„Kétféle ember van. Az egyik valaki akar lenni, a másik valamit akar tenni. Én az utóbbihoz tartozom.”
Jean Monnet
Az Európai Unió egyik alapító atyjának tekintett híres francia életének és tevékenységének áttekintése máig érvényes tanulságokkal és üzenetekkel szolgál számunkra.
Jean Monnet 1888-ban született a francia Cognac városában. Tizenhat évesen befejezte tanulmányait, ezután Londonban kezdett dolgozni a család tulajdonában álló konyakkereskedésben. Nagyon gyorsan sikeres üzletember vált belőle, és ennek köszönhetően beutazta a világot, páratlan kapcsolatrendszert alakított ki fontos és befolyásos emberekkel.
Mivel a katonai szolgálatra alkalmatlan volt, az első világháborúban szellemi tevékenyégével szolgálta a hazáját, a francia kormány gazdasági tanácsadója lett. Ennek a pozíciónak is köszönhetően 1919-ben a Népszövetség (az ENSZ elődje) helyettes főtitkárává választották. Ekkor mindössze 31 éves volt. Gyors és igen impozáns gazdasági és politikai karrierje többek között páratlan kommunikációs képességeinek volt köszönhető.
Pár év múlva meghalt az édesapja, ekkor kezébe vette az ingatag lábakon álló családi vállalkozást szülőfalujában, és pillanatok alatt talpra állította azt. Ezután, a második világháború kezdetéig több külföldi kormány tanácsadójaként dolgozott olyan érdekes projekteken, mint például a vasúthálózat fejlesztése és pénzügyi rendszerek reformja. Így jutott el például Romániába, Lengyelországba, Kínába, és alakított ki ott gyümölcsöző kapcsolatokat. Amerikában például egy bank alapításnál is segédkezett.
Az eddigi életútból is látható, hogy még a globalizáció fogalmának megjelenése előtt Monnet egy igazi globalista életét élte. Globális és szerteágazó ismeretek, kapcsolatok és erőforrások segítségével futott be sikeres pályát és épített karriert. Számos országban rendelkezett kiváló kapcsolatokkal, sokféle kulturális impulzus érte, nagyon különböző iparágakban dolgozott. Ami összekötötte ezeket a munkákat és területeket, az Monnet kiváló kommunikációs képessége, rugalmassága és kemény munkája volt. Nem lehet csodálkozni, hogy épp egy ilyen komoly tapasztalattal rendelkező ember lett az Európai Unió gondolatának egyik alapító atyja.
A második világháború alatt a francia és angol kormánynak is dolgozott. Az angol kormány szolgálatában sikerült Roosevelttel olyan bizalmas kapcsolatot kialakítania, hogy az elnök egyik tanácsadója lett. Ekkor volt pályája csúcsán. Talán ennek tudatában 1943-tól kezdett el dolgozni az úgynevezett Monnet-terven mint a francia kormány tanácsadója. Ezt a munkát a háború után, 1944-re fejezte be, és az eredményeket beépítette a francia nemzeti modernizációs és fejlesztési tervbe, melynek koordinátora volt.
1943-as beszédében már megjelent az európai gondolat magja, és a következtetés is egyértelmű: „Európában nem lesz béke, ha az államok a nemzeti szuverenitás mentén épülnek újjá. Az európai országok túl kicsik ahhoz, hogy népeiknek a szükséges jólétet és társadalmi fejlődést biztosítani tudják. Az európai államoknak ezért szövetségre kell lépniük egymással.” Egyszerű, de nagyon fontos, máig ható üzenet. Európának a béke és a jólét érdekében kell egyesülnie, és ennek fejében a nemzeteknek le kell mondaniuk szuverenitásuk egy részéről. A fő motiváció tehát a béke és jólét, nem pedig a birodalmi gondolkodás. A nemzeti szuverenitás megléténél pedig sokkal fontosabb, hogy mihez is kezdünk azzal, mire használjuk.
A Monnet-tervet jóváhagyták és elkezdték megvalósítani, de az nagyon lassan haladt. Az áttörés 1950-ben következett be, amikor Robert Schuman francia külügyminiszter felolvasta nyilatkozatát. Ennek lényege az volt, hogy egyetlen főhatóság alá rendelték Németország és Franciaország teljes szén- és acéltermelésének felügyeletét. A külügyminiszter nyilatkozata Monnet tervein alapult, és komoly áttörés volt abban az értelemben, hogy az egyik leggyakoribb casus bellit sikerült megszüntetni. Németország és Franciaország több alkalommal is vívott háborút ezen fontos nyersanyagok lelőhelyei és felügyelete miatt. Ezzel az intézkedéssel ez a veszélyforrás megszűnt.
Ez a javaslat teremtette meg az Európai Szén-és Acélközösség alapjait, amely a mai Európai Unió elődjének tekinthető. 1952 és 1955 között Monnet az Európai Szén-és Acélközösség Főhatóságának első elnöke volt. 1954-ben létrehozta az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért szervezetet, amely olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a közös piac vagy az európai monetáris rendszer.
Monnet élete és karrierje számos esetben rácáfol az előítéleteinkre és a sztereotípiáinkra. Korán, 16 évesen abbahagyta a tanulmányait. Nem volt patrióta, számos országnak, kormánynak dolgozott, a világ különböző földrészein. Mindig is tanácsadó volt, jellemzően külső szereplő, soha nem választotta meg őt a nép semmilyen politikai pozícióra. Nem rendelkezett formális politikai hatalommal, nem volt közszolgálati jogviszonya sosem. Mindezek ellenére rendkívüli hatást fejtett ki a korabeli, és így a mai Európa politikai berendezkedésére. Meggyőzőképessége, tiszta, világos gondolatai és céljai - melyekkel mindenki könnyen tudott azonosulni - eredményezték, hogy Európa jobb hely lett általa. Biztonságosabb, sikeresebb és fejlettebb. Koccintsunk az egészségére egy konyakkal!