Már javában zajlik az ukrán pilóták kiképzése az F-16-os vadászgépek kezelésére. Sőt, ha egészen pontosak akarunk lenni, az F-16-os projekt abba a szakaszába lépett, amikor a pilóták elkezdik teljesíteni az előírt óraszámú repülési gyakorlatot a Romániába, a Fekete-tenger közeli 86-os, Borcea-Fetesti légitámaszpontra telepített harci gépekkel. Sokan hajlamosak nem a jelentőségének megfelelően kezelni ezt az ukrajnai háború történéseit alapvetően befolyásoló információt. Sajnos, a híradásokat és az online felületeket nagy arányban a megalapozatlan pletykákra, orosz dezinformációs kampányokra hivatkozó tartalmak töltik meg. Így fordulhat elő, hogy Moszkva szándékainak megfelelően másról sem hallani, mint hadszíntéri orosz sikerekről és ukrán kudarcokról, a repedező nyugati szövetség gyengülő támogatási hajlandóságáról, állítólagos kulisszák mögötti béketárgyalásokról és a szankciók ellenére virágzó oroszországi gazdaságról. Ezeket a hazugságokat tételesen meg lehet cáfolni. Az igényes hírszolgáltatók ezt igyekszenek nap mint nap megtenni.
Hogy ne vesszünk el a hamis hírek útvesztőjében, maradjunk a valóban fontos történések megvilágításánál. Ezek között az F-16-os vadászgépek közelgő hadrendbe állítása különösen nagy jelentőséggel bír. Rendkívül bonyolult folyamatról van szó, a sok érzékeny, összeurópai szintű NATO-hadititoknak köszönhetően a részletek többsége nem is hozható nyilvánosságra.
Az pontosan tudható, hogy Dánia, Hollandia és az Egyesült Államok vezetésével jött létre az a nemzetközi koalíció, melynek feladata az ukrán légierő mielőbbi felszerelése F-16-osokkal.
A tizenkét állam arra vállalkozott, hogy a szükséges mennyiségű negyedik generációs vadászgépet átadják Ukrajnának, kiképezzék a pilótákat és a felálló légiflotta földi technikai kiszolgálását végző személyzetet, és közreműködjenek az ukrajnai repülőterek fejlesztésében is. Több, egyidőben zajló műveletről beszélhetünk. Szakemberek úgy gondolják, hogy már most több ezren dolgozhatnak azon, hogy az ukrán F-16-osok mielőbb bevethetők legyenek.
A sietség érthető, mivel a tél közeledtével létkérdéssé válik az ukrán légtér lehető legteljesebb lezárása. Nem nehéz megjósolni, hogy milyen meglepetéseket tartogat Moszkva azokra a hónapokra, amikor beköszönnek a tartós fagyok a keleti szomszédunknál. Már egy éve is, bevetve a teljes eszköztárat, lőtték Ukrajna energetikai létesítményeit, magasfeszültségű vezetékhálózatát, valamint a nagyobb városok fűtés- és melegvíz-ellátását biztosító központjait. Akkor a szokásosnál enyhébb tél és támadó műveletek végrehajtóinak tapasztalatlansága segített átvészelni a rettegett hónapokat. Az idei tél bizonyosan nagyon más lesz. És most nem az időjárásra gondolok. Kijevben hírszerzési információkra hivatkozva úgy gondolják, hogy a tavalyihoz képest is hevesebb rakéta és kamikazedrón támadásokat készít elő az orosz haderő. Ezek elhárításában juthatna kulcsszerep az F-16-os flottának.
A nyilatkozó ukrán katonai vezetők már jelezték, hogy Ukrajna négy képességre építi ez irányú terveit. Az első, a megelőző jellegű felkészülés, az energetikai létesítmények és hálózatok technikai felkészítése az üzembiztos működésre és a bekövetkező hibaelhárításra. A második, az eddigi legnagyobb fejlesztésen átesett, és még jelenleg is hétről hétre erősödő képesség a légvédelmet érinti. Ukrajna a háború első hónapjaiban teljesen ki volt szolgáltatva az orosz rakétacsapásoknak. Egy év alatt a nyugati támogatás részeként Kijev többszörösére duzzasztotta a légvédelmi eszközeinek a számát. Minden fejlesztés NATO-kompatibilis módon történt. Az Avenger, Stormer, Patriot, Hawk, IRIS-T, NASAMS, SAMP/T, Crotale NG rendszereket egymással kommunikáló többsávos, vagy mozaikos struktúraként alkalmazva 80-98 százalékos hatékonysággal működtették. Ezek eredményessége nagymértékben hozzájárulhat az F-16-os légiflotta biztonságához, ugyanis a negyedik generációs vadászgépek a bevetések között a földön pontosan olyan sebezhetők, mint bármely másik hadi-vas.
A levegőbe emelkedve ezek a vadászgépek pontosan a harmadik képesség főszereplőivé válnak. Az F-16-osok a szárazföldi csapatok támadó műveleteinek légi biztosítása mellett az ukrán légtér lezárásának is főszereplői lesznek. És végül ne felejtsük el a negyedik képességet, ami akár a leginkább aggasztó is lehet Vlagyimir Putyinnak. A hadiipari fejlesztések nyomán az ukrán hadsereg képessé vált távoli, több száz kilométerre az orosz hátországban levő célpontok elérésére. Egészen a közelmúltig Kijev azt hangsúlyozta, hogy hadereje nem akarja kiterjeszteni a harci cselekményeket.
Most viszont kijelentették, hogy amennyiben az oroszok támadni fognak polgári célpontokat, akkor Ukrajna élni fog a megtorlás lehetőségével.
Közben különös hatást gyakorolt az ukrán és a nemzetközi közvéleményre Valerij Zaluzsnij cikke, amit az Economist című brit hetilapban publikált november első napján. Sok elemző tévesen úgy értékelte, hogy az ukrán hadsereg főparancsnoka sem lát lehetőséget győzelemre a fronton. Zaluzsnij tábornok valóban leírta, hogy a szembenállás mostanra állóháborúvá vált, mivel az egymásnak feszülő hadseregek egyike sem képes fordulatot eredményező támadást végrehajtani. Viszont aki vette magának a fáradtságot és elolvasta a tábornok 24 gépelt oldalnyi hosszúságú elemzését, az észrevehette, hogy az írás nagy részében a szerző pont azt taglalja, hogy mi mindenre van szüksége Ukrajnának a kitűzött célok eléréséhez. Zavarbaejtő az a nyíltság, ahogyan Zaluzsnij megjelöli az orosz hadsereg erős képességeit. Majd kimerítő részletességgel sorolja fel pontokba szedve, hogy milyen eszközökre, fejlesztésekre kell összpontosítani az eredményességhez. A lajstromozott tételek mindegyike világos, még a civil politikusok számára is könnyen értelmezhető.
Azonban van egy, a sorok között végig megbúvó gondolat. Zaluzsnij szerint van, ami végül kimozdíthatja az állóháborús holtpontról, és győztes pozícióba hozhatja az ukrán haderőt. A légtér uralmát biztosító korszerű légierőre, a modern dróntechnikákra, a rádióelektronikai hadviselés hi-tech fejlesztéseire, az aknamezők feltörésére képes technológiákra, mindre szüksége lesz Ukrajnának a győzelemhez. Látva az amerikaiak és a NATO szövetségesek eltökéltségét, Zaluzsnij meg is kapja a kívánságlistáján szereplő tételeket.
Na de mi lehet az a rejtélyes plusz képesség, ami valóban elbillentheti a mérleg nyelvét? A hadtudomány fejlődése minden korban felmutatott egy-egy olyan találmányt, ami háborúkat volt képes eldönteni. Ilyen volt a fém nyílhegy, majd a kínaiak által megalkotott puskapor, később a búr háborúk csatamezején a golyószóró. A tömör ágyúgolyókat a becsapódáskor nagy robbanással romboló lőszerek váltották. A tüzérség új korszaka így tette értelmetlenné a várépítéseket. Zaluzsnij mondataiból az sejlik ki, hogy az általa felsorolt eszközök együttes, sok információn nyugvó, gyors használata, a legmodernebb informatikával dolgozó logisztika és irányítástechnika lesz az, ami az ukrán fronton erőfölényhez vezethet. Hogy mennyire sikerül átültetni a napi harcászati gyakorlatba a gondolatait, azt a következő hónapok fejleményei mutatják meg világosan.
De, hogy addig se unatkozzunk, várjuk meg, hogy mire jutnak a héten egymással az Egyesült Államok és Kína vezetői. A két szuperhatalom békülékeny, avagy ingerültebb eszmecseréje alapjaiban meghatározhatja az éppen zajló európai háború alakulását.
