Az IMD nevű svájci kutatóintézet idei versenyképességi listáján hazánk a tavalyihoz képest hét helyet esett, 64 ország közül a 46. helyre került. A helyezés indoklása szerint Magyarország a versenyképességét továbbra is az alacsony társasági adóra és az olcsó munkaerőre támaszkodva próbálja javítani, miközben érdemi javulást a tudásberuházások arányának jelentős növekedésével és erre támaszkodva az innovációs teljesítmény javításával lehetne elérni.
A Neumann János innovációs stratégia tavaszi meghirdetése azt jelzi, hogy a kormány megpróbál eleget tenni ennek az elvárásnak, ám kétséges, hogy lesz-e ennek eredménye. A Magyar Közgazdasági Társaság Innovációs Szakosztályának nemrégiben tartott kerekasztal-beszélgetésén elhangzott, hogy Dél-Korea azért tudott kitörni a közepes fejlettség csapdájából, mert saját innovációt hozott létre. Magyarországon jelenleg évente csupán 3-400 szabadalmat jegyeznek be (Kínában 1,7 milliót), ennek durván a felét adják be magánfeltalálók, és ezeknek 97 százaléka nem hasznosul. Sok olyan cég szerez pénzt az innováció ösztönzésére kiírt pályázatokon, amelynek valójában nincs piacképes ötlete. Felmerült, hogy Magyarország nem versenyezhet a gazdagabbak pénzügyi, technológiai potenciáljával, és ez behatárolja innovációs lehetőségeinket. Ilyen körülmények mellett nem csoda a magyar gazdaság gyenge versenyképessége.
Az innovációs teljesítmény terén az Unióban tartósan a 20-22. helyen állunk. Ehhez képest a Neumann-terv azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra kerüljünk az első tízbe. De hogyan, ha az innovációs teljesítményünk a mostani - gyakorlatilag nulla - szinten marad? Így búcsút inthetünk a belátható időn belüli felzárkózásnak. Beragadunk a közepes fejlettség csapdájába, és a végtelenségig kínlódhatunk annak minden velejárójával: az alacsony bérekkel, nyugdíjakkal, a gazdaság, az életszínvonal stagnálásával, a fejletlen infrastruktúrával, a rossz közegészségügyi állapotokkal, a fiatalok kivándorlásával.
Pedig volna lehetőség a gyors előrelépésre. Bármely emberi tevékenység eredményes műveléséhez meg kell teremteni a minél szélesebb, minél jobban felkészült emberi erőforrást, és biztosítani kell annak utánpótlását. De vajon milyen képzettség szükséges az innováció erősítéséhez? A Neumann-terv filozófiája szerint a tudományterületek minél alaposabb ismerete, ám ez nem így van. Nagy tudású emberekkel régóta "tele a padlás", innováció mégsincs.
Az innováció az a folyamat ugyanis, amelynek eredménye mindig egy piacképes új termék. Érdemes megfigyelni a mikrohullámú sütő feltalálásának történetét. A második világháború idején az Egyesült Államokban a Raytheon hadiipari vállalat mérnöke, Percy LeBaron Spencer egy mikrohullám kibocsátására képes vákuumcsővel, a magnetronnal dolgozott, amikor észrevette, hogy megolvadt a zsebében tartott csokoládé. A kutató elgondolkozott a jelenségen, keresni kezdte az okát, majd 1945-ben szabadalmaztatta a mikrohullámok étel melegítésére történő felhasználását. A jelenséget előtte mások - szintén magasan kvalifikált tudósok - is észlelték, de közülük senki nem gondolta tovább.
Ha történetesen Spencer sem tette volna, a mikrohullámú sütőt akkor is feltalálják, csak később, és talán nem az Egyesült Államokban. Ez esetben a találmány máshol járult volna hozzá a gazdasági növekedéshez - nemcsak a készülékek gyártása lett óriási üzlet, hanem az élelmiszeripar, a vendéglátás számára is új lehetőségek nyíltak általa -, a hasznát is máshol fölözik le. A történetből két fontos tanulságot szűrhetünk le. Az egyik, hogy egy innováció létrejöttéhez nélkülözhetetlen a kreativitás és a vállalkozószellem képességének bizonyos foka. A másik, hogy minél több ilyen ember van, annál nagyobb az innováció esélye.
A legfontosabb tehát a kreativitással, vállalkozószellemmel felvértezett emberi erőforrás tömeges létrehozása, hogy mindenhova kerüljön olyan személy, aki adott esetben képes felismerni valamiben a lehetőséget. E képességek hiányában az egyetemekre, kutatókra - vagyis a hagyományos képzés csúcsára - fókuszáló Neumann János Program intézkedései sem hoznak eredményt.
Ezt bizonyítja, hogy az idén Magyarországról pályázó 12 kutató egyikének sem sikerült nyernie az Európai Kutatási Tanács legfiatalabbaknak kiírt pályázatán, míg 18 osztráknak igen.
(Ahogy Oláh György mondta, ha ötlet nincs, a sok pénz - jelen esetben az ígérete - sem segít.)
Ráadásul a következő kutatói generációktól sem várható sokkal több, hisz ugyanabban az iskolarendszerben végzik tanulmányaikat, mint a most kudarcot vallók. A mai magyar oktatás pusztán munkaerőképzésre alkalmas. Korszerűsíteni kell, méghozzá akként, hogy a képzés középpontjába a gondolkodás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztése kerüljön.
A gondolkodás fejlesztését a tevékenység alapú oktatás kialakítása szolgálhatja. Az iskolákban helyet kell kapniuk mindazoknak a fontos tevékenységeknek - szükség szerint leegyszerűsítve -, amelyek az életben várják a fiatalokat, és ezekhez kell kapcsolódnia minél több ismeret elsajátításának. Az ezen tevékenységek gyakorlása közben felmerülő akadályok leküzdése fejlesztené a diákok gondolkozását, problémamegoldó képességét, és - mivel a legtöbbjük társas cselekvés - alkalmazkodó, kommunikációs, kollaborációs képességét is.
A kreativitás általános emberi tulajdonság, amelyet születésekor az emberek 90-95 százaléka birtokol, akárcsak mondjuk a járni, beszélni tudás képességét. A különbség csak annyi, hogy míg az utóbbiak használatára rá vagyunk kényszerülve, és a fejlesztésükre szolgáló módszerek is közismertek és általánosan gyakoroltak, az alkotóképességet a társadalom, az iskola nem tartja létfontosságúnak, és nem is igen tudja, hogyan fejleszthető. Sőt az ismeretek túlzott mennyiségének másra időt sem hagyó erőltetésével valósággal kiirtja a gyerekekből az alkotóképesség csíráját.
A kreativitás magától értetődően az alkotó tevékenység gyakorlásával fejleszthető, amelynek a mostani oktatás nem biztosítja sem a kereteit, sem a személyi feltételeit. Ennek kell nagyobb teret adni nemcsak az általános, de a középiskolában is. A művészeti oktatás fejlesztésével, bővítésével egy új - tárgyakkal, szerkezetekkel, formázással, modellezéssel foglalkozó - tantárgy, a "Forma és konstrukció" bevezetése szolgálhatná a kreativitás általános fejlesztését a közoktatásban.
A vállalkozószellem fejlesztését, a fiatalok vállalkozói aktivitásának erősítését a gyakorlati vállalkozói képzésben való részvételükkel lehet biztosítani: egy uniós felmérés bizonyítja, hogy a résztvevők egyötöde tanulmányai befejezése után saját céget alapít. Nagyon fontos az is, hogy a vállalkozói tevékenység a legalkalmasabb terepet nyújtja a fiatalok innovációs aktivitásának fejlesztéséhez. Itt arra vannak késztetve ugyanis, hogy piacképes termékeket próbáljanak kitalálni.
A tartalom megújítása mellett meg kell valósítani a személyre szabott képzést. E két lépés megtételével lesz hatékony, korszerű a közoktatásunk. A fennálló 8+4-es struktúra keretei között azonban egyiket sem lehet megtenni, ezt csak az iskolaszerkezet és a tartalom egyidejű átalakításával lehet elérni. Át kell térni a 10+3-as (6+4+3-as) struktúrára, amelyben ezek - és mellettük a közoktatás többi problémája - megoldhatók. A feladat kevesebb, mint tíz év alatt elvégezhető. Csak a fiatalok jelenleg katasztrofálisan alacsony szintű vállalkozói, innovációs potenciáljának erősítése és mozgásba hozása biztosíthatja az elvárt ütemű, a felzárkózáshoz vezető, fenntartható fejlődést.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.