Dolgozni nem akaró, senkik országa lettünk. Balázs Attila milliárdos építési vállalkozó szerint mindenképp, hiszen egy interjúban gőgösen és cinikusan azt mondta: „aki dolgozni akar, az az 500 ezer forintot meg tudja keresni Magyarországon. Az nem tudja megkeresni, aki nem akar dolgozni.” Eszembe jutnak Lázár János szavai is, aki még hódmezővásárhelyi polgármesterként mondta azt, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Ez volt a kemény munkával kockát kockára rakó, azóta építési és közlekedési miniszterré váló valaki örökbecsű kijelentése.
Nézzük, a valakik által irányított országban hogyan lettek ilyen sokan senkik. A KSH legutolsó adatai szerint Magyarországon a nettó átlagkereset 371 ezer forint, az állami alkalmazottak pedig átlagosan 356 800 forintot visznek haza. Vagyis az átlag magyar dolgozni nem akaró senki. És éppen az állam teszi őket azzá. Az az állam, amelynek a közbeszerzésein Balázs Attila olyan sikeres.
A Volán dolgozói nincsenek ilyen nyerő helyzetben. A munkavállalók vasárnap és hétfőn sztrájkoltak, mert 25 százalékos béremelést szeretnének elérni. Úgy gondolják, az infláció erre kellő okot ad. Keresetük csak túlórával lesz 400 ezer forint, anélkül havi 340 ezret visznek haza. Többségüknek tartalékja nincs, rettegnek egy váratlan kiadástól. De Lázár János üzent nekik: senki, sehol nem tud ekkora bérfejlesztést végrehajtani, nemhogy az állami, de még a magánszektorban sem.
A dolgozók viszont úgy gondolják, veszítenivalójuk nincs, a munkavállalók 65 százaléka összefogott, és beleállt a sztrájkba. Elegük van abból, hogy hiába dolgoznak, folyamatosan szegényednek el. Sok utas életét nehezítették meg ezzel, de úgy érezték, ki kell állni magukért. Ha nem lesz egyezség, az ország közlekedése januárban is megbénulhat.
A Volán dolgozók megmutatták: ők nem senkik, de a valakik nélkülük bármikor azok lehetnek.