Nincs bökkenő
Nincs bökkenő:
A boldog nőnek lelke röppenő,
S bár lenge ő,
A gyengesége elsöprő erő.
A hódolat,
Mi benned buzgó árként felfakad –
A balga kín,
Csak egyre űz szeszélyek útjain.
Lásd, kába vagy!
Hogy törje össze kristály gondodat,
S teremtse ő –
Vágyod kezéből újult sorsodat.
Ha könnye hull,
Ha boldog sóhajt súg ma válaszul –
Csak benne élsz,
S már senki, semmi többet nem remélsz.
Nincs bökkenő.
Szerelmes vágy bilincse: éltető.
A sorsod ő,
A mindenséggel bíró drága NŐ.
Egy este a konyhában
Parafrász Kántor Péter Reggel a konyhában című versére
Ezt vártad, jól tudom,
A nő háttal áll,
Válla fölött
Hátranéz, kacér
Tekintetét hanyagul
Veti rád,
És mosogatni kezd,
Vagyis, csak úgy tesz,
Hogy észrevedd,
A vágy is, meg az alkalom
Megérkezett.
Ezt vártad. Ezt. Meg is.
A barna bútorok között,
Mikor a képlet összeáll,
Csak benned nem buzog
Fel a kéj éltető tüze.
A falon az árnyak
Lassan elmozdulnak,
Lassan tiszta lesz
Minden tányér és pohár,
Még egy kávét ihatnál,
Talán akkor, ha a szív-
Verésed meggyorsulna.
Hátranéz,
Nem kacér már,
Tudod jól, és tudja jól:
Ide jutottunk.
Elodázott bűneink
Végkép elmaradnak.
Könnyű leszek
és majd könnyű leszek,
mint a madártoll,
áttetsző bőröm alatt
rövidülő csontjaim,
zsugorodó inak,
sötéten kanyargó erek.
Majd könnyű leszek.
Meglátogatsz majd,
felrázod a párnám,
kiviszel a vécére,
innom adsz,
beszélsz hozzám.
Nézlek majd,
és látom az újszülöttet,
aki voltál,
a csodát,
aki apává tett,
és bármivé lettél,
rajongva szeretlek,
és könnyű leszek.
Fogod majd kezem,
mikor jön a végső álom,
nem is bánom,
ha benned tovább élek,
nem félek,
míg ott vagy velem,
ne félj,
ha átlibbenek.
Ha velem leszel,
könnyű lesz,
könnyű leszek.
