- Mintha nem is lett volna szocializmus

Feltehetően a legtöbb magyar ember tudja, ki alakította Az őrnagyot a Thália Színház Tóték-előadásában 1967. február 24-én, amely egyben az Örkény-dráma ősbemutatója is volt. Már akkor hatalmas sztárnak számított Latinovits Zoltán, neve a Kemény György által tervezett színházi plakátra is fölkerült. Egy plakátra, ami bármilyen ötletes kivitelezésű, figyelemfelkeltő és igényes, tényleges feladata – hogy a városlakók figyelmét felhívja a színházi előadásra – nem sokáig tart. Tóth Levente plakátgyűjtő úgy érezte, fontos megőrizni az utókor számára azokat a csodás alkotásokat, melyeket nagy művészek terveztek, megidézve ezzel egy sajátosan szabad világot. Az Eötvös10 Művelődési Ház harmadik emeletének folyosóján, és a Kamaraterem előterében látható a Rivaldafényben – híres magyar grafikusok színházi plakátjai című kiállítás.

A magyar plakátművészet az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek végéig élte második fénykorát. A grafikusművészek nem fordítottak figyelmet a szocreál esztétikára, és nagyon szabadon alkothattak. Mindez amiatt is lehetett, mert műveiket nem a jobban ellenőrizhető kiállítótermekbe vitték, hanem az alkotások az utcán voltak láthatóak. A legtöbb plakát úgy néz ki, mintha bármelyik nyugati nagyváros színházának előadását hirdetné, a Rivaldafényben tárlatán szereplő alkotások alapján mintha nem is lett volna szocializmus. Mindezek fonákjaként az is elmondható, hogy épp a szocialista korszak – ahol a termékek eladása másodlagos szempont volt – teremthetett olyan helyzetet, hogy akármelyik reklámplakát művészi módon valósulhasson meg, ha tervezőjének igénye volt rá, szabadon kiengedhetne kreativitását a palackból. Az alkalmazott művészet komoly reklámcél nélkül csupán művészet maradt.

A Rivaldafényben-tárlat plakátjainak alkotói közt feltűnik többek között Réber László, Kemény György, Hegedűs István, Köpeczi Bócz István, Szűr Szabó József, Máté András, Gunda Antal és Varga Győző.

Önmagukban a plakátok is izgalmasak, de a színháztörténetben jártasak tudhatják, nem akármilyen jelentőségű előadások hirdetéseit nézik: a már említett, legendás Tóték-előadás mellett ott van a Madách Színház Koldusoperája (1965) vagy a Porgy és Bess az Erkel Színházból (1969), de látható az első Magyarországon bemutatott musical, a Szivárványvölgy posztere is 1960-ból. Sokszor meglepően modernnek hatnak az alkotások, az Állami Bábszínház 1958-as Szőke ciklon előadását promotáló poszter akár a nyolcvanas évek underground stílusában is készülhetett volna, Hegedűs István munkája harsány színeivel a korban nem jellemző lazaságot sugároz. A művészszínházak prózai előadásai mellett a kiállításon teret kapott a könnyű műfaj is, a varieték világa, melynek plakátjai egy egészen más Budapestet juttatnak eszünkbe.