékesen, a beszélő mackóért nem csak ő rajong, hanem Olivia Colman is, aki szintén miatta mondott azonnal igent – és persze azért, mert szórakoztatónak találja a gonosz karakterek eljátszását.
Ami új volt neki, hogy King sokszor azt kérte, tegyen valami váratlant, így életében először rengeteg improvizált – amit amúgy nem szeret. A leginkább kávéházi csevejre hasonlító szeánszon apró információk hangoztak el: a Noodle alakító Calah Lane például elmondta, hogy volt olyan jelenet, amikor valódi csokoládéban kellett megmártóznia Timmy-vel.
A showt az Oompa-Loompát alakító Hugh Grant lopta el, aki a bevett udvariaskodásokkal szemben arra a kérdésre, hogy milyen az úgynevezett motion capture (digitális mozgásrögzítés) technikával forgatni, a rövid válasz az volt: szörnyű.
Hovatovább, rettenetes. Hangsúlyozta, hogy végig balhézott is emiatt. „Nem tudom ki találta ki ezt a baromságot, de hogy beöltöztetnek, mindenféle érzékelőket raknak rád és aztán tizenhét kamera veszi az arcodat. Még csak technikailag sem kiforrott dolog. Kérdeztem: a testemmel hogyan játsszak? Erre a mai napig várom a választ. Értitek, én mindent megcsináltam a legjobb képességeim szerint, majd két hónap múlva visszahívtak, hogy vegyük fel újra az egészet. Aztán újabb két hónap múlva megint. Ez így ment két éven keresztül.” De végül a végeredmény azért elnyerte a tetszését? – próbálkozott a moderátor. „Nem igazán. Ott a fejem, a testemet meg animálták. Hol vagyok én a vásznon és honnan az animátor?” – jött Grant újabb őszinte reakciója. Triviálisan érkezett a kérdés, hogy akkor miért vállalta a szerepet. Természetesen neki is tetszett a Paddington, mert ott az apja, akivel együtt nézték a filmet, ő pedig nem tudta eldönteni, hogy igazi medvét lát-e a vásznon. „Életveszélyes az animáció.” – húzta alá Hung Grant, aki nyilvánvalóan nem hagyta ki a ziccert, hogy ezt az egész cirkuszt a pénzért vállalta. Mert a gyerekek a valódi világban sokba kerülnek.
