Egy alkoholista, egy depressziós és egy sokgyerekes családapa – mi a közös bennük? Ernst Theodor Amadeus Hoffmann, Hans Christian Andersen és Charles Dickens egyvalamiben hasonlít: mindhárman sajátosan meghatározó alakjai a karácsonyi forgatagnak, hiszen egy bizonyos művük évszázadok óta népszerű ez idő tájt. Igaz, a legtöbb filmként vagy színpadi formában népszerű, de ez nem kisebbíti a szerzők munkáját.
Évről-évre megunhatatlan program A diótörő című balett megtekintése: Budapesten az Operában november 23-a és január 6-a között 41 alkalommal látható E. T. A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály (Nussknacker und Mausekönig) című műve alapján született mesebalett, ebből már csak pár időpontra lehet jegyet kapni, a többi előadás telt házas. Nemcsak hazánk kapcsán van ez így, több külföldi operaház is nagy üzletet csinál A diótörővel, a londoni Royal Opera House is hasonló nagy szériát fut Pjotr Iljics Csajkovszkij balettjével. Hoffmann meséjében egyébként nem minden adott a karácsonyi hangulathoz, bár épp karácsony idején játszódik, ráadásul gyerekek és ajándékok között, a kirajzolódó varázslatos világ nem a legkellemesebb, több évtized alatt finomították, míg hamisítatlanul „karácsony-kompatibilis” nem lett. Hoffmann műve jóval összetettebb és sokszor rémálomszerű, az alapot id. Alexandre Dumas dolgozta át 1844-ben, ebből született Csajkovszkij világhírű balettje 1892-ben. Majd száz év telt el az alapmű megjelenése és a varázslatos balett premierje közt, A diótörő azóta is hódít, ehhez a grandiózus, már az ősbemutatón is minden képzeletet felülmúló díszlet is hozzájárul, nem beszélve Csajkovszkij fülbemászó dallamairól, melyek mindenki számára ismerősek lehetnek. De ha már a gazdag képzeletvilágról beszélünk, érdemes pár szót ejteni az alapmű szerzőjének életéről. Az 1776-ban született Ernst Theodor Amadeus Hoffmann művészi eszményképe Mozart volt, a zeneszerző iránti tiszteletből vette föl az Amadeus nevet. Hoffmann páratlan tehetségű és szorgalmú alkotó volt, aki elsősorban zenésznek tartotta magát, másodsorban grafikusművésznek és festőnek, csak mindezek után említette meg, mintegy mellékesen irodalmi munkásságát – mely kapcsán végülis fennmaradt neve. Mindezek mellett Hoffmann polgári foglalkozást is űzött, jogász, államigazgatási hivatalnok volt. Írt prózát, zenét, volt karmester és zeneigazgató, rajzolt, szüntelenül dolgozott. A sokoldalú alkotó alkoholizmusa közismert volt, sokan delíriumközeli képzelgésekhez, a kialvatlanság miatti hallucinációkhoz kötik világának sokszínűségét – Hoffmann saját maga készített illusztrációt meséihez. A 44 évesen feltehetően szifilisz általi hátgerincsorvadásban elhunyt szerző egy máig érvényes fantáziavilágot teremtett, mely a karácsonyi ünnepkörben is helyet kapott.
Hans Christian Andersen Hókirálynője (Snedronningen) rengeteg színpadi és filmes adaptációt megélt (még a Disney is megcsinálta a saját verzióját, a Jégvarázst). A több kisebb fejezetből álló mese nem a formalitások szintjén, inkább az ünnep lelki oldaláról mutatja meg a karácsonyt, a két barát, Gerda és Kay közösen énekelnek egy karácsonyi, egyházi éneket, ennek két sora átvonul a művön. A világ leghíresebb dán szerzője büszkélkedhet konkrét karácsony-tematikájú írásokkal, az egyik A kis gyufaárus lány, a másik A fenyőfa, előbbiben egy gyermek remények közt halálra fagy, utóbbiban egy fenyőfa remények közt, hogy szép karácsonyfa lesz belőle, elégettetik. Andersen élete végére roppant elismert szerzővé vált, de mindig is magányos, depresszióra hajlamos ember volt, aki frusztrációit, reménytelen szerelmeit, édesanyja ridegségét és minden bánatát meséiben írta meg. A Hókirálnyő kivételesen pozitív véget ér, Gerda hosszú és veszélyes útra indul, hogy megkeresse barátját, a forró örömkönnyek, a szeretet megolvasztja Kay jéggé vált szívét. Ezzel a gyönyörű véggel válhatott Andersen meséje kedvelt karácsonyi történetté, a másik kettőtől nem igazán lesz jókedvünk.
Legkönnyebben Charles Dickens neve kötődik az ünnepkörhöz, hiszen Karácsonyi ének (A Christmas Carol) című műve önmagában a karácsony irodalmi megjelenítésének klasszikus úttörője. Ha úgy vesszük, egyfajta propagandaírásként is felfogható, mert épp ekkoriban vált divattá Angliában a karácsony megünneplése. Az újságíróból regényíróvá vált Dickens remekül tudta, mire vágyik a közönség, túlzás nélkül a viktoriánus kor sztárírójává vált emberszerető humorával, mesélőkészségével. Dickens élete nagy dobása volt a Karácsonyi ének, mely 1843 decemberében jelent meg és egy nap alatt el is fogyott. Egy év alatt 13 új kiadást élt meg. Dickens a könyv megjelenésekor ötgyerekes családapa volt, később még öt gyermeke született, a szigetország mesemondójának számított, hiszen a Karácsonyi énekkel körbeturnézta Angliát, felolvasásokat tartott. A szerző jól ismerte a nyomort, és nem egyszer írta meg a fukar üzletember torzképét, a Karácsonyi ének egy ilyen ember megjavulásának történetével lopta be magát az emberek szívébe. Minden kétséget kizáróan ez az a sikeres karácsonyi mű, ami a legközelebb áll az ünnep meghittségéről, szeretetteljességéről alkotott képünkhöz. Sikere töretlen, nemhiába.
