„Szervezettség, összeszedettség, rögtönző képesség. És találékonynak lenni sem utolsó szempont. De a nyugalom a legfontosabb!” – felelte Szász-Kolumbán Attila a Népszava azon kérdésére, mi kell ahhoz, hogy valaki a kerékpáros World Tour-mezőnyben szereplő Cofidis séfjeként dolgozhasson. Neki az idén megadatott.
Persze, hosszú és rögös út vezetett odáig. Attila az erdélyi Szászrégenben született, gyerekkorában sok időt töltött nagyszüleinél Gyergyószárhegyen, ahol, mint mesélte, nagy szeretettel és odaadással bántak a háztáji állataikkal és a rengeteg növénnyel, zöldséggel, gyümölccsel. Dédmamája a környék legjobb konyháját birtokolta, egyszer még a román királyt is ők vendégelték meg.
„Ezért bűvölhetett el engem is a konyha bája” – mondta Attila.
Kezdetben másfelé sodorta az élet. Pedagógus szülei a divatszakmát szánták neki, de nem lett belőle Armani.
„Próbálkoztam erre-arra, de a hosszú hajam és rock sztár megjelenésem miatt nemigen toleráltak a munkaadók.” Így az építőiparban tevékenykedett, ám szerinte vele csak egyel többen voltak. Barátjával csöppent bele egy szálloda felújításába az Alpokban, ahol, mint mesélte: „mindenki megcsillogtatta a fakanál pörgető tudományát, és az én főztöm ízlett mindenkinek a legjobban. Rám hárult a főzés feladata.”
Mikor hazatért, Pécsen elvégzett egy szakács tanfolyamot, majd az Aranygaluska étteremben kezdett el tevékenykedni. „Egyből leforráztam magam: két hét kórház következett. Ennek ellenére meg sem fordult a fejemben, hogy nem csinálom tovább.”
Jól tette: kikerült Olaszországba, 20 évet dolgozott ugyanabban a szállodában. Ott került közelebbi kapcsolatban a profi kerékpárosokkal.
„Nálunk szálltak meg. A csapat elküldte, miből álljon a menü, én meg megcsináltam” – meséli Attila. Így ismerkedett meg a belga Lotto csapat séfjével, Sean Fowlerrel.
„Elromlott a főzőkocsijuk, megkérdezte, bejöhet-e a szálloda konyhájára. Persze, igent mondtam. A felhőtlen közös munka alatt összebarátkoztunk, fel is vetettem, érdekelne engem is ilyen munka. Megígérte, ha hall valamit, szólni fog.”
Teltek a hónapok, mígnem az idén februárban üzenetet kapott: a Cofidis séfet keres.
„A nagyfőnök Cédric Vasseurt kellett hívnom, ő még az Armstrong-korszakban versenyzett. Megbeszéltünk egy időpontot, beszélgettünk, pár perc után enyém volt a meló” – idézte fel az eseményeket Szász-Kolumbán. A katalán körversenyen debütált.
„Ez egy nagyon zárt világ, nem egyszerű csak úgy bejutni. Szerencsére jó helyen voltam, jó időben, és a megfelelő emberrel találkoztam” – magyarázta. Hónapokig várt, aztán végül felmondott a jól megszokott munkahelyén, s így feleségével búcsút intettek addigi életüknek.
„Április végén ismét Cédric hívott. Újabb állásajánlat. A Tignes-i alpesi háromhetes edzőtábor volt, a Tour de France sor gerincét alkotó öt versenyzővel, egy-egy edzővel, dietetikussal, masszőrrel, és szerelővel dolgoztam.”
Attila elmondta, ez a munka is a számítógép előtt, ülve kezdődik. Egyeztet a dietetikusokkal, beszélnek a szakaszok profiljáról, a versenyzők esetleges ételintoleranciáiról. „Az elképzeléseimet elküldöm a dietetikusoknak, aztán jóváhagyják, vagy kérnek valami változtatást, de ez elsősorban a köreteket érinti. Egyébként teljes mértékben rám van bízva a menü elkészítése, annyira lehetek kreatív amennyire csak akarok.”
Bevált: a Tour de France-on és a Vueltán is főzhetett a csapatra.
Minden háromhetes különbözik a másiktól. Ami közös: hogy nagyon fárasztóak. A Touron fél hét körül ébredt, a Vueltán a fél nyolckor, este tízig, tizenegyig talpon volt. A francia körversenyen volt egy segédje, vezette a food truckot, mosogatott, de kevés volt, látták a csapatvezetők is, így a spanyol körre mondták, kellene mellé valaki.
„Az egyszerűbb kommunikáció miatt elhívhattam Jakus Gábor barátomat. Gépészmérnöki képességeit meg is csillogtathatta, mert ami elromolhatott, az elromlott. Hol a food truckon kellet bütykölni, hol a szerelő kamionon” – mesélte a szakács, s leszögezte, az ilyen különösen nagy tempójú és komoly odafigyelést igénylő munkánál nekik is csapatként kell működniük.
„Egy hatalmas szívként dobogunk a versenyzők mögött, és ha csak egy láncszem elszakad, már recseg is a gépezet, és ha ez bekövetkezik, valakinek, valakiknek többet kell vállalniuk. A séf személye különös fontossággal bír. Tudják, belőle csak egy van, vele nem történhet semmi, ami miatt nem tudja folytatni a munkát. Emiatt óriási bizalommal és tisztelettel volt felém az egész csapat.”
Attila szerint a World Tour-mezőnyben az angol nyelvvel jól el lehet boldogulni, ő neki azonban sokkal inkább az olasz az erőssége.
„Az egy jó mércéje annak a tiszteletnek, hogy rendre olaszul üdvözölnek: Buon Giorno Chef. A versenyzők normálisak, olyanok, mint a hétköznapi emberek, nem járnak fellegekben. Azért jó rájuk főzni, mert értékelik az erőfeszítéseimet, és érezni, hogy olyasminek vagyok a részese, ami keveseknek adatik meg. Ion Izaguirre a Tour-szakaszgyőzelme után átölelt, és azt mondta, a győzelméhez én is hozzájárultam, nem hiába dolgoztunk keményen. Jesus Herrada szintén átölelt, és megköszönte, amit érte is teszek nap, mint nap. Ezek megható pillanatok…, ezért érdemes csinálni. Az érzés nagyon jó: elsőnek és egyetlennek lenni Magyarországról… De ettől nem lettem sem kevesebb, sem több” – zárta szavait Attila, aki 2024-ben is a Cofidis szolgálatába áll.
Addig Siklóson tevékenykedik, ahol a közelmúltban nyitotta meg lakáséttermét.
