De ugye tudja, hogy magyar vagyok? – kérdezte tőlem finoman mosolyogva Elizabeth Chai Vasarhelyi, amint végéhez közeledett a Zoom beszélgetésünk. Nyilván csodálkozott, hogy nem kérdeztem rá a származására. – Hogyne tudnám – válaszoltam, hiszen ismerem a MOME diplomaosztóján idén Budapesten tartott beszédét, amelyben részletesen elmondta, hogy édesapja magyar, aki Budapesten született, édesanyja pedig kínai Hongkongból. Ő pedig két bevándorló gyermekekeként nőtt fel New Yorkban, miközben a nagymama – Vásárhelyi Erzsébet – Rio de Janeiróban telepedett le. Chai (azt szereti, ha csak így hívják) pedig minden nyáron ott volt rengeteg idős európai kivándorló társaságában (a nagyi népszerű volt, sok-sok baráttal) és ámulattal hallgatta, ahogy mindenki a saját túléléséről mesélt. Akkor jött rá, hogy ha valakinek a múltja szerteágazó, akkor az egy különleges perspektívát ad.
Ez a nézőpont hajtja minden egyes dokumentumfilmjét, melyeket többnyire Jimmy Chin operatőrrel, a férjével forgatott le. A fókusz eddig elsősorban a hegymászókra vetült ki, hiszen a 2015-ös Meru című filmben három mászóval együtt küzdenek meg a tanzániai Meru-heggyel. A 2018-as, Oscar-díjjal elismert Free Solo – Mászókötél nélkül Alex Honnold küzdelmét mutatja meg, ahogy biztosítás nélkül megmássza az El Capitan sziklát a kaliforniai Yosemite Nemzeti Parkban. Forgattak a Tham Luang-barlangi mentőakcióról (A mentőakció) Thaiföldön, de a világűrt megjárt asztronautákról is dokumentumfilmet (Return to Space).
Aztán jött a nagy fordulat, a Netflix ajánlata: jelesül, hogy készítsenek fikciós játékfilmet. Persze, a film alapja valós történet: Diana Nyad bravúrja. Nyad sikeres hosszútávúszó, akinek számos rendkívüli rekord fűződik a nevéhez. A Nápolyi-öböl vagy Manhattan szigetének körbeúszása mellett a legnagyobb tette egyértelműen a Kuba–Florida közti, százhatvanhat kilométeres táv átszelése. Ezzel először huszonnyolc évesen, 1978-ban próbálkozott, majd a kudarc után sportújságíró és médiaszemélyiség lett. Majd betöltve a hatvanat, hirtelen úgy döntött, hogy az életét kockára téve, de csak újra megpróbálja. Az ötödik kísérlete hatvannégy éves korában végül sikerrel járt.
„Nagyon érdekelnek az egyének történetei, akik a lehetséges határait feszegetik. De miután megcsináltuk Jimmy-vel a Free Solót és a Merut, amely férfiakról mesél, kíváncsiak voltunk, hogyan néz ki egy ilyen élmény egy nő esetében” – mesélte a Népszavának Elizabeth Chai Vasarhelyi. Ahogy meséli, amikor elküldték nekik a Nyad forgatókönyvét, Jimmyvel egymásra néztek, és azt mondták: Diana Nyadnak, és nekik is hasonló történeteik voltak. Itt van például egy személy, Bonnie (akit Jodie Foster alakít a filmben), akit nem érdekelt a saját ambíciója és a vágya, hanem azon volt, hogy egy másik személynek segítsen. „Ez olyan, mint a mi házasságunk, csak mi kölcsönösen segítjük a másikat” – húzta alá Chai. „Ez lehetőséget teremtett, hogy két igazán mély karaktert alkossunk meg, melyet két hihetetlen női színész valósít meg. (Diana Nyad szerepét Annette Beningre osztották.) A legtöbb esemény már megtörtént, nem valós időben kellett forgatnunk: az úszás 2013-ban történt, így úgy tűnt, hogy ez egyfajta kreatív kihívás annak kapcsán, hogyan meséljünk el egy igaz történetet narratív fikciós műfajban. Ez olyan volt, mint a körülmények tökéletes vihara” – jellemezte a helyzetet a rendező.
A fő különbség a nem fikciós és a narratív fikció között Chai Vasarhelyi szerint a kiemelkedő színészi alakításokban keresendő. Ahogy fogalmazott: egy dokumentumfilm estében évekig figyelik a történet alanyát és amennyire csak tudják, reagálunk arra, ami történik. „Természetesen volt némi haszna annak, hogy korábban extrém körülmények között forgattunk, legyen az biztosítókötelek nélkül filmezés egy hegyen, vagy egy mély barlangban. Azt gondoltuk, ezek után vízben forgatni gyerekjáték lesz. Aztán megértettük, miért mosolyog mindenki rajtunk: kiderült, semmi sem nehezebb, mint a vízben forgatni” – vallotta be nevetve Elizabeth Chai Vasarhelyi.
A film némely pontján mese – ezt már az eredeti Bonnie Stolltól tudjuk meg, aki szerint őt Jodie Foster „nagyon elkapta”. Sőt, azt gondolja, a sztorit is hűen mesélik el, bár nem történt olyan, hogy ő beugrott volna a vízbe lelkifröccsöt adni Nyadnak, amikor feltűnnek Key West zátonyai, ami még legalább tizenkét órányi plusz úszást jelentett volna. „Sajnálom, hogy nem tettem meg, mert olyan jó kis jelenet volt” – hangsúlyozta Stoll. Hozzátéve: a történet igazi drámai pillanatai pontosak. „Semmi sem volt kiszínezve. Ez a történet pontosan úgy történt, ahogy a képernyőn látható, különösen a viharjelenetben, ami rettenetesen ijesztő volt. Akárcsak az a jelenet, ahol Dianát másodszor is megcsípte a medúza. Azt tényleg végig láttam, ahogy Diana tíz-tizenöt másodpercre szinte meghalt.”
A Nyad olyan fikciós fim, amely egyfajta hibridként a valós szereplőket is fel-felvillantja. „Nem tudtuk, hogy ez működni fog-e. Annette Bening alakításának erejét bizonyítja, hogy úgy testesíti meg Diana Nyad érzelmi igazságát, hogy a néző agyának egyaránt hihető, elfogadható legyen a valóság Dianája és a fikciós Diana is” – mondta a rendező.
A Nyad alkotói között van még egy szupersztár: a zeneszerző Alexandre Desplat. aki Chai szerint a film lelkét találta meg a zenéjével. „Sokat kértünk tőle, mert a film bonyolult, sok különböző szegmense van. Van nem fikciós, és fikciós része is, sok minden történik benne. Arra kértük, hogy segítsen életre kelteni Diana belső útját.” A rendező szerint a napok csúcspontjai azok az esték, éjszakák voltak, amikor Desplat telefonált és szabadkozva könyörgött pár perc figyelemért a kései időpont ellenére. Aztán mindig megmondták neki: ne aggódjon, amit épp komponált, az inspiráló.
Infó: Nyad. Bemutatja a Netflix
Névjegy
Elizabeth Chai Vasarhelyi amerikai dokumentumfilmes. Férjével, Jimmy Chinnel együtt ő a rendezője a Free Solo című filmnek, amely 2019-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. New Yorkban nőtt fel, összehasonlító irodalom szakon végzett a Princetoni Egyetemen. Sokat dolgozott az Emmy-díjas operatőrrel, Scott Duncannel olyan események dokumentálásával, mint a Dakar-rali. Első filmje, A Normal Life elnyerte a legjobb dokumentumfilm díját a Tribeca Filmfesztiválon 2003-ban. Második, a Youssou N'Dour: I Bring What I Love című filmjét a Telluride és a Torontói Filmfesztiválon mutatták be, ami számos díjat nyert. 2015-ös alkotása, a Meru a legnagyobb bevételt hozó független dokumentumfilm volt, szerepet az Oscar-díjra jelölt dokufilmek szűkített listáján, és elnyerte a Sundance közönségdíját.
