Egy irdatlan madár felfigyelt,
ahogy egyedül ülök
a sziklás tengerparton,
irányban távoli hazám felé.
Fenyegetően vijjogott,
mintha csak területét,
vagy fiókákkal teli
fészkét féltené.
Erősen sérelmeztem,
hogy ellenségnek vél,
hiszen nálam
ártalmatlanabb teremtmény
akkor ott
aligha létezett.
Történt egyszer
(nem is olyan régen),
egy férfi felmászott
a Szabadság híd tetejére,
a turul hátára ült,
felgyújtotta, és a Dunába
vetette magát.
– Íme, egy igaz hazafi! – rikoltotta
a bronztotem,
majd mélyen magába szállt.