Lehet, hogy a legkedvesebb filmje a 6:3?
Mindegyik kedves. De alighanem abban játszottam a legösszetettebb szerepet. Egyszerre volt jelen a sportlegenda, az elveszett és megtalált gyermek mítosza, az írástudók árulása, a hiteles groteszk. Ma is jólesik megnézni.
Szokta?
Igen. Már csak azért is, mert a Tuttit például én találtam ki.
Eredetileg mi volt? Játszd újra…
...Rezső! Mert a főhőst Boksai Rezsőnek hívják. Ám egyébként is akadt néhány ötletem. Hegykőn, ahol születtem, mesélték, hogy a helyi párttitkár be volt nyomva, mint a rajzszög, és azt mondta egy taggyűlés végén: Énekeljük el a Benficát! Súgták neki: elvtárs, az Internacionálét... A franc egye meg – kiáltott fel – ezt a két csapatot mindig összekeverem! A filmbe így került a Juventus, mert Tímár Péter rendező szerint a Benfica már nem volt eléggé nagy csapat.
Magához a 6:3-hoz milyen a viszonya?
Felnőttként akkor ébredtem rá a jelentőségére, amikor olyan extraklasszisokon, mint Albert Flórián vagy Mészöly Kálmán, láttam, mennyire vágyják a hasonló sikert. De már gyerekként megcsapott, hogy még egy Győr-Sopron megyei kis faluban sem állhattál be futballozni, ha nem tudtad fejből a londoni tizenegy névsorát. Akkor persze még nem sejtettem, hogy egyszer megismerhetem az évszázad mérkőzésének legendás hőseit. Először – az összeállításnak megfelelően – Grosics Gyula bácsit és Buzánszky Jenő bácsit hívtam meg A fösvényre az Új Színházba. Aztán Szigetszentmiklóson játszottunk a színészválogatottal, és Puskás Öcsi bácsi vezette a meccset. Amikor a komédiások csapatkapitánya lettem, forszírozni kezdtem, hogy minél többször jöjjenek velünk.
Mentek?
Hála a jó égnek! A 6:3-as film bemutatója után még vissza is hívtak rendszeres találkozóikra a Gellért Szállóba. Ha nem értem rá, mert előadásom volt a színházban, letorkoltak: Játszol, játszol… Mondd le!
Melyik volt a legkiválóbb játékvezetői hármas, m. v.?
Az, amelyiket a másfél ezer lakosú Hegykőn háromezren láttak harminc évvel ezelőtt. Ott is Puskás fújta a sípot, Buzánszky és Hidegkuti Nándi bácsi lengetett. A Hegykő vegyest pedig Novák Dezső dirigálta edzőként, Szendrei József akkor állt utoljára a kapuba, a mezőnyben Bene Ferenc, Esterházy Márton, Izsó Ignác, Kovács József, Rab Tibor, Törőcsik András és Orbán Viktor játszott. Ha jól emlékszem, a miniszterelnök akkor találkozott először személyesen Puskással.
Olyan volt a hangulat, mint a Gellértben?
Amikor csak az Aranycsapat öregjei gyűltek egybe, azt nem lehetett überelni. Több poén zúgott, mint a pesti kabaréban, élvezték egymás társaságát, és mindannyian elfogadták Öcsi bácsi primátusát. Puskás súlyosbodó betegsége aztán véget vetett a zenének. De hogy ezek a bálványok tényleg milyen hatalmas alakok voltak, arra jellemző: egyszer megkérdeztem Bundzsák Dezső bácsit, akivel – nem kis szerencsémre – együtt futballozhattam a Vasas öregfiúkban, miért szerepelt csak 25-ször válogatottban, amíg Bozsik József több mint százszor játszott. Azt felelte: azért, mert a Cucu annyival jobb volt!
Gyanítom, aligha véletlen egybeesés, hogy ugyanabban az évben, 1999-ben mutatták be a 6:3, avagy játszd újra, Tuttit, és kapta meg a Kossuth-díjat.
Én is azt hiszem. A Kossuth-díj bizottság elnöke Kállai Ferenc volt, de nem terjesztett fel. Ahogyan tudom, Orbán Viktor megkérdezte tőle: És az Eperjes? Mire Kállai azt válaszolta: Tényleg, most dobott nagyot!
A 6:3-ra értette? S ha nemet mond, akkor nem kapja meg?
Szerintem igen és nem.
Nem mindenki mesélte volna el nyilvánosan, hogy a kormányfő közbeszólt.
Csak felvetett valamit. A lényeg, hogy a színészóriás egyetértett vele.
Tűnődöm, megkérdezzem-e: melyik a nagyobb szerelem, a színművészet vagy a futball?
Nincs választásom. Kölyökként arról álmodoztam, hogy labdarúgó-világbajnok leszek. De aztán annyi mindent és annyi mindenkivel játszhattam filmen és színpadon… Most már semmit sem cserélnék vissza.
