- „Nem hiszek a fekete-fehér sztorikban” – Exkluzív interjú Mads Mikkelsennel

Kérdezhetem Bruce Lee-ról?

Hogyne, milyen kontextusban?

Amikor azt mondja, hogy Martin Scorsese és Robert de Niro nagy hatással voltak önre, mint színészre, azt értem. De amikor Bruce Lee-t nevezi meg, azt kevésbé.

Mindannyiunkát lenyűgözött Bruce Lee, amikor kisfiúk voltunk. Olyan volt, mint egy király, az elegancia ahogy fellépett, fenséges volt. Ugyanakkor volt neki egy speciális arca, ami annyira érdekes volt. Úgy tudott kamera elő állni, hogy tudtad és érezted: valami érdekes dolog történik belül. Volt benne egy kis minimalista színész is, amit nem mindig használt, de amikor elővette ezt a képességét, lenyűgözött. Csodálatos volt ránézni.

Saját produkció esetében tanult esetleg valamit?

Rendezőtől? Biztosan. Színésztől? Talán. Eljátszott karakter kapcsán? Biztos, hogy semmit. Rá vagyunk kényszerítve, hogy okosabbnak kell lennünk a karaktereinknél, mert mi vagyunk azok, akik kívülről és belülről látjuk őket, a hibáikat és az erényeiket. Ez nem jelenti azt, hogy ettől olyan okos leszek, mint,  Einstein, ha én játszanám el őt, de látnom kell valamit róla, amit ő nem látott, tudott. Nekem kell megadni azt az élt, amit bele akarunk tenni a filmbe, hogy hitelesen és egyben izgalmasan tudjam őt életre kelteni. Szórakoztató és érdekes lehetek egy felszínes alakítás esetében is, és a karaktereken keresztül megtanulhatunk zongorázni, lovagolni, meg ilyenek, de ezzel nem tanulunk meg semmit se az emberi természetről.

Akkor jön a triviális kérdés: mi alapján választ szerepet?

Bármilyen szerepajánlatot meghallgatok, és semmire sem mondok kapásból nemet. Azonban, ha valamit visszautasítok, akkor annak oka van: nem fogott meg a történet, a rendezővel nem lehet kommunikálni, vagy nem tudott meggyőzni arról, hogy amit el szeretne mesélni, arra érdemes figyelni. Amelyikre igent mondok, az a forgatókönyv alapján történik, ám valamit ellenőrizni kell. Ez pedig nem feltétlenül az általam eljátszott karakter. Ennél sokkal fontosabb a teljes kép, hogy az a karakter, akit el kell játszanom, milyen környezetben mozog. Nem hiszek a fekete-fehér sztorikban. Olyan nincs, hogy egy figura jó vagy gonosz. Nem mindenki Isten vagy Sátán. Mindig szeretnék valami hibát találni a jófiúkban, illetve valami értelmeset találni a rosszfiúkban, ezt keresem, hogy egy kicsit szilárdabbak legyenek az általam eljátszott személyiségek. Fontos: semmiképpen sem a „nekem passzoló” kihívást keresem. A fattyú kapcsán volt egy vetítés itt Marrakeshben, amely után volt közönségtalálkozó. Mint mindig, itt is kérdezték, hogy mi az ami közös bennem és az eljátszott figurában és jelen estben Ludvig von Kahlenben. A válaszom erre mindig az  hogy talán csak egy kis részem. Aztán nagyobbá teszem. Aztán eldobom magamtól a többi oldalamat, és nem hagyom, hogy a karakterem része legyen. 

A szerepválasztásnál befolyásolja a cancel culture és a politikai korrektség?

Miért kellene? Egy karakter az egy karakter. És a karakterek rengeteg hibát követnek el. Ez is része a film drámájának. Ha azon kezdenék gondolkodni, hogy ezek a hibák megsértenek-e majd valamit, akkor az egy nagyon helytelen út lenne. Üzenem mindenkinek, aki rátér erre az útra, hogy jobb, ha abbahagyja a szakmát.

Első szerepe a Pusher című film volt, amikor még csiszolatlan gyémánt volt színészként. Most viszont már a legszofisztikáltabb európai színészeink egyike. Hogyan látja a saját fejlődését?

Igen, ez kifinomult bók, köszönöm. Azt hiszem, talán csak egy kicsit jobban ismerjük az eszközeinket, ahogy öregszünk, és néha kijátsszuk őket, néha pedig nem szabadna kijátszani azt az eszközt. Más eszközzel vagy hangszerrel vagy bármi mással kell játszanod. Látom, hogy öregszem. És azt hiszem, ez is hozzátartozik, hogy megtanulsz bizonyos dolgokat, de mindig lesz egy csomó dolog, amit nem tudok. 

Azt, hogy nettó szupersztár, hogyan dolgozza fel?

Az, hogy hollywoodi filmeket csinálok, egy dolog, mert akkor csak az árnyékban lehetek ezeknél a produkcióknál. Például amikor ott van mellettem Harrison Ford, hát, akkor én ki vagyok, nem igaz? Amerikában mehetek bárhova, senki sem hederít rám. Ezzel minden rendben van, békében vagyok ezzel. Aztán itthon, Dániában, igen egy kicsit más a helyzet. Az ígéret földje castingnál pont az ellenkezője volt, ott mindenki tőlem volt megrettenve. Fiatal színészek, akik az én filmeimen nőttek fel, nem mertek velem szóba állni.

Próbálok otthon normális életet élni, ám minden reggel elfelejtem, hogy ki vagyok. Kimegyek, aztán valaki fényképet akar és nem értem, hogy miért ennyire fontos ez. Aztán rájövök, hogy ez van, otthon szupersztár vagyok.

Az ígéret földje a Valhalla - A vikingek felemelkedése óta a legfizikaibb szerepe.

Néha elég kosz volt, és néha elég hideg. De ellentétben A vikingek felemelkedésével, ahol a semmi közepén voltunk, itt volt egy lakókocsi. Így beleszaladhattunk a melegbe. De nem is a Valhalla volt a legkeményebb film, amelyben játszottam, hanem a Sarkvidék, amit tényleg a sarkvidéken forgattunk. Nem volt ott az égvilágon semmi, majdnem odafagyott a seggem.

Az, hogy szerepelt a legjobb újkori Star Wars filmben, a Zsivány egyesben teljesen új rajongótábort toborzott önnek, azokat is, akiknek fogalmuk sincs az eddigi munkájáról.

Ez határozottan igaz. De ott van az érem másik oldala is, az, ami fantasztikus. Néhányan azok közül az emberek közül, akik kíváncsiak, mondjuk, hogy tetszett nekik a Hannibal sorozat vagy a Star Wars, vagy tetszett nekik, amit én csináltam ott, elkezdik nézni, amit én csináltam Dániában. És hirtelen a dán filmek új piacot kapnak, és a kisebb filmek elkezdenek utazni. Szóval ez a szép oldala a dolognak.

Vállalkozna arra a nagy rajongói kérésre, összevesse az ön Hannibál alakítását Anthony Hopkins-éval, melyet A bárányok hallgatnak esetében láthattunk?

Nem. De azért sem, mert neki negyven perc játékidő jutott, nekem három évad, ahol elmehettem a végletekig. Mindemelett biztos vagyok abban, hogy nem lesz több ilyen széria az életemben. ahol hagynak kísérletezni.

A Dust Bunny című filmet Budapesten forgatta az ősszel. Mit lehet erről tudnunk, azon túl, hogy minden bizonnyal jól érezte magát Magyarországon?

Igen, jól éreztem magam Magyarországon. A Dust Bunny egy film, amit Brian Fuller rendezett. Az első nagyjátékfilmje, együtt dolgoztam vele a Hannibal című sorozatban. Most pedig megcsinálta az első játékfilmjét. Ez egy sós vízzel teli film. Őrületes, mint a Hannibal, de egy fiatalabb közönséget kíván megszólítani. Egy kislányról és egy férfiról szól. Szomszédok. A lánynak van egy problémája. Azt hiszi, hogy valami baj van vele. Azt akarja, hogy a férfi segítsen. És aztán minden elindul a lejtőn.