;

Maggie O’Farrell;Hamnet;

O’Farrell könyve részben szól arról is, hogy az apa és az anya milyen különböző módon dolgozza fel gyermekük halálát, a történet mégis inkább női regény

- Fekete halálból született Hamlet mágikus atmoszférával

William Shakespeare helyett Maggie O’Farrellt jobban érdekelte a drámaíró felesége. Hamnet című regényében az északír írónő egy anya gyászát örökítette meg.

William Shakespeare 11 éves fia, Hamnet 1596-ban meghal, néhány évvel később pedig megszületik a Hamlet. Maggie O’Farrell ír szerző a két esemény között próbál kapcsolatot teremteni Hamnet című regényében, ami egy érzékeny, női szereplőket középpontba állító könyv az anyaságról és a gyászról. 

A történet két idősíkon bomlik ki: 1580-ban az erőszakos apjának kiszolgáltatott fiatal latintanító megismerkedik a különc Agnesszel, aki szintén menekülni akar mostohaanyja mellől. A másik szálon a két fiatalnak már családja van, Agnes a gyerekekkel, Susannával és az ikrekkel, Hamnettel és Judithtal Stratfordban él, míg az apa Londonban építi színházi karrierjét. Egyik nap Judith rosszul lesz és még a kisfiú Hamnet számára is egyértelmű, hogy a pestis jelent meg otthonukban.

Shakespeare neve egyetlen egyszer sem hangzik el a több díjat is elnyert könyvben, ahogy valójában a címet adó Hamnet sem valódi főszereplője a kötetnek. O’Farrell a regényben Agnest állítja az abszolút középpontba és teremt meg egy misztikus alakot. Összességében Shakespeare személyes életéről sem sok konkrét dolgot tudni, feleségéről még kevesebb maradt fenn, ami sokszor elmondható a művészek partnereiről. Az író ezt a hiányt is pótolja, ahogy kiemeli a fontos szerepeket betöltő egyéb női karaktereket is. Miközben a regény férfi szereplői inkább típusok és néhány jellemvonással leírhatók, addig a női szereplők sokkal árnyaltabbak, ráadásul Agnes személyével az egész történet kap egyfajta mágikus atmoszférát: nő egy erdei boszorkány gyermeke, a gyógyfüvek ismerője, aki meg tudja jósolni mások jövőjét. Nem tanult, de teljesen egyenrangú a férjével, hiszen egy más típusú tudás birtokában van. 

William Shakespeare családi körben felolvassa műveit. Jobbján a fia, Hamnet. George Edward Perine nyomata, 1890 előtt

A regényben több anyafigura is van, Agnes mellett Joan, a mostohaanyja, és anyósa, Mary, aki eleinte nem kedveli a városban rossz szemmel nézett Agnest. A történet legérzékenyebb jelenetei azok, amelyekben azt látjuk, hogy ez a két nő hogyan tud mégis mélyen kapcsolódni egymáshoz, elsősorban egy gyermek elvesztésének gyászán keresztül. Ugyan a regény részben szól arról is, hogy az apa és az anya milyen különböző módon dolgozza fel gyermekük halálát, a történet mégis inkább női regény, amelyben az egyik legmegrázóbb jelenet az, ahogyan Agnes előkészíti kisfiát a temetésre. 

Hogy milyen kapcsolat van Hamnet halála és a Hamlet megírása között, az  az író spekulációja - habár ez igaz a Shakespeare életéről szóló tudományos munkák egy jó részére is. Ahogy az is kitaláció, hogy a házaspár hogyan küzdött meg a családi élet és a színházi karrier közötti feszültség kihívásaival. Az érzelmekre ható gyász és veszteség tematikája mellett az olvasó olyan kérdésekkel is szembesül, hogy a férfi elárulja-e a családját azzal, hogy elhagyja őket írói vágyai miatt és igazságtalan elvárás-e Agnes részéről, hogy a férje ne távolodjon el tőle és a gyerekeiktől, miközben az olvasó tudja, hogy a világirodalom legmeghatározóbb alakjának kibontakozásáról olvas éppen. 

A regény hibái közé sorolható, hogy Agnes alakja túlságosan idealizált és mesebeli, az érzékenység pedig néha szentimentalizmusba és érzelgősségbe csap át. Van olyan része a szövegnek, amely túlírt és már-már unalmasan részletes, viszont általában inkább az jellemző a regényre, hogy finom és mélyreható leírásokkal van tele: az egyik legjobb, ahogy végigköveti, hogy a pestisjárvány hogyan jutott el egy velencei üvegfúvómester és egy Alexandriában kikötő hajó révén Agnesék otthonába.

Azt nem áruljuk el, hogy mi az író megfejtése a kisfiú és a Hamlet közötti kapcsolatról, ahogy azt sem, hogy Judith helyett hogyan kapja el végül Hamnet a halálos betegséget. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy mindkettő fikció,

 ahogy ezt az egész regény olvasása közben sem szabad elfelejteni. Ugyanis azt sem tudni, hogy Hamnet tulajdonképpen miben halt meg. Közvetetten lehet összekapcsolni halálát a pestisjárvánnyal, ami ebben az időben gyakran szedte áldozatait. Emiatt tűnt fel az írónőnek, hogy Shakespeare sehol nem említi a pestist műveiben, és ez a hiány is utalhat  súlyos traumára.

Aki nagy Shakespeare-rajongó, és úgy kezd neki a könyvnek, hogy többet meg fog tudni a legfontosabb drámaíróról, az nagyot fog csalódni. A Hamnet nem egy megbízható történelmi regény, hanem lírai történet arról, hogy egy család hogyan éli meg, ha egy gyereket elragad a fekete halál.

Infó: Maggie O’Farrell: Hamnet. Európa Könyvkiadó, 2022.