Az illiberális rezsim elmúlt nyolc éve alatt Lengyelország az EU egyik meghatározó államából, az Unió fővonalával konfliktusokat halmozó, gondot okozó országgá lett. Gyászos állapotban van a diplomácia is. Ezt a helyzetet kellene rendeznie az új demokratikus koalíciónak - nyilatkozta a Népszavának Marcin Zaborowski, a Lengyel Külügyi Intézet (PISM) korábbi igazgatója, a pozsonyi GlobSec agytröszt munkatársa, és a varsói Lazarski Egyetem oktatója.
A szakértő nemrég véleménycikket közölt a varsói Gazeta Wyborczában, amelyben arról is írt, hogy a jobboldali-nacionalista kormányzás nyolc éve alatt gyalázatosan leromlott a lengyel külpolitika presztízse és a diplomáciai apparátus is. Zaborowski figyelmeztette a kormányzásra készülő demokratikus pártokat, hogy nehéz dolguk lesz, ha vissza kívánják szerezni Lengyelország nemzetközi megbecsülését, szerinte fordulatra van szükség a lengyel diplomáciában is.
Lapunk kérdésére, mi az első számú feladat, a külpolitikai szakértő azt felelte, az október 15-i választás esélyt adott az elvesztett presztízs visszaszerzésére. Az első feladat az, hogy helyreálljon a normalitás a Lengyelország-EU kapcsolatrendszerben, Lengyelország térjen vissza az EU-ba és szerezze vissza korábban ott elfoglalt megbecsült helyét. Nem csak az európai intézményekkel, de az EU vezető államaival is „békét kell kötni”. Az első helyen az EU-val való jogállamsági vita befejezésének kell lennie ebben a rendezésben. Nem maradhatnak meg a jelenlegi konfliktusok. A jobboldali-nacionalista Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányának németellenes politizálása helyett „vissza kell térnie a lengyel-német érdekközösségnek”. A PiS az elmúlt években egész sor konfliktust robbantott ki az ország legnagyobb gazdasági partnerével szemben. Az utóbbi időben a konzervatívok már a német katonai veszéllyel és az oroszokkal lehetséges lengyelellenes paktumról értekeztek.
Vége a vétóknak, Lengyelország eminensként térne vissza az Európai UnióbaA világsajtót bejárta az, hogy Lengyelország csillagászati összegű háborús jóvátételt követelt szövetségesétől. Marcin Zaborowski erre a felvetésre reagálva emlékeztetett: a rendszerváltásig a német-lengyel viszony, amelyet a náci bűnök miatt elképesztő történelmi örökség terhel, gyakorlatilag rendezetlen volt. A kommunista rendszer állandóan táplálta az ellenségesség és gyanú légkörét, létezett a német revansizmustól való félelem. 1989 után új fejezet kezdődött. Ez azt jelentette, hogy a német-lengyel viszonyban fokozatosan érdekközösség alakult ki. A német kormányok szinte ügyvédei lettek a lengyelek euroatlanti csatlakozási törekvéseinek – jelentősen előmozdították azt. Ez eminens lengyel érdek volt. Ugyanakkor Németország számára fontos volt, hogy keleti szomszédjában stabilitás legyen, kiszámítható legyen a politika, fejlődjék a gazdaság. A németek számára Lengyelország fontos befektetési terep lett. A PiS viszont a hagyományos németellenes retorikával szólította meg azokat a társadalmi csoportokat, ahol tovább élnek ezek a valós emlékekre épülő érzelmek majd nyolcvan évvel a háború után is. Ezzel is építette választói táborát. Sőt, a németgyűlöletet transzformálta EU-ellenességbe, azt hirdetve, hogy Brüsszel a németek nyomása miatt barátságtalan a lengyelekkel, visszatartja az egyébként jogosan járó euromilliárdokat.
Ami a két állam viszonyában korábban is létező rendezetlen ügyeket illeti, a szakértő úgy vélekedett, hogy az elmúlt évtizedekben, a PiS kormányzása előtt is voltak lengyel érdeksérelmek – ő a német-orosz kapcsolatok alakulásában is lát ilyeneket. A liberális lengyel kormányok is tiltakoztak a NordStream balti-tengeri gázvezeték építése ellen – emlékeztet. Sőt, általában véve gyanúval fogadták a Merkel miniszterelnöksége alatt a német-orosz viszony alakulását. A PiS-kormány által benyújtott kárpótlási követelésről feltett kérdésre válaszul Marcin Zaborowski érzékeltette, hogy ez az ügy nem fog felbukkanni az új kormány programjában. Lengyelországot elképesztő pusztítás sújtotta a náci háborús támadás, a megszállás, a népirtás következtében – emlékeztetett az 1939 és 1945 között meghalt hatmillió lengyel állampolgárra, az elpusztult és elrabolt nemzeti vagyonra, az embereket ért személyes veszteségekre. Ezekért az ország soha nem kapott kárpótlást, mondta. „Van tér arra, hogy Németország olyan meggyőző gesztusokat tegyen, amelyek kifejezik a jóvátétel szándékát” – állította a neves külpolitikai szakértő.
Végül a véleménycikkében írtak kapcsán arról faggattam, milyen állapotban adja át a PiS a lengyel külügyi apparátust. Zaborowski szerint teljes újjáépítésre van szükség e téren, mert a jobboldal egyszerűen negligálta ezt a területet. Jaroslaw Kaczynski PiS-vezér kevéssé ismeri a nemzetközi politika terepét, nem tud idegen nyelveket, nem jár külföldre. Az általa hivatalba helyezett miniszterek harmadrangú szerepet játszottak. A tárcától eltávolították vagy háttérbe szorították a szakembereket. A külügyet a kormánypárt egyfajta utazási irodának tekintette. A szakértő szerint a helyreállítást azonban akadályozni fogja Andrzej Duda elnök. Az államfőnek jelentős külpolitikai szerepet ad az alkotmány, s ő menti fel és nevezi ki a nagyköveteket. Zaborowski szerint a lengyel külpolitikai tevékenység súlypontja ezért a következő két évben a miniszterelnöki hivatalba kerül át.
Miklós Gábor: Nálunk nem érezni a lengyelek útkeresésétJeszenszky Géza: Magyarország nemzetközi helyzete a lengyel választások után