Azt állítja a most indult úgynevezett nemzeti konzultáció 11 kérdése közül az első, hogy „Brüsszel el akarja törölni a rezsitámogatást”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem akarja eltörölni, csupán igazságosabb és hatásosabb támogatási rendszert ajánl. Nem elrendel, nem kényszerít, nem kötelez. Ajánl. És nem eltöröl.
Azt is állítja a konzultáció, hogy „Brüsszel Magyarországon is migránsgettókat akar létrehozni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem akar migránsgettókat, csupán azt, hogy a menedéket kérők ügyét szabályosan bírálják el, és ne küldjék vissza őket a határon túlra. De ezt nemcsak Brüsszel akarja, hanem Luxemburg, azaz az Európai Bíróság is, melynek ítélete (egyébként hiába) évek óta kötelezi erre a magyar kormányt. Ha viszont Magyarország semmiképpen sem hajlandó beengedni a menekülteket, akkor erre az Unió új terve nem kötelezi, csupán a kormánynak anyagilag hozzá kellene járulnia a többi uniós tagország ezzel kapcsolatos kiadásaihoz. Szóval akarjuk-e, hogy semmi közünk ne legyen az EU-hoz? Ez itt a kérdés.
Azt állítják továbbá az egyik kérdésben, hogy „Brüsszel még több fegyvert szállítana Ukrajnának”. Mint írják, az EU már eddig is 5 milliárd eurót költött az ukrán hadsereg fejlesztésére, és most további 20 milliárdot adnának.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem többet adnának, hanem kevesebbet, ugyanis a háború első másfél évében már 25 milliárd euró értékben küldtek fegyvereket a védekező ukránoknak, és most a következő négy évre terveznek összesen 20-at. Persze ha nem küldenének semmit, akkor Ukrajna még a fegyvert sem tudná letenni. Nem lenne mit.
Azt állította Orbán Viktor (a Magyar Állandó Értekezlet ülésén), hogy semmi sincs, amit Magyarország nyújtani tudna Ukrajnának. Nagyon nehéz támogatni egy olyan országot, amelynek nincsenek definiált hadicéljai – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy vannak, hiszen Ukrajna egyértelműen meghatározta a hadicélját, nevezetesen az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzését. Olyannyira, hogy nagy ritkán még a magyar kormány is elismerte Ukrajna jogát területi integritásának megőrzésére, ami ugyebár pontosan ezt jelenti. Ennek a nyíltan deklarált célnak az eléréséhez Ukrajnának rengeteg támogatásra lenne szüksége, és ezekhez Magyarország is hozzájárulhatna. De úgy látszik, már szavakban sem támogatjuk őket, nemhogy pénzzel vagy fegyverrel. Pedig a szó is veszélyes fegyver. Még visszafelé is elsülhet.
Azt állította Nagy István agrárminiszter (az Inforádióban), hogy „a magyar mezőgazdaság 2030-ra a világon az első három közé fog tartozni”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez egyszerűen lehetetlen, de még azt sem könnyű meghatározni, hogy miben számolják ezt a versenyt. Mindenesetre a Magyar Nemzeti Bank szerint még a visegrádi országok színvonalától is elmarad a magyar mezőgazdaság termelékenysége, az EU 27 tagállama között pedig csak a 24. helyen vagyunk. A termelés mennyiségében magától értetődően soha nem lehetünk az első három között, minőségében, piacképességében pedig messze elmaradunk a legjobbaktól. De Nagy és Orbán álmaiban dobogósak leszünk.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.