- Magyarország és a türk államok: a számok szerint finoman szólva kétséges, van-e értelme az együttműködésnek

A hangzatos kijelentések ellenére eddig szerény eredményeket hozott a magyar kormánynak az a törekvése, hogy gazdaságilag a korábbiaknál szorosabbra fűzze viszonyát a Türk Államok Szervezetével (TÁSZ), amelyhez megfigyelői státuszban 2018 szeptemberében csatlakozott. A rendelkezésre álló külkereskedelmi áruforgalom alapján joggal tehető fel a kérdé,s van-e értelme az együttműködésnek. Emellette az is, hogy lehet-e fantázia az ebbe a körbe tartozó ázsiai államokkal való szorosabb együttműködésnek, illetve látszanak-e ennek rövid távú eredményei. 

A Türk Államok Szervezetét négy alapító tag (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország) 2009-ben hozta létre, akkor még Türk Tanács néven. A csoport tagjai a gazdasági, kül- és biztonságpolitikai, regionális együttműködési, tudományos, egészségügyi és kulturális célokat és az ezeken a területeken való együttműködést tűzte ki célul. A névváltozáson átesett szervezethez utóbb Üzbegisztán csatlakozott (2019), míg Magyarország 2018-ban megfigyelői státuszt létesített, majd egy évvel később Türkmenisztán is. Orbán Viktor miniszterelnök a szervezet 2019 októberi ülésén úgy fogalmazott: a magyarok ereiben kipcsak vér is folyik, ami egy gazdasági kérdéseket előtérbe állító szervezet ülésén legalábbis furcsán hatott.

Nagy távolság, kis forgalom

Elvben akár jelentős szervezet is lehetne a TÁSZ, mert tagjainak (a megfigyelő státuszú országokat nem számítva) összlakossága meghaladja a 153 millió főt, összterülete pedig a 4,2 millió négyzetkilométert. A teljes képhez tartozik, hogy Törökország a maga 84 millió lakosával egyértelműen túlsúlyos ebben a körben, míg Kazahsztán a 2,7 millió négyzetkilométert meghaladó nagyságával kerek 2 millió négyzetkilométerrel nagyobb Törökországnál. Mégis talán fontosabb ezeknél az adatoknál az egy főre jutó GDP értéke a tagországokban. Ezek alapján a TÁSZ-hoz tartozók kivétel nélkül szegénynek számítanak, az egy főre jutó GDP-ben messze elmaradnak hazánktól. Ez kérdésessé teszi, mekkora a gazdasági lehetőség Magyarország számára ebben az együttműködésben. Egy 2019-es adatsor szerint hazánkban ez az érték 16 470 dollár volt, ami az országok rangsorában az 54. helyet jelentette. Kazahsztáné 9750 (73.), Törökország 9151 (75.), Azerbajdzsán 4814 (106.), Üzbegisztán 1742 (152.), Kirgizisztán 1323 (159.), míg a megfigyelői státuszú Türkmenisztáné 7724 dollár, ami a 84. helyre volt elegendő.

Nagy a földrajzi távolság hazánk és a TÁSZ országai között, alacsony a velük kapcsolatos külkereskedelmi forgalom, és ráadásul szinte kivétel nélkül viszonylag szegény országnak nevezhetőek az ebben a körbe tartozó államok – erősítette meg lapunknak Kiss Gábor Dávid, a szegedi egyetem gazdaságtudományi karának docense, a Pénzügyi és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézetének munkatársa. Ráadásul Magyarország olyan kontinentális ország, amely nem rendelkezik tengeri kikötőkkel, így – Törökországot leszámítva –, az említett körbe tartozó ázsiai országokkal az árucserét vasúton és közúton kell megoldani. A jelentős távolságok miatt a szállítási költség jelentős tétel, ráadásul a szárazföldi infrastruktúra minősége is hagy kívánni valót maga után – sorolta a felmerülő gondokat a kutató. Az egy szervezethez tartozó államok esetében a földrajzi összetartozás fontos kohéziós erő lehet. Most éppen ez hiányzik Magyarország esetében.

 A hazai gazdaság ebben az értelemben egy nemzetközi termelési lánc része, ami azt is jelenti, hogy a vállalatok között vagy azokon belül zajlik az áruk kivitele és behozatala, vagyis az export és az import – fűzte hozzá Kiss Gábor Dávid. Hozzátette, hogy Szlovákia, Csehország és hazánk tankönyvi példája a kis és nyitott gazdaságoknak, amelyekben a valójában az azokban jelenlévő cégek állnak kapcsolatban és kereskednek egymással.

Lenne fantázia, de...

Törökország és a török gazdaság nagysága, viszonylagos földrajzi közelség e miatt a magyar-török külkereskedelem nagyságrendekkel múlja felül valamennyi más, Magyarországnak a TÁSZ-országokkal folytatott árucseréjét. A hagyományosan erős török ruhaipar termékeiből nagy a magyar behozatal, ám ennél is fontosabb a két ország külkereskedelmi mérlegében, hogy Törökországban a globális gyártók 17 autógyárat (!) működtetnek, így hazánkba is innen érkezik a Renault, a Fiat, a Peugeot, a Citroën, a Ford, az Opel, a Honda és a Toyota több modellje is. Ugyancsak Törökországban található – Lengyelország mellett – a német MAN egyik autóbuszgyára.

Így érthetővé válik, hogy a magyar-török külkereskedelem jelentős részét adja a gépkocsik behozatala és kivitele. Tőlünk az Audi, a Mercedes és a Suzuki jut be a török, valamint a Stellantis-csoporthoz tartozó szentgotthárdi gyárból gépkocsi motorok a törökországi autógyártásához. Könnyű azonban belátni, hogy ezek lebonyolításához nem szükséges a Türk Államok Szervezetének bábáskodása.

Abban azonban határozottan lenne fantázia, hogy a jövőben Magyarország kőolajat vásároljon Azerbajdzsántól, valamint földgázt Türkmenisztántól. Igaz, ehhez ki kellene építeni a szállításhoz elengedhetetlen vezetékeket, amelyek költségei magasak. Ugyanakkor az ellátásbiztonság az orosz-ukrán háború kirobbanása után soha nem látott fontosságú szemponttá vált – figyelmeztetett az oktató. Véleménye szerint a hazai síküveg- és műtrágyagyártás „nem állt volna földbe”, azaz nem kellett volna a termelést felfüggeszteni az elszabaduló gázár miatt, ha megépültek volna a két országot hazánkkal összekötő alternatív vezetékek.

Magyarországnak a Türk Államok Szervezetéhez tartozó államokkal folytatott kereskedelme marginális jelentőségű – jelentette ki Kiss Gábor Dávid. Egyben hozzátette, hogy a hazánk külkereskedelmének közel 80 százalékát az EU-tagállamaival bonyolítja, és nagyjából további 5-5 százalékát az Egyesült Államokkal, Kínával, valamint Oroszországgal. Vagyis a fennmaradó 5 százalékot kellene elosztani a világ többi országai között, aminek csak egy aprócska szeletét képezik a TÁSZ-országok. Ráadásul ez utóbbi kategóriába tartoznak bele a magyar külkereskedelem szempontjából olyan fontos  ipari és kereskedelmi nagyhatalmak, mint Japán, Dél-Korea, Tajvan és az Egyesült Királyság.

Akadnának kézenfekvőbb jelöltek

Kínálkozna a lehetőség, hogy magyar cégek befektetőként jelenjenek meg a TÁSZ-hoz tartozó országokban, amelyek piaca kevésbé telített, mint az európai országoké. Ebben az esetben nehezen megválaszolható kérdés, hogy – leszámítva a hazai tőzsdei cégeket – létezik-e az a vállalati kör itthon, amely rendelkezik megfelelő gazdasági és pénzügyi erőforrásokkal ahhoz, hogy a viszonylag nagy távolságban található államok területén megjelenjen – tette hozzá a szegedi egyetem oktatója. Az ottani befektetések sok bizonytalanságot hordoznak magukban, és ezeknek csupán egyike a távolság. A Türk Államok Szervezetéhez tartozó országok más kultúrkörhöz tartoznak, mint hazánk, munkanyelvük nem az angol, hanem az orosz. Ezeken túlmenően hiányozik a befektetési döntéseket nagyban befolyásoló tényező: a helyi piac ismerete.

Magyarország számára sokkal kézenfekvőbb lenne, ha kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait az olyan, hozzánk lényegesen közelebb fekvő országokkal erősítené, mint Szerbia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia vagy Moldávia – vetette fel Kiss Gábor Dávid, elismerve, hogy egyfajta keleti nyitás szükséges. Ez alapvetően mégis azt jelenti, hogy a Kínával való gazdasági együttműködés megkerülhetetlen. Nem szabad elfelejtkezni a közel százmillió lakosú, komoly gazdasággal rendelkező Vietnámról sem.

Kétségtelen, hogy az elmúlt évek nem kedveztek a külkereskedelmi forgalom fellendülésének a TÁSZ-hoz tartozó országokkal sem, mert Magyarország bekapcsolódását követően a Covid-járvány bénította le a világgazdaságot, majd a kirobbant orosz-ukrán háború gördített akadályokat a gazdasági kapcsolatok fejlesztése elé – ismerte el Kiss Gábor Dávid, amihez hozzátette: aligha a TÁSZ-országokkal folytatott kereskedelem lesz a magyar gazdaság meghatározó fejlődési pályája az elkövetkező kétszáz évben.