- „Rettenetes mértékben lenyúlták a szerb társadalmat”

Miért írt ki most előrehozott választásokat Aleksandar Vučić elnök, hiszen pártja tulajdonképpen egyeduralkodó? Ő ezt nem először csinálja, egyszer már bizonyos mértékig rá is fázott.

Vučić attól tarthat, hogy tavaszra, vagy legkésőbb jövő nyáron sok minden megváltozik a világban. Egyrészt az izraeli gázai konfliktus is valahogy dűlőre fog jutni, az ukrajnai háborúban is valaminek történnie kell előbb-utóbb. Vučić különben is hagyományosan görgeti maga előtt a hatalmat, reméli, hogy így újabb két évvel ki tudja tolni a saját, meg a pártja uralmát. Ez most már hagyománnyá vált Szerbiában. Amióta többpárti választásokat rendeznek Szerbiában, 33 év alatt, 14 választás volt, ebből ez lesz a 10-ik rendkívüli voksolás. Az idei előrehozott választások kiírásának van egy sajátos oka, amire korábban nem volt példa, a tavaszi két tömeggyilkosság két nap alatt a belgrádi iskolákban. Ez olyannyira összehozta az ellenzéki balközép és Európa-párti pártokat, hogy Vučić megijedt. Ugyan teljes hatalma van minden téren, de belgrádi politológusok egybehangzó véleménye szerint attól tart legjobban, hogy megerősödik az ellenzék.

De mennyire erősödhet meg? A körülmények nem sokban különböznek a magyarországiaktól, Vučićéknak is erősen lejt a pálya. Van reális győzelmi lehetősége az ellenzéknek?

Teljes mértékben így van, a körülmények sokban hasonlítanak. Ha van is győzelmi esély, az akkor is csak pár százalék. És ennek különböző okai vannak, a választások lebonyolításának a módja is ilyen. Ilyen ok például az is, hogy Szerbia 6 millió 700 ezer lakosából 6 millió 500 ezernek van szavazati joga. Ez demográfiai lehetetlenség, de annak köszönhető, hogy beszámítják a koszovói lakosságot is a választójoggal rendelkezők sorába.

Hogyan érkeznek onnan szavazólapok?

Mivel az egész ország egyetlen szavazókerület, ezért ez nagyon könnyű. Én nem azt mondom, hogy csalni fognak, de nem túl nehéz megoldani azt, hogy a szükséges szavazatmennyiséggel biztosítsák a többséget. A Szerb Haladó Párt (SNS) a legutóbbi, 2022-es áprilisi választásokon is éppen hogy csak megszerezte az abszolút többséget, a szocialisták és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) pedig kívülről támogatta a kormányt. És ott vannak az olyan megoldások, mint a 2500 dináros napidíj, meg különböző jutalmak arra az esetre, ha az ember lefényképezi a szavazólapját és aztán bemutatja a pártnak. Ezek fényében az ellenzéki győzelem valószínűsége nagyon alacsony.

De ez mennyire legális, hogy lefényképezik a szavazólapot és bemutatják?

Az ezzel való zsarolás nem legális, de hogy lehet megakadályozni? Tudja, van egy turcizmusra alapuló balkáni közmondás, hogy a kádi beperel és a kádi ítél el (kadija te tuži, kadija ti sudi). Vagyis, aki a választásokat szervezi, az hatalmas előnyben van.

Magyarországról úgy tűnik, hogy Vučić az Orbán-rezsimet koppintja. Mennyire jó tanuló e tekintetben? Mennyire nyúlta le a Szerb Haladó Párt a szerb társadalmat?

Rettenetes mértékben lenyúlták a szerb társadalmat. Ez azért is lehetséges, mert a haladóktól jobbra még egy egész rakás jobboldali törpepárt létezik – ezeken a választásokon például 18 párt indul. Nyíltan jelen van a közbeszédben, hogy egyszerű munkahelyekre sem lehet anélkül bejutni, hogy az ember ne szavazzon „A Pártra”. Sajnos ugyanezt a modellt követi a VMSZ is. És még csak azt sem mondanám, hogy lemásolták az Orbán-rendszert, mert ennek Szerbiában 30 éves hagyománya van, Miloševićtől ered. Vučić csak egy jó tanulója volt Miloševićnek, később meg Orbánnak, ami a hatalmi technikákat illeti.

Van szabad sajtó, vagy valamennyire elérhető nyilvánosság a szerb ellenzék számára?

Szerbiában valamivel több független sajtószerv működik, mint Magyarországon. Az a fajta megyei lapdömping, amit a Kesma megszerzett magának, az Szerbiában nem létezik. Ez nem azt jelenti persze, hogy a szerbiai vidéki közösségekben a vezető független lapokat olvassák, arról nem is beszélve, hogy messze a televízió a legfontosabb a tájékozódás céljából az átlagember számára. De azért nagyon komoly napilap és hetilap is létezik szerbül, el is tudja magát adni, többnyire Belgrádban, meg Vajdaságban.

Virágzik a szerb-magyar barátság, és ez a kampányban is látszik. December elején Lázár János kampányolt Szerbiában, Palicson, Vučić és a VMSZ mellett, felajánlotta, hogy magyar kampányszakértők mennek a VMSZ kampányát segíteni. Ezt épp az önök portálja, a Szabad Magyar Szó hozta nyilvánosságra. Lett-e bármiféle következménye az elhangzottaknak?

A magyar kormány levette a saját oldaláról a videót, majd levetette a szabadkai önkormányzat lapjának a portáljáról is.

Pedig önmagában a külföldi kampányszakértők jelenléte nem törvénytelen.

Csakhogy a Fidesz néhány nappal azelőtt nyújtotta be a szuverenitásvédelmi törvényt, úgyhogy ez akkor igen furcsán hatott. Egyébként Lázár palicsi mondata, hogy „aki Bálintra szavaz, az a mostani szerb kormányra adja a voksát”, mélységes tudatlanságot tükröz. Tudniillik a vajdasági magyarok nagy többsége utálja Vučićot, nem felejtették el azt, hogy a boszniai háborúban milyen álláspontot képviselt. Tehát az az állítás, hogy ha Pásztor Bálintra szavaznak, akkor minden jó lesz, mert Vučić marad hatalmon, nos, ennek semmi köze a valósághoz. Az, hogy mégis így fognak szavazni a magyarok, az annak a következménye, hogy Orbán Viktor és a VMSZ erre szólítja fel őket. Mivel a magyar párt nemformális koalícióban áll Vučić pártjával, az emberek azt hiszik, hogy ha ők maradnak, az jó lesz a két országnak és majd újra dől a pénz Magyarországról. De az, hogy a magyarok szeretik Vučićot, vagy, hogy a szerb politikai vezetés Magyarország iránti barátsága őszinte, azt az elmúlt évtizedek történéseinek, jelzéseinek fényében teljes felelősséggel merem állítani, hogy téves gondolat.

Ez aligha zavarja a magyar kormányt. Szlovákiában is az ottani magyarok elutasítják Ficót, ott még a Fidesz magyar partnerszervezete is elzárkózott a vele való együttműködéstől épp azért, mert tisztában vannak magyarbarátsága őszinteségével. Ez azonban nem jelentett akadályt az Orbán-kormány számára abban, hogy Ficot támogassa.

Ez is újabb bizonyíték a hatalom képmutatására. Szükséges, hogy erre rámutassunk, mert előbb-utóbb csak felnyílnak a szemek. A VMSZ különben akkor vált egyeduralkodóvá a vajdasági magyar politikában, miután sikerült összeboronálnia a Fideszt a Szerb Haladó Párttal (SNS).

Ez a kapcsolatfelvétel mikor történt?

2009-2010-ben kezdődött. Az első találkozást Pásztor István szervezte meg az SNS és Orbán között az akkori párt-, majd később köztársasági elnök, Tomislav Nikolić kérésére.

Felmérések szerint a legnagyobb támogatottsággal rendelkező párt az SNS. Ugyanakkor az Európai Unióhoz való csatlakozás támogatottsága is magas, a haladók és Vučić táborában is. Ők úgy gondolják, hogy ezzel a Vučić jelképezte demokratikus deficittel, ezzel az orosz kapcsolattal lehet csatlakozni az EU-hoz?

Két oldalról kellene megközelíteni ezt a kérdést. Az egyik a propaganda által „megvezetett nép”, a másik meg a hatalmi kör hozzáállása. Vučić többször kijelentette, hogy „Koszovó elismerése árán nem érdekel bennünket az Európai Unió”. Az elmúlt évek során csökkent is a szerbiai lakosságon belül azoknak az aránya, akik Európa felé igyekeznének.

Miért?

Kicsit úgy van ez, mint Magyarországon, hogy aki Európába igyekszik, az már el is ment. Legalább félmillió szerb fiatal dolgozik Nyugat-Európában, akik nem szavaznak. Az általános választási részvételi arány 58-59 százalék, a fiatalok esetében meg 30 százalék körül mozog. Ez katasztrofális, mert a felmérések szerint a fiatalok nagy többsége Európa-párti. A szerb pártok részéről különben Koszovó a központja mindennek. Olyan dömpingkampány folyik Koszovó ügyében, hogy ennek nagyon nehezen tud ellenállni egy egyszerű szerb ember, aki csak a televíziót nézi. Ha megkérdezzük, hogy mi a legfontosabb, Koszovó, vagy a gazdasági oldala az életnek, akkor az utóbbit választja a többség. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy elismerjék-e Koszovót vagy se s Európáért, akkor már nemet mondanak.

Mennyire erős lakossági szinten az oroszpártiság?

Indul a választásokon egy Orosz Párt is, törpepárt ugyan, de maga az a tény, hogy létezik, mutatja, mennyire fontos a szerb, főleg a vidéki szerbség szemében az, hogy az oroszok velük vannak. Van egy montenegrói közmondás, hogy „mi meg az oroszok 150 és fél millióan vagyunk”. Ebből a montenegróiak a félmilliót adják… A szerbeknél is erős a ragaszkodás. Az, hogy az 1999-es NATO légiháború óta Oroszország kiáll Szerbia mellett, ez azért megült a szerb lélekben, ezt nagyon nehéz kiküszöbölni.

A szerb lakosság a délszláv háborúkkal megélte a maga Trianonját is. Az identitásközpontú gondolkodás, ennek a szimbólumává vált Koszovó-kérdés felülírja a racionalitást is a szerb politikában vagy csak kihasználják azt?

Vučić Koszovóhoz való viszonyulása leginkább ahhoz hasonlítható, ahogyan Orbán Viktor viszonyul a kárpátaljai magyarsághoz. Ha a szerb vezetést igazán az érdekelné, hogy megóvják azt a 4-5 százaléknyi maradék szerbet Koszovóban, akkor annak az lenne a legjobb útja, hogy a lehető legjobb kapcsolatot fejlesszék a koszovói többséggel, a koszovói kormánnyal. Azt mondhatnák, hogy ilyen meg ilyen feltételek mellett elismerünk benneteket. De nem ezt csinálják, hanem követelik vissza azt a területet, ahol a lakosság 95 százaléka albán.

Lát-e reális esélyt arra, hogy belátható időn belül megtörténik Szerbia uniós csatlakozása?

Igen, látok némi esélyt, tudniillik kizártnak tartom, hogy Ukrajna vagy Moldova felé úgy nyissanak, hogy Szerbia meg a Nyugat-Balkán felé nem. Ugyanakkor remélem, hogy az Európai Unióban van annyi előrelátás, hogy ragaszkodjon a feltételekhez, amiket Szerbia pillanatnyilag nem hajlandó teljesíteni. De nem biztos, hogy ha egy komoly programot kínálna az Unió a Nyugat-Balkán felé, akkor nem lehetne megváltoztatni ezt az állapotot. Én egyébként az Uniónak rovom fel azt, hogy Szerbia még nem tag. Sokkal erőteljesebben kellett volna dolgozni velük, sokkal konkrétabb feltételeket szabni, sokkal korábban, nem pedig megengedni azt, hogy az oroszok meg Kína benyomuljon a szerb társadalom bugyraiba. Az EU-nak sokkal hangsúlyosabban kellene kommunikálnia a szerb társadalom felé, nem hagyni azt, hogy csak a Vučić-féle hatalom beszéljen a saját népének, mert ő ennek a nagymestere.