"Csodálatos dolog lakik a csellóban. A csellisták - akiket nagyon szeret - nagy, titokzatos lényt cipelnek a hátukon, sokáig nem tudta mi az, de ma már igen: a békét viszik, biztonságot adnak a többi zenésznek. A csellót meg kell ölelni, a legemberibb instrumentum; bánatos, kedves, biztató, figyelő és még mennyi más hangon tud megszólalni - kezdte Keller András a Concerto Budapest zenekar sajtótájékoztatóját, amelyet abból az alkalomból tartottak, hogy november 25.-én 26.-án először rendeznek kétnapos csellófesztivált. A Concerto Csellóünnepen a hangszer kiemelkedő magyar művészei, Perényi Miklóstól Várdai Istvánon, Rohmann Dittán Kokas Dórán át a 2022-ben Junior Prima díjat kapott Hartmann Domokosig - hogy csak néhányat említsünk közülük - lesznek a főszereplők. A kilenc hangversenyen versenyművek, valamint kamarazenei alkotások, többek közt triók, vonósnégyesek lesznek hallhatók. A zenekari hangversenyeken a Concerto Budapest, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Liszt Ferenc Kamarazenekar működik közre, a koncertek a Zeneakadémián a Nagyteremben, a Solti teremben és a Kupolatermeben lesznek.
Az, hogy Keller András hegedűművészként a csellót ünnepli, tán némi csodálkozásra adhat okot, de hogy zenekarvezetőként, karmesterként nagyra értékeli a hangszert illetve művészeit, nagyon is érthető. Mi a szerepe a csellószólamnak? Aligha képzelhető el jó vonóskari hangzás jó csellóalapok nélkül - vetettük fel neki. “Így van. A csellót hegedűsként az alapnak tekintem. Mindent ez a hangszer alapoz meg, például a harmóniákat, emellett biztonságot, keretet ad. Személyesen is vonzódom hozzá, az a szeretet, ami belőle árad, az nagyon fontos, hiszen a zenészlét arról szól, hogy szeretnénk a közönségnek szeretet adni, és ebben a cselló nélkülözhetetlen társunk. Azért lehet ez, mert hangszíne a leginkább hasonlít az emberi hanghoz, még a mérete is összevethető egy kisebb emberével. Barátságos, megnyugtató a hangja, nem csak a közönség számára, hanem a színpadon is: az, hogy át kell ölelni, szimbolikusan is kifejezi azt a jóságot, amire vágyunk, amikor zenét hallgatunk. Egy zenekarban mindenki szolgálja a másikat - aki éppen a vezető szólamot játssza -, de a kamarazenében is éppúgy. Számomra ez a megvalósult demokrácia, ahol mindenki a figyelmével, akaratával egy közös cél érdekében tevékenykedik, támogatja a társait, kommunikál velük. A csellóval csodálatos dolog kommunikálni” - felelte a művész.
Amikor Perényi Miklós csodagyerekként az ötvenes években elkezdte pályáját, még nem volt annyira a középpontban a hangszer, bár Pablo Casals - karmesterként is - a kor legnagyobb zenészei közé számított. Hogyan alakult ez a pályafutása alatt, az elmúlt 60-70 évben? - érdeklődtünk. “A hatvanas évek elején kapott lendületet a cselló kultusza, aminek több oka volt. Például Rosztropovics, akinek több nagy zeneszerző írt versenyművet és más darabokat. A hetvenes években jött egy új nemzedék: Heinrich Schiff - akik karmesterként is jelentős volt -, de ott volt Jacqueline du Pré is, ő személyében is egy jelenség volt: a 1969-ben a Puerto Rico-i fesztiválon hallottam a vele és férjével Daniel Barenboimmal az Elgar versenyművet, fölényesen és könnyedén játszotta a virtuóz részeket, és a mű más aspektusait is így szólaltatta meg. (A művet 26-án Kokas Dóra játssza férjével, Maxim Rysanovval, a szerk.) Magyarországon az 1963-as Pablo Casals tiszteletére rendezett verseny (amelyen Perényi második díjat nyert 15 évesen, a szerk.) adott lendületet a csellózás kultúrájának, onnantól kezdve folyamatosan nagyobb figyelem irányult a hangszerre. 1974 óta tanítok a Zeneakadémián, egyik francia tanítványom, aki egy évig volt itt, a Berlini Filharmonikusokhoz került, tagja a 12 tagú cselló együttesnek is. De sajnos a nemzetközi történésekre nincs igazán rálátásom, elfoglalnak a napi teendőim” - mondta el Perényi Miklós.
Infó
Concerto Csellóünnep
november 25., 26.
Zeneakadémia
