- Egyre több idős ember dolgozik, a 70-74 évesek körében 2010 óta ötszörösére nőtt a legálisan állást vállalók száma

Magyarországon inkább a kényszer, a fejlett nyugati országokban döntés kérdése az, hogy nyugdíjba vonulás után a munkát vagy a pihenést választja az ember – így fogalmazott a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója, Molnár László, amikor arról a KSH adatsorról kérdeztük, amely szerint évről évre emelkedik itthon a 65-, sőt a 70 éven felül munkát vállalók aránya.

Míg 2010-ben a 65-69 éves korosztályból 25 ezren dolgoztak, 2022-ben 84 ezren vállaltak munkát. A 70-74 éves korcsoportban is hasonló a tendencia, 2010-ben 6 ezren, 2022-ben 28 ezren voltak jelen a legális munkaerőpiacon. Az adatokból az is kiolvasható, hogy több férfi dolgozik, mint ahány nő.

Az életszínvonalat pedig egyik hónapról a másikra igen nehéz ilyen arányban csökkenteni. Utalt a Policy Agenda elemzésére, amely szerint 2022-ben a nyugdíjasok több mint felének, 1,2 millió idősnek az ellátása nem érte el a nyugdíjas létminimum 145 ezer forintos szintjét. A nyugati országokban jók a fizetések, majd a nyugdíjak is, tisztességes megélhetési biztosító ellátásból élnek az idősek, és csak az dolgozik, akinek ahhoz valóban kedve van. A többiek viszont élvezik a jól megérdemelt pihenést, és utaznak, világot látnak.

Magyarországon nemcsak a nyugdíjast viheti rá a kényszer a munkára, hanem a társadalmi igény is. A háziorvosok átlagéletkora 65 év, ha ők nem dolgoznának tovább, nagy baj lenne. Több más egészségügyi területen sem lehet nélkülözni az idős orvosok munkáját. Igaz ez a nővérekre, illetve a szociális területen dolgozókra, pedagógusokra is.

Hasonlóan látja a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete szakértője is. Marosi János is úgy vélte, főleg a pénz a fő motiváló erő. Van olyan nyugdíjas ismerőse – mondta, aki azért dolgozik, mert még a lakáshitelét törleszti, egy másik pedig az unokájának segít saját otthonhoz jutni. Igaz az is, hogy van, akiknek aktivitásra van szüksége. Nem ebbe a körbe tartoznak a szociális munkakörben dolgozók, akiknek 90 százaléka nő. Az alacsony, 200-230 ezres fizetés miatt annyira kevés nyugdíjra számíthatnak, hogy abból csak nagyon szűkösen lehet megélni. Nem nagyon van más választásuk, minthogy idős korukban is dolgozzanak. Ugyanakkor szükség is van rájuk, hiszen az alacsony bérek, a megbecsülés hiánya és a lelkileg-fizikailag megterhelő munka miatt hatalmas a területen a munkaerőhiány. Ám az érem másik oldala, hogy a betegek, fogyatékkal élők mozgatása miatt ők maguk is komoly egészségkárosodással küzdenek – tette hozzá.

Megjegyezte azt is: hibásnak tartja a nyugdíjasok foglalkoztatását szabályozó, sokszor értelmezhetetlen és követhetetlen előírásokat. Mint mondta, nehezen fogadható el, hogy míg a versenyszférában korlátozás nélkül dolgozhatnak a nyugdíjasok, addig a közalkalmazottaknak, közszolgálati tisztviselőknek választaniuk kell a nyugdíj vagy a munka között, ami alól csak a gyermekvédelem-, szociális ellátás-, köz- és szakképzés területén dolgozók kivételek.

„Érzem, hogy ez sok fizikailag, de jól jön a pénz”

– A Marika családi örökség – intett a kaposvári vegyesbolt vezetője a hűtőpultba bepakoló, ősz hajú, szemüveges asszony felé. – Anno apámékkal kezdte az ipart, akkor még Áfész volt a hely, a fater a hentespultból indulva lett boltvezető, aztán a rendszerváltásnál átvette az üzletet. Marika pedig lassan ötven éve itt van. Ha lenne törzsgárdánk, szerintem ő lenne a névadója.

Az utolsó mondatokat már az idős asszony is hallotta, ugyanis egy láda cipeléséhez segítséget kérni lépett hozzánk. A hajlongást még bírja, az emelés viszont már nem megy, de ezen kívül mindent rábíznak, a felvágottaspulttól a polcfeltöltésig, sőt, a kasszában is otthonosan mozog.

– Kereskedelmi iskolában végeztem, ez a második munkahelyem, az első években a nagy ABC-ben voltam, onnan jöttem át, s nem gondoltam volna, hogy örökre itt ragadok.

Az örökre szinte szó szerint értendő esetében, hiszen hét éve hivatalosan nyugdíjba ment, s bár akkor úgy tervezte, csak egy-két évet húz rá, mintegy kiegészíteni a nyugdíjat, s valamiféle átmenetet teremteni az aktív évek és a teljes leállás között, mégsem tudott elszakadni.

– Komoly érvágás lenne, ha egyszer csak bejelentené, ennyi volt, elég volt – vette vissza a szót a boltvezető. – A vevők imádják, a többségük hosszú évtizedek óta ismeri, s még a régi iskola, igazi kereskedő, úgy beszél mindenkivel, mintha a walesi herceg jött volna be kaviárért. manapság nem találni ilyen munkaerőt, lassan már semmilyent sem… Ráadásul már többször is kihúzott minket a slamasztikából, amikor elromlott a szeletelőgép. Nemrég éppen egy frissen végzett kislány állt a felvágottaspultban, a gép leállt, persze a vevők nem egybe akarták elvinni a parizert meg a sonkát.

A kérdésre, meddig tervez még a polcok között vagy a pult mögött, széttárta a kezét.

– Amíg bírom, maradok, nem tudnék otthon ülni, meg aztán itt fiatalabbnak is érzem magam – gondolkodott el. – Ma már csak hatórás állásban vagyok, vagy reggeltől délig, vagy délután egytől hétig jövök. Időnként már érzem, hogy ez is sok fizikailag, mert ez nem egy üldögélős szakma, de jól jön a pénz, így a nyugdíjjal együtt egész jól kijövök, nem kell szoronganom, miből vegyek ajándékot névnapra, születésnapra, karácsonyra az unokáknak.

László is az aktivitásra, s cseppet sem mellékesen a pénzre hivatkozott, miért is tért vissza másfél évnyi nyugdíjaslét után régi munkahelyére, a marcali vasipari céghez.

– Amikor közeledett a nyugdíj, alig vártam, hogy végre letegyem a szerszámokat, elterveztem, mi mindent fogok otthon csinálni, várt a kert, a gyümölcsös, és persze maratoni pecázások lebegtek a szemem előtt – magyarázta a 68 éves férfi, aki három éve ment nyugdíjba, de tavaly nyáron engedett volt-jelenkori főnöke szinte folyamatos csábításának, s ismét munkába állt. – Az első év szinte elröpült, szépen megjavítottam otthon mindent, amit kellett, még talán azt is, ami még nem romlott el, de, hogy ezt megelőzzem, kicseréltem. A kertben is jól elvoltam, de aztán kezdtek unalmassá válni a mindennapok.

Ettől még ellenállt volna a hívásoknak, ám megbetegedett a menye, kiesett egy kereset a fiáék családjából, ahol két gyerek is van, kellett nekik a segítség, s nemcsak természetben, anyagilag is. László és a felesége nyugdíja arra elég, hogy szépen beosztva megéljenek, de abból nem tudták volna támogatni a fia famíliáját, így átbeszélték az asszonnyal, s úgy döntöttek, egy évre visszamegy dolgozni.

– Ami most már másfél, s mivel a fiamék még mindig nem jöttek egyenesbe, egyelőre maradok – állította László. – Úgy gondolom, hetvenéves koromig még bírni fogom, persze a derekam, a ízületeim már jeleznek, de rendesek velem, a szerszámokat, az anyagot már nem kell cipelnem, inkább csak tudásom kell nekik, mert vannak olyan munkák, amiket a fiatalok nem úgy csinálnak meg, ahogyan én. A főnököm ezt már akkor látta, amikor eljöttem, nem véletlen, hogy folyamatosan hívott vissza. Szavam sem lehet, megbecsülnek, a fizetésem több, mint a kettőnk nyugdíja, s bevallom, kevesebbért nem is csinálnám. Akkor inkább elmennél éjjeli őrnek vagy portásnak, ahol csak üldögélni kell. Mert azért van meló, a hétvégére elfáradok, de van, amikor még szombaton és vasárnap is menni kell. Annyi biztos, karácsony előtt és után egy-egy hétre leállok, aztán nekikezdek a következő évnek. Reményei szerint az utolsónak, bár nagy a csábítás, hogy ráhúzzak még egyet, amikor már csak magunknak dolgoznék, s lenne egy tartalékunk, ha neadjisten bajba kerülnénk, hát ne vigye el a tetőt senki a fejünk fölül…

Hanga Valéria előbb újságíróként, később a közigazgatásban, majd az üzleti szférában dolgozott. Ötven évesen végezte el a jogi egyetemet, de a tanulással azóta sem állt le: elvégezte az aranykalászos gazda tanfolyamot, mert saját maga szerette volna gondozni a kertjét, metszeni a gyümölcsfákat, nemrégiben pedig cukrász képzettséget is szerzett, hogy glutén-, és cukormentes édességekkel kápráztassa el a családtagjaid. Az ideje egyik részét szülővárosában, Szolnokon, másikat pedig a férje révén Dániában töltő Hanga Valéria jó pár éve az Igazságügyi Minisztérium által is bejegyzett közvetítőként dolgozik, és peres eljárásokat megelőzően vagy épp azt kivédve igyekszik egyezségre jutni az ügyfelekkel, legyen szó akár válásról, vagyonmegosztásról vagy épp munkaügyről. Hét évvel ezelőtt ment nyugdíjba, a Nők 40 program segítségével, és már akkor elhatározta: amíg „fog az agya” addig dolgozni fog, mert ez tartja karban mind az elméjét, mint pedig a hétköznapjait. Az ügyvédi praxisát és a közvetlen jogi munkát azért hagyta hátra, és váltott közvetítői szerepkörre, mert így szabadabban oszthatja be az idejét, és könnyebben megválaszthatja, mennyi ügyet vállal el. Aktivitását mi sem jellemzi jobban, mint, hogy polgárőrnek is beállt, s a Szolnok megyei szövetségnél a felügyelő bizottság elnöki posztját is betölti. Azt mondja, van olyan 80 éves polgárőrtársa, aki szintén régóta nyugdíjas, de hogy a fittségét megőrizze és értelmes munkát is végezzen, iskolaidőben minden reggel az egyik szolnoki iskola előtt posztol, segít, hogy a gyerekek biztonságban tudjanak átkelni egyik oldalról a másikra.

A korábban a NAV egri irodájában dolgozó, 67 éves Ebergényiné Czilik Judit sem dőlt hátra a kényelmes nyugdíjas lét foteljában, amikor 58 évesen, szintén korkedvezménnyel abbahagyta a mindennapi munkát. Igaz, mondja mivel épp nyáron vonult vissza, az előtte álló hónapokat pihenéssel töltötte, de aztán év végén érezte, hogy nemcsak a teste, az elméje is lustul. Előbb rendszeresen úszni kezdett, majd egy baráti ajánlásra egy egri borászatnál helyezkedett el adminisztrációs, pénzügyi munkakörben, előbb négy, majd végül 5 órás munkaidőben. Már nyolc éve dolgozik itt, de azt mondja, ennél ideálisabb körülményeket nem is kívánhatna magának: kilenctől délután kettőig tart a munkaideje, így reggel van ideje otthon kényelmesen átolvasni az újságokat, meginni a kávét, és a délutánja is szabad, szervezhet programokat a barátnőivel, vagy éppen „unokázhat” is. Hozzáteszi: sokat tanul az őt körülvevő fiataloktól, például korábban fogalma sem volt arról, milyen kiterjedt módon lehet használni az Excel táblázatokat, de egyébként is nyitott az újdonságokra.