Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a történelemben mindig nálunk nagyobb birodalmak voltak körülöttünk, és „mi sohasem akartunk beléjük harapni, mindig ők akartak belénk harapni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a honfoglalás utáni nyugati kalandozások hetven éven át tartottak, 1941-ben pedig a Horthy-Magyarország hadserege vonult be a Szovjetunióba, és csak utána következett a negyven évig tartó szovjet megszállás. Mi haraptunk, de nekünk fájt.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy mi mindig arra játszunk, hogy minden birodalom temetésén ott legyünk, és eddig ott is voltunk.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia temetésén ott voltunk ugyan, de félig minket is eltemettek, a szovjet birodalom temetése után harminc évvel pedig a feltámadt új orosz birodalom megteremtésében meglepően serényen működünk közre. Melyik csapatban játszik Orbán? És mire?
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy „Magyarországon belül is mindig van egy kör, amely arra törekszik, hogy inkább tagozódjunk be a nagyobb birodalmakba, mert akkor persze ezeknek az embereknek a zsebébe menne a pénz. Mindig vannak, akik a haza egy részét, vagy akár az egészet is pénzért hajlandóak eladni. Szerencsétlenebb időkben akár hatalomra is jutottak; volt egy Gyurcsány-korszak azért.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Gyurcsány-korszak nem volt, mert Gyurcsány Ferenc csupán öt évig volt miniszterelnök, Orbán Viktor ellenben már egyfolytában 13 és fél éve, összesen pedig több mint 17 éve. És miközben ő nem akar „betagozódni”, családja és barátai zsebe valahogy mégis egyre több birodalmi pénzt tud elnyelni. Mi lenne, ha még be is tagozódnának?
Azt állította továbbá a miniszterelnök (Ukrajna anyagi támogatásáról, illetve a csatlakozási tárgyalások javasolt megkezdéséről), hogy az Európai Unióban valójában nincs is vétó, ezért ő nem is vétózhat. „Nem arról van szó, hogy valakik hoztak egy döntést, és mi azt megvétózzuk, hanem arról, hogy nélkülünk nincs döntés.”
Ezzel szemben a tény az, hogy azért nem születhet döntés, mert ő előre közölte, hogy azt megvétózná. Vétó nincs, de lenne. Szó viszont van, de üres.
Azt állította ezen kívül Orbán, hogy „a vak is látja, hogy a legjobban fejlődő, legjobban prosperáló része a világnak tőlünk keletre van, ezért a keletiekkel való gazdasági együttműködés elemi érdek. Ezt kell szolgálnia a kormány külpolitikai tevékenységének is, ezért látnak engem, mint mérgezett egér, egyik nap Svájcban, a másik nap Azerbajdzsánban, jövő héten Argentínában, mert próbálom kitágítani a teret a magyar gazdasági szereplők számára.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a tér kitágítása nem sikerült. A magyar exportnak ma nagyjából a 80%-a megy az Európai Unióba, miközben 2010-ben ez még csak 65% volt. Bulgáriába például harmincszor annyit exportálunk, mint Azerbajdzsánba, a kis Horvátországba pedig másfélszer annyit, mint az óriási Kínába, de még a kétmilliós Szlovéniába is többet, mint a 85 milliós Törökországba. Argentína egyébként nyugatra van, nem keletre. A vak is látja.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.