Több mint két és fél évvel a mianmari katonai puccs után a helyi hadsereg mindinkább elveszti a kezdeményezést, miközben a lázadók egyre magabiztosabbak. Hogy mennyire súlyos a gond, az Mjint Szve volt tábornok, a katonai kormány megbízott elnöke szavaiból is kiderült, aki az ország szétesésére figyelmeztetett. Shan Állam nevű tartományban a három lázadócsoportból alakult Testvériség Szövetsége vette át az ellenőrzést a Kínával határos régió egyes részei felett. Shan Mianmar északkeleti részén található, és az ország területének csaknem negyedét teszi ki.
Az etnikai fegyveres csoportok "1027-es hadműveletnek" nevezik összehangolt támadásukat, mivel október 27-én indították meg ellentámadásukat. Azóta a lázadók több mint száz katonai állást, rendőrőrsöt és határátkelőt foglaltak el. A kormány, a közigazgatási és biztonsági erők már elmenekültek a helyszínről. Ezt egy katonai szóvivő is megerősítette.
A harcok mostanra Shanból átterjedtek az északnyugatibb Szagaing régióra. Harcok folynak a Banglades határán fekvő Rakhine államban és az Indiával határos Csin Állam nevű tartományban is.
A harcok mostanra az ország más régióira is átterjedtek, és szakértők szerint a mostani a legkritikusabb pillanat a hadsereg számára a 2021 februári hatalomátvétel óta. "A jelenlegi helyzet nagyon fenyegető a mianmari katonai rezsim számára. Valószínűleg az elmúlt évtizedek legnagyobb próbatétele előtt áll" – fejtette ki Richard Horsey, az International Crisis Group munkatársa az ARD német televíziónak adott interjújában. Bár a hadsereg légicsapásokkal és tüzérségi tűzzel válaszolt, még nem sikerült visszafoglalnia a területet.
„A fegyveres etnikai csoportok sikere jelezte a katonai rezsim más ellenfelei számára, hogy most van itt az ideje a támadásnak– – vélekedik Horsey válságszakértő. Az egyik legnagyobb fegyveres lázadócsoport részvétele Rakhine tartományban azért figyelemre méltó, mert ezzel a hadsereggel kötött, egy év óta tartó tűzszünetet törték meg.
A mostani események azért is tekinthetőek fordulatnak, mert a Shan Államban harcoló lázadók már nem csak saját területi érdekeiket tartják szem előtt, hanem kifejezetten a katonai kormány megdöntését és a demokráciához való visszatérést akarják elérni, így már ugyanazt a célt követik, mint a Nemzeti Egység Kormánya (NUG), amelyet nem sokkal a puccs után árnyékkormányként hoztak létre, és amely a korábbi demokratikusan megválasztott kormány tagjaiból áll. U Kjav Zav, a NUG szóvivője ezért üdvözölte a lázadók hadműveletét. – A nemzeti egységkormányának célja egy új, föderális, demokratikus állam, amelyben minden etnikai kisebbséget figyelembe vesznek – hangoztatta
Sokan csatlakoztak az ellenállókhoz
Mianmar egy soknemzetiségű állam, ahol több tucat etnikai kisebbség él. Egyesek évtizedek óta harcolnak a hadsereg ellen, és autonómiát követelnek. A katonai puccs óta a városokban élő burmaiak is csatlakoztak a hadsereg elleni harchoz, sokan a felkelők által ellenőrzött területekre menekültek, hogy tapasztalt harcosoktól kapjanak fegyveres kiképzést. Ők alkotják a kormányellenes NUG fegyveres szárnyát. Az úgynevezett Népvédelmi Erők (PDF) a katonai uralom végét és a demokráciához való visszatérést akarják, amely éppen csak virágzásnak indult, amikor a hadsereg megdöntötte a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji által vezetett választott kormányt. A 78 éves Szú Kji ma is börtönben van.
Mivel a fegyveresek a kínai határvidéknél kezdték meg előrenyomulásukat, felmerül a kérdés, milyen szerepet játszik Peking a konfliktusban? Kína nemcsak Mianmar legnagyobb kereskedelmi partnere, hanem a katonai rezsim egyik kevés szövetségese is. Eddig legalábbis annak számított. A Testvériség Szövetség azonban több kulcsfontosságú határátkelőt is ellenőriz a térségben, ezeken keresztül zajlik a Kínával folytatott kereskedelem nagy része. A határvidéken egy milliárdos projektet terveznek: a kínai Új Selyemút részeként vasútvonalat építenének a térségben. Kínát olajjal és gázzal ellátó csővezetékek is áthaladnak a területen, az utóbbi időben azonban kezdett elhidegülni a mianmari katonai vezetés és Kína viszonya. A határvidéken számos olyan központ található, ahol ipari méretű internetes csalásokat hajtanak végre. A hadsereg eddig kevés lépést tett ezek a központok felszámolása ellen, vagy azért, mert maga is jól keres az illegális tranzakciókból, vagy azért, mert kevés befolyása van a térségben. A csalást végrehajtó csoportok mögött főleg kínai bandák állnak, akik kifinomult módszerekkel pénzt húznak ki a kínai és más állampolgárok zsebéből. Sok kínait rabszolgasorba kényszerítenek ezekben a központokban és fenyegetéssel veszik rá őket a csalásokra. Ezek a „csalásgyárak” esetenként több tízezer embert foglalkoztatnak. Az ezekkel szembeni fellépés már kiemelt prioritás Kína számára. "Ha néhány ilyen csalási központ bezárásának ára néhány hetes vagy hónapos instabilitás a határaikon, akkor ezt az árat Peking hajlandó megfizetni" - mondja Horsey. A lázadók pedig ígéretet tettek Kínának arra, hogy ha ők kerülnek hatalomra, akkor felszámolják ezeket a központokat. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy a lázadók sikereiben Pekingnek is lehet némi, talán nem is lényegtelen szerepe.
Százezrek menekülhettek el
A harcok nyomán polgári személyek tömegek menekültek el a térségből. Az ENSZ Polgári Segélyezési Hivatala (OCHA) szerint már mintegy 200 ezer ember kényszerült elhagyni lakóhelyét. Az ARD megszólaltatott egy helyi lakost, aki arról számolt be, hogy ő például azért nem tudott elmenekülni, mert a moped és a benzin ára annyira megemelkedett, hogy már nem engedhette meg magának. S valószínűleg sokan rajta kívül hasonló cipőben járnak.
