A közmondás szerint a hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. A boldog békeidők szerint ez bizonyára rossz a hazug embernek, hiszen csúnya dolgon kapják rajta.
Ugyan már, hol vagyunk ettől! Mint annyi sportversenyszámban, a szabályokat módosították. A kormányoldalon minimális erőt sem fejtenek ki annak érdekében, hogy a hazugságaik ne lepleződjenek le akár pár órán belül. Ahogy arra sem, hogy legalább ugyanazt hazudják. A régi közmondásnak még olyan variációi is voltak: „jó fejűnek kell lennie a hazugnak, hogy mindenütt egyformán hazudjon”. Akinek ez nem sikerült, arról azt mondták, nyilván egy helyi hazudóssal példálózva: „hazugabb a Kis Ilus fiánál”.
Szegény Kis Ilus, fogalmunk sincs, ki volt, csak azt, hogy anyai minőségében átok egy kölökkel verhette meg a sors. Kiterjedt családot hagyott hátra. Mai leszármazottai már el se akarják kerülni a lebukást.
Csak ezen a héten két témában is úgy neveztek be a Sánta Kutya rangadóra, hogy azonnal ki is essenek a versenyből. A Sánta Kutya vígan biceghetett, utolérhetetlen előnye volt. Először a Fidesz frakcióvezetője közölte, azért kell csütörtökön rendkívüli ülést tartani, hogy azonnal megtárgyalhassák az ÁSZ éves jelentését, melyet bizonyára az egész ország és a teljes képviselői kar körömrágva vár. Mindenki tudta, hogy hazudik. Rövidesen ki is derült: a strómantechnika kreatív alkalmazásából kívánnak bemutatót tartani. A gazdasági strómanok nagy sikerű fellépései után most új produkció jelentkezik a hazai nagycirkusz porondján: a politikai strómanolás. A Mi Hazánk adta be a Fidesz szája íze szerinti választási törvénymódosítást, annak napirendre tűzése ilyen sürgős.
A Fidesz úgy számol, hogy kevés polgármestere fut be a kerületekben. Amikor más volt a helyzet, egy módosítással benyomta őket a közgyűlésbe. Most jobban jár, ha csak a pártlisták alapján szerveződik a testület. Magam minden szinten a listás, arányos választás híve vagyok, de nem a voksolás előtt, hatalmi érdekből rángatva a rendszert, nem a Mi Hazánk háta mögül lopakodva. A cél világos: az ellenzéknek Budapesten ugyan az arányos pártválasztással is fölénye van, csakhogy a közgyűlésben ehhez kell pl. a Kétfarkú pártiak voksa is. A Jobbikról és a Mi Hazánkról nem is beszélek. A Momentum–DK-vitát is lehet még ügyesen élezni. Vagyis a Fidesz így se nyer, de Karácsony többségét kissé szét lehet cincálni.
Feltéve persze, hogy a valódi ellenzék töketlenkedik, huzakodik, képtelen a helyzetet felismerni. Láttunk már ilyet mi is, a Fidesz is.
A „szuverenitásvédelmi” törvény körüli hazugság egy napig sem tartott ki.
Gulyás Gergely a szokásos ártatlan szempilla-rebegtetéssel (szerintem órákat kellene ebből adnia szemérmetes, ámde kacér hajadonoknak) a kormányinfón közölte, hogy az új Damoklesz kardja semmiképpen sem célozta meg a független sajtó nyaka táját. Igaz, a törvényt benyújtó Kocsis Máté még arról beszélt, hogy „borsot akarnak törni” a baloldali újságírók orra alá, de az régen volt. A szabad sajtó iránti tiszta érzeményektől, leküzdhetetlen vonzalomtól eltöltve meggondolták magukat, és kész.
Ám a volt igazságügyi miniszter a parlamentben még aznap a sajtó nemzet- és szuverenitásellenes tevékenységét hozta fel a törvény szükségességét indokolva. Istenem, hát nem beszélgetnek sűrűn volt minisztertársával, valahogy nincs benne örömük. Mindkettejüket meg tudom érteni. Nagyobb baj, hogy egyesek nem átallották megnézni a javaslat szövegét. Nem olvasták ezek a régieket? Csak baj van abból, ha Pandóra kinyitja a szelencét, Ádám és Éva belekóstol a tudás almájába, Lót felesége kíváncsian hátranéz, pláne, ha ma az érintettek törvényt olvasnak. Amelyben fekete-fehéren benne van, hogy a szabályok nemcsak a választásra jelölő pártokra és civilekre, hanem minden szervezetre és személyre vonatkoznak, amelyek „befolyást gyakorolhatnak a választói akaratra”, és a reklámpiacból kilökött szerkesztőségként pl. elnyertek egy teljesen ártatlan uniós pályázatot, „külföldi pénzt”.
Jelentem, a „választói akaratot” nemcsak a vélemények alakítására hivatott lap befolyásolja, hanem pl. én is, ha a szomszédasszonnyal vagy a zöldségessel közéletről beszélgetek.
Szerencse, hogy az istennek nem nyerek sehol pályázatot.
Persze úgy nehezebb, hogy nem is pályázom, de ezt az új hivatal majd jól lenyomozhatja, a gyanújáról jelentést tehet közzé, aztán mosakodhatok. De mások gondolkodására akar hatni a lelkipásztor, a pedagógus, az érdekvédő, a diákmozgalmár is. Valahogy úgy érzem, a kormányhű lelkipásztort kevésbé vizsgálgatják majd, mint mondjuk egy szakszervezeti embert, újságírót, vagy ha már pap, az Iványiék egyházából valót. Nem véletlenül kapta fel a fejét a Népszava is. Uj Péter máshol egyenesen „turboputyinoid rokihorrorpikcsörsóról” beszél, a forrásra is rámutatva.
Jó, de miért hazudják le a nyilvánvalót? Miért nem zavarja őket a Sánta Kutya-effektus? Szerintem direkt csinálják. Bizonyítani akarják, hogy nekik mindent szabad. Szokja meg a választójuk, hogy egyik nap ez, másik nap az a szöveg. Ne kérdezz vissza, ne emlékezz, csak hidd el.
De vakon. Másképp úgyse lehet.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.