Szerda reggel elfogadták a zárónyilatkozatot az ENSZ égisze alatt zajló klímavédelmi konferenciasorozat, a Cop28 2023-as dubaji csúcstalálkozóján. Ennek értelmében a résztvevő mintegy 200 ország vállalja, hogy „eltávolodik” a károsanyag- kibocsátással járó fosszilis energiahordozók, a szén, az olaj és a földgáz felhasználásától. A hosszú vita után a tervezettnél egy nappal később született dokumentum szerint a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának a csökkentése jegyében a világ országainak 2030-ig meg kellene triplázniuk a megújulóenergia-kapacitásaikat, fel kell gyorsítaniuk az átállást a szénről. A cél az, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátást.
A dubaji Cop28-on született megállapodás jelentősége abban áll, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kérdése eddig még nem szerepelt egyetlen zárónyilatkozatban sem, ez most történt meg először. 2021-ben Glasgowban még csak a szénfelhasználás csökkentése szerepelt a vállalásban, most már az összes fosszilis tüzelőanyagé, tehát olyan szénhidrogéneké is, mint az olaj és a gáz. A dokumentum elfogadása most pont azok miatt a késhegyig menő viták miatt késett, hogy az egyébként kényszerítő erővel nem bíró szöveg milyen szigorú legyen. A néhány napja megfogalmazott második változatot sokan nem tartották elegendően szigorúnak. Ahhoz képest, hogy az első változat még a kötelező érvényű globális lemondásról szólt, a végül elfogadott szövegben még az sem szerepel, amiért több mint 100 ország lobbizott, vagyis hogy a világ országai „kivezessék” a fosszilis tüzelőanyagokat. Amit rögzít, az az, hogy „mélyreható, gyors és folyamatos csökkentésre” van szükség, ha az emberiség tartani akarja a párizsi egyezményben megfogalmazott másfélfokos klímahatárt.
A kis szigetországok halálos ítéleteEgy másik fontos dolog, ami most bekerült a záródokumentumba, a nem hatékony fosszilis beruházások támogatásának kivezetése. Az is fontos előrelépés, hogy a zárónyilatkozat szerint még 2025 előtt el kell érni a fosszilis felhasználás csúcsát, ami után már a csökkenésnek kellene következnie.
Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora a szerdai online sajtótájékoztatót a Másfélfok szervezésében, ahol a záródokumentum és a Cop-csúcstalálkozók jelentőségéről beszélt. Szerinte ezek nélkül már most sokkal melegebb lenne, és az évszázad végére akár 6 Celsius fokot is elérhetné a hőmérséklet-emelkedés.
A dubaji Cop28 volt az első olyan csúcstalálkozó, amely a 2015-ös párizsi vállalások betartásáról szólt, afféle globális leltárként vizsgálta meg, hol tartunk, mit értünk el az akkori döntések végrehajtásában. Mint ismert, a párizsi csúcstalálkozón tűzték ki célul, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 1,5 Celsius fok alatt tartják, emellett minden állam saját maga is tesz önkéntes vállalásokat, bár ezek még mindig messze vannak a 1,5 Celsius foktól, ráadásul nem is mindig tartják be. Ürge-Vorsatz Diána szerint 2-3 fokos emelkedést várhatunk, de a melegedést csak akkor lehet megállítani, ha nulla lesz a kibocsátás. De ha az országok nem tartják be vállalásaikat, akár 3,5 fokig is mehet a növekedés.
A csúcstalálkozókkal kapcsolatban sok a kérdőjel, többen elgondolkodtak, hogy elmenjenek-e, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületből (IPCC) például többen online vettek részt a dubaji tanácskozásokon, némi joggal vetődik fel ugyanis a kérdés, hogy miért az Egyesült Arab Emírségekben, vagyis egy fosszilis energiahordozókból élő országban rendezték a csúcstalálkozót. Ezzel kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül, hogy nélkülük nincs megoldás, őket is meg kell hallgatni, fontos tárgyalni velük. Az is igaz, jó lenne időnként valamelyik veszélyeztetett országban megrendezni a találkozót. (2024-ben a Cop29-nek szintén nagy kitermelőnek számító Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban fogják.) Mindenesetre a klímacsúcsok védelmében Ürge-Vorsatz Diána elmondta, már nagyon sok hasznot hoztak: az IPCC bemutatta, hogy a legrosszabb forgatókönyvekről ,,lehozták" a világot, 6 Celsius fokos emelkedés már szinte biztosan nem lesz. Bár egy ilyen csúcstalálkozó sok sebből vérzik, jelenleg senkinek sincs jobb ötlete: globális problémáról van szó, amit globális folyamattal lehet megállítani, aminek része egy ilyen eseménysorozat.
Ráadásul a klímacsúcsra hatalmas iparág épült világszerte, felhajtotta a szálloda- és az éttermi árakat. Ezért gyakorlatilag egy globális elit beszélgető színtere lett, csak gazdag államok, intézmények, jól támogatott szervezetek tudnak részt venni rajta, ráadásul a gazdagabbak épp azok, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok kitermelsééből vagy más a környezetre káros hatású tevékenységből élnek jól. Bár az ENSZ támogatja a szegényebb résztvevőket, ez viszont azért probléma, mert válogatnia kell közülük.
